Skip to main content

Visszabeszélő

(Deák Jahn Gábor), Kozák László: Liga-visszhang


Tisztelt Kozák László!

Anélkül, hogy érdemben hozzá kívánnék szólni a Liga körül kialakult véleményháborúhoz, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egy hibás gondolatmenetére:

Az egyszerű többség, amelyet gyakran a – matematikailag kevéssé pontos – „50 százalék plusz egy fő” formulával jelölnek meg, a következő két követelmény együttes fennállását jelenti: egyrészt a pozitív döntéshez a határozatképes létszám több mint felének igenlő szavazata szükséges, másrészt az igenek számának legalább eggyel többnek kell lennie a nemek számánál.




(Lévai Júlia), Kőszeg Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Szerkesztőség!

Nemrég a Népszabadság egyik szerkesztőjével, Miklós Gáborral arról beszélgettünk, hogy ha egy szociálliberális kormány kerül hatalomra a következő választások után, akkor vajon mi mint publicisták hogyan tudjuk megtartani ellenzékiségünket, és egyáltalán, ad-e nekünk annyi publicisztikai témát az a kormány, hogy megéljünk belőle. Abban maradtunk, hogy lesz mit írnunk. Hiszen azt, hogy „Ez nektek szociális biztonság?”, vagy hogy „Ez nektek liberalizmus?”, számos alkalommal lesz módunk megkérdezni, nem lehet olyan tökéletes az a rendszer sem.


(Révész Miklós), Kőszeg Ferenc: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Kőszeg Ferenc!

Tisztelettel tájékoztatom Önt arról, hogy 1994. január 31-én, hétfőn reggel 8.00 órakor, a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt

ÉHSÉGSZTRÁJKOT KEZDEK.

Tiltakozásomat mindaddig kívánom folytatni, ameddig az ellenem 1982-ben hozott ítéletet – miszerint kémkedés és közokirat-hamisítás vádjában bűnös vagyok – a bíróság meg nem semmisíti.

1993 nyarán levelet írtam Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Balsai István igazságügy-miniszter uraknak.








(Kotász Zoltán), Vit László: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

Vit László: Haderőszak (Beszélő, 1993. november 6.)


Volt – tehát lesz?

Nem kívánok Vit László Haderőszak című „radikálisan pacifista” írásának lényegi mondanivalójával vitába szállni már csak azért sem, mert a főbb következtetéseivel egyetértek. Osztom véleményét abban, hogy a honvédelmi törvény jelenleg folyó parlamenti tárgyalásánál a pártok – valószínűleg tudatosan – megkerülik a törvénytervezet legsúlyosabb, elvi jelentőségű rendelkezésének vitatását: a hadkötelezettség, a sorozás intézményének beláthatatlan ideig való fenntartásáét.


(Erdélyi Tibor): [Olvasói levél]

Eörsi László: Egy megvádolt áldozat (Beszélő, 1993. október 23.)


A Renner-ügy s a cikk szereplőjeként szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani Eörsi László írását. Renner nálam Kovács Péterként mutatkozott be; a konspiráció oly mértékben sikerült, hogy csak a Gyorskocsi utcában tudtam meg az igazi nevét. Erre a névre is volt személyi igazolványa. Az én feladatom volt az írószövetség és a Központi Munkástanács bekapcsolása. Az előbbiből Koczkás Sándor és Reményi Béla (mindkettő Kovács Teréz segítségével), az utóbbiból Bali Sándor volt a partnerünk. Kovács T.

(Szilágyi Istvánné dr.): Nem megy a lányom Angolába!

Kőszeg Ferenc: Kívül tágasabb (Beszélő, 1993. szeptember 25.)


Bevallom, nem tartozom a Beszélő olvasói táborába. Egy barátom hívta fel a figyelmünket – ismerve hosszas kálváriánkat – cikkükre. Mi is hasonló gondokkal küzdünk, mint a cikk megszólaltatott szereplői. A vejem, akit negyedik gyermekemként szeretek, nem egészen fehér bőrű, angolai anya és brazíliai apa gyermeke. A szülei nem élnek, három évig Budapesten tanult, majd amikor – megszűnvén az államközi egyezmény és a vele járó ösztöndíj – egyszerre nemkívánatos külföldinek számított, hazament.

(Ladányi András), A Szerk.: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Szőke Zsuzsa: Szénporhintés (Beszélő, 1993. június 12.)


Tisztelt Szőke Zsuzsa!

Olvastam a Beszélő 1993. június 12-i számában „Szénporhintés” című cikkét. Azt gondoltam, e témakört már teljesen kimerítették a sajtóban megjelent cikkek. Lám mégsem.


(H. l.) [Hajdu István]: [Szerkesztőségi válasz]


Sajnálom, hogy rossz perceket szereztem Forgács Évának, aki mérges lett rám, mert sikertelennek láttam (látom ma is) a Kállai Ernő Kör tagjai és az újságírók május végi találkozóját, s aki haragszik, mert nem azt vártam és kaptam a Fészek kertjében, mint amire ő vágyott, s amihez – dühét figyelve – úgy rémlik, hozzá is jutott.

Tagtársam mérges rám, mert nem bírom kimutatni örömömet annak hallatán, hogy a két legnagyobb napilap kulturális rovatának vezetői megígérték: majd több helyet igyekeznek szorítani a képzőművészetekkel kapcsolatos kis színes híreknek és riportoknak,


(Forgács Éva): Egy kisded megjegyzései

Hajdu István: Vidám vásár alsóbbrendű mazochistáknak (Beszélő, 1993. június 19.)


Hajdu István röviden, madártávlatból beszámolt a Művészeti Írók Kállai Ernő Körének május végén megtartott sajtóértekezletéről, nem is sejtetve olvasóival, hogy a „műkritikusok, művészeti írók kisded csoportjának”, amelyről szó van, ő maga is tagja volt, s részt is vett a találkozó előkészítésében. Igaz, némán: fölényes meglátásait, a „dolog esetleges értelmé”-vel kapcsolatos szkepszisét nem tartotta fontosnak kollégáival megosztani.

(Ráday Mihály), Zolnay János: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Zolnay János: „Hiába van palotád Budán…” (Beszélő, 1993. június 5.)


Tisztelt Beszélő!

„Hiába van palotád Budán…” címmel Zolnay János foglalkozott nemrégiben elhangzott parlamenti interpellációmmal. Néhány pontosítást kell tennem az olvasók tájékoztatása érdekében.

A szerző szerint „Józsa Fábián belügyi államtitkár”-hoz interpelláltam. Nem így van. A belügyminiszterhez és a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez interpelláltam, helyettük válaszolt Józsa Fábián. Jobban mondva felolvasta a Köztársasági Megbízott Hivatala által írt anyagot.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon