Skip to main content

Visszabeszélő

(Kristóf Attila): Kedves Kőszeg Ferenc,

Ungvári Tamás: Szélfaktor (Beszélő, 1994. október 13.)


örömmel tölt el, hogy lapotoknak mégsem az volt az utolsó száma, amelyben – többek között – Ungvári Tamás Szélfaktor című írása megjelent.

(Nádori Péter), Kőszeg Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Szponzorok piaca (Beszélő, 1994. október 20.)


Tisztelt Olvasók!

A nagy hagyományú Beszélő Szponzorok piaca címmel hatoldalas összeállítást jelentetett meg október 20-i számában. Itt Kőszeg Ferenc Pánczél Gézával készített interjújában, illetve a forrásaként a Sajtóterjesztés című szaklapot megjelölő táblázatban is felbukkant a Beszélő egyik konkurensének, a Magyar Narancs című hetilapnak neve, sajnálatos módon a valóságnak meg nem felelő adatok kíséretében. Tájékoztatásuk érdekében ezért szeretném közölni az alábbiakat:

1.




Tamás Gáspár Miklós: Drága Rádai Eszter!

Kínos és megalázó huzavona kezdődött… (Beszélő, 1994. október 13.)


Kérem, higgye el, fölöslegesen ijedt meg Horn Gyulától. A miniszterelnöknek nem voltak ínyére a Maga kérdései – ami érthető, hiszen Maga a Magyar Szocialista Párt belső meghasonlását firtatta, ami a mai magyar politika legkínosabb titka –, de mi ennek a jelentősége?

Semmi.

Az interjú szerzői jogi szempontból nem a miniszterelnök tulajdona, hanem a Magáé.




A Szerk.: [Szerkesztőségi levél]

Ítélet a szentesi „keresztapa” ügyében (Beszélő, 1994. július 28.)


Múlt heti cikkünk kapcsán Szabó Róbert, a Szentesi Élet című városi hetilap felelős szerkesztője helyreigazítási kérelmet juttatott el hozzánk. A teljes szöveg közlését nem tartjuk indokoltnak, mert az főként indulatos minősítéseket tartalmaz. Két tényszerű állítás érdemel figyelmet:

1. „…sohasem voltam az állítólag Takács által szponzorált Szenior vízilabdacsapat kapusa, és sohasem utaztam velük Amerikába!”

Ha így van, a pontatlan információért elnézést kérünk.

2. „A szerző …(felteszi) a kérdést, hogy a helyi sajtó miért hallgat konokul a Takács-ügyről?






Karátson Gábor, révész: [Levélváltás]

Béna agy és fürge kéz (Beszélő, 1994. július 28.)


Kedves Révész Sándor,

írásod végét nem értem. Honnan egyszerre ez a biztos defetizmus, hogy a vízlépcsőmeccs már úgyis elveszett? Lányaid, akiket sajnos nem ismerek, vajon mit szólnak ehhez? Ki kényszerítette össze a vegyes párost, s az eszdéesznek mitől bénult meg a keze? Ki tűri tovább ezt a szégyent? A párttagság ma is menlevél volna minden morál alól, még ott is, ahol magáról az Életről van szó, bizony, így, nagybetűvel? Igazából semmi ilyesmi nincs. A Nagy Katasztrófa mélyén mindenki külön felelős önmagáért.


Tamás Gáspár Miklós: [Olvasói levél]

Jegyzet egy félmondathoz (Beszélő, 1994. július 28.)


T. Szerkesztőség!

Ne bolondozzatok: nem arról van szó, hogy 1990–92-ben mit írtatok, hanem arról, amit 1994 májusa után. Azokra a cikkekre nagyon jól emlékszem – előfizető vagyok –, információim jelentős része belőlük származik. A t. Szerk. vagy… – de nem, az nem valószínű –, vagy festi magát. Javaslom, kössünk Beszélő–TGM-paktumot, amelynek 1. paragrafusa: Túrósnak* mennie kell.


(Kocziha Miklós), (Szilágyi Péter), Török Monika: [Olvasói levelek és szerkesztőségi válaszok]

Török Monika: Még mindig jobb… (Beszélő, 1994. július 28.)


Tisztelt Szerkesztőség!


A fenti cikk sajnos a tények felett nagyvonalúan áthullámzó újságírói stílus jó példája. A kép ettől hamissá és a téma komolytalanná válik. Ehhez persze nagyon figyelmesen kell olvasni.

A cikk a második hasáb első mondatának végéig („…komplexumnak”) korrekt. A „komplexum” azonban magyarázatot igényel, ugyanis Makovecz Imre a Solymári Tanács V. B. által ígért, de soha meg nem kapott telekre valóban nagystílű, 12 + 1 osztályos Waldorf-iskola tanulmánytervének első vázlatát készítette el.



Kende Péter: Kedves Barátaim!

Kende Péter: A magyar–szlovák alapkérdés (Beszélő, 1994. szeptember 1.)


Távküldési műhiba következtében sajnálatosan kimaradt egy fontos bekezdés a szeptember elsejei számban megjelent cikkemből. Ebben a következő gondolatot fejtettem ki:

Mi, magyarok, természetesnek tartjuk, hogy az ország területén élő szlovákok, németek, románok stb. a magyarországi politikai közösség részének tekintik magukat, s megijednénk attól, ha – ellenkezőleg, szlovákjaink a szlovák politikai nemzet, németjeink a Német Szövetségi Köztársaság, románjaink a romániai államnemzet részének vallanák magukat.


A szerkesztőség: Felhívás a robbantóhoz!


Kedves terrorista!

A Beszélő szerkesztősége szívesen készítene Önnel exkluzív interjút, s az interjú elkészítése után boldogan feladná Önt a nyomozó szerveknek nyolcmillió forintért.

A rendőrségtől nyomravezetőként kapnánk tízmilliót, ebből nyomban átadnánk Önnek, illetve az Ön által megjelölt személy(ek)nek kétmilliót. Önnek is, nekünk is ez volna a legjobb megoldás.

Önt így is, úgy is elkapják.






(Dr. Jakubovich Zoltán), F. Havas Gábor: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Zádori Zsolt: Szolgák és szolgálók Ipolytölgyesen (Beszélő, 1994. május 26.)


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

A Beszélő 1994. június 30-i számában közzétette levelemet, amelyet az 1994. május 26-i számukban megjelent cikkükre írtam. Egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy levelemet nem az eredeti formájában közölték, hanem engedélyem nélkül maradtak ki egyes részek belőle, a pontatlan és hamis információk közlése mellett a cikk írójánál – Zádori Úrnál – úgy látszik ez teljesen természetes (a hibákat gondolom a gépírónőtől a tördelőig bárkire rá lehet majd fogni).


Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el...