Skip to main content

Visszabeszélő

(Győri Péter): Tisztelt Szerkesztőség!

Levélváltás Mezei György ügyében (Beszélő, 1993. február 20.)


A legutóbbi számban Újpest vezetőinek levelével lezárták az ún. Újcsakö-ügyet, de mivel engem személyesen nyolc esetben is megszólítanak a szellemes levélírók (Győri Péter, Győri Úr, Péterek és Petike), engedjenek meg négy mondatot.

1.  Ha az olvasók közül valaki úgy gondolja, hogy a nyílt levél nem minden összefüggését érti, mert nem ismeri kellően az Újcsakö-ügyet, úgy osztozom sorsában, számomra legalábbis teljesen követhetetlen és zavaros az írás egésze és az egyes részek is.

2.




(Kővári Béla): [Olvasói levél]

Neményi László: Manit Moonnak (Beszélő, 1993. március 27.)


Neményi László írása híven visszatükrözi liberális (?) politikusaink és gondolkodóink hihetetlen rövidlátóságát és történelmi (egyháztörténeti) tájékozatlanságát.

Egyedül az ad némi reménységet, hogy még Neményi László szemei előtt is felsejlett, hogy talán ennek a parlamenti vitának a valódi tétje nem az volt, hogy Moon tiszteletes egyháza vagy szektája kapjon-e 100 000 (azaz százezer) forintot az állami költségvetésből, avagy ne. Mi volt hát valójában a tét?


(Szklenka József): [Olvasói levél]

Zolnay János: Heten Tarcsa ellen (Beszélő, 1993. február 13.)


Ergonett Rt.
1082 Budapest VIII., Kisfaludy u. 11.

Tisztelt Kőszeg Ferenc főszerkesztő úr!

A „Heten Tarcsa ellen” című cikkére kívánunk reflektálni.

Amit abban megfogalmaz, több szempontból valótlan.

1. Az Ergonett Rt. 1988-ban kétmillió forintért vásárolta meg a Kerepestarcsa, Templom utca 3. szám alatti házingatlant a kerepestarcsai tanácstól. Az épület teljesen lepusztult állapotú volt, amit az is bizonyít, hogy kb.









K. F., Révész Sándor: [Szerkesztőségi vita]


Kedves Laci!

A Kellemetlen parlament című cikkünket bírálva – rád nem jellemző módon – néhol pontatlanul fogalmaztál. Ezekre a pontatlanságokra szeretném felhívni a figyelmedet.

1. „Fennen hivatkozni hiányos, nyilvánvalóan rossz szabályokra nem felelős magatartás” – írod Te. Ez biztosan így van, mi azonban nem hivatkoztunk semmiféle szabályokra se fennen, se alant, mert az egyházak állami támogatásával kapcsolatban ilyenek nem léteznek, tehát nem is lehetnek se hiányosak, se rosszak.

2.






(Csokits János), Bán Zoltán András: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

Bán Zoltán András: Egy félbarátság regénye (Beszélő, 1993. január 30.)


Kritikus vagy skalpvadász?

Bán Zoltán András Pilinszky Nyugaton című könyvemmel foglalkozik, amelyben a költő 32 levelét adtam közre. Nem szokásom bírálatokra válaszolni, most teszem először, de a recenzió olyan gyanúsításokat tartalmaz, amelyekre felelnem kell, ha nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy hallgatásom beleegyezés. Megragadom az alkalmat, hogy a recenzens néhány téves állítását is helyreigazítsam.

Bán az invektívák és gúnyiratok klasszikus elvét alkalmazza: merészen kell rágalmazni, valami mindig ott ragad.




(Iráni Nagykövetség), Gábor György: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Gábor György: A próféta legeslegigazibb arca (Beszélő, 1993. január 23.)


AZ IRÁNI ISZLÁM KÖZTÁRSASÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE A MINDENHATÓ NEVÉBEN

Kőszeg Ferenc úrnak,
a Beszélő főszerkesztőjének

Ellentmondásos ismertetés vagy dogmatizmus!?

Tisztelt Uram!

Meglepetéssel olvastuk Gábor György úr téves és torzító cikkét az iszlámról és a vallásgyalázásról az Ön mérvadó lapjának 1993.









(Szabó Judit): Kedves Mink András!

Mink András: Törékeny népfrontok (Beszélő, 1993. február 6.)


Örömmel láttam a Beszélő 1993. február 6-i számában áttekintését Donáth Ferenc életpályájáról, amelyhez az alkalmat Donáth A Márciusi fronttól Monorig című könyvének megjelenése adta. Mint e könyv felelős szerkesztője, szeretnék cikkéhez két pontosító megjegyzést fűzni.

1. A könyvet nem egyedül a Századvég Kiadó publikálta, hanem a Századvég és az MTA Közgazdaságtudományi Intézete közösen, amint az a borítón, továbbá a könyv 3. és 4. oldalán szerepel.


(Somorjai László): [Olvasói levél]


Tisztelt Szerkesztőség!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Beszélő „szekta-ügyek”-kel kapcsolatos írásait. Ezen kívül jómagam is ellátogattam a Kossuth Klub „szektaest”-jére, és ott nem kis megdöbbenéssel hallgattam Németh Géza lelkész úr szakértőként előadott elméleteit, és főleg az amerikai „destruktív szekták” ellen intézett kirohanásai leptek meg.


(Soós Péter), Kőszeg Ferenc: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nagy W. András: Hangpróba (Beszélő, 1993. január 16.)


Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Tisztelt Kőszeg Ferenc!


Az alábbi levélíró mind az ellenzék, mind a kormánypárt hetilapját olvassa. Már rég beláttam, csak így tudok valósághű képet kialakítani, ha meghallgatom mindkét oldalt. Remélem, helyesen cselekszem. Az előítéletek elvetése mindig helyes.

Ezért magamat a Beszélő régi és rendszeres olvasójának mondom. Ezért szeretném, ha ezen kis írásom a levelező rovatban megjelenne. Ha ezzel ön egyetért.

1993. január 9-én én is elmentem az MDF Népi-Nemzeti Körének nyilvános gyűlésére, mint az ön Nagy W.






(Domján Gábor), (H. G.), (Surány Gábor): [Olvasói levelek]

Szektaüldöző szekták (Beszélő, 1993. január 16.)


Kedves Olvasótársaim!

Először cikket akartam írni a szektaüldözött szektákról, de elriasztott az első cikk sajátos kinyilatkoztató stílusa.

A levél szubjektív műfaj, elmondhatom saját tapasztalataimat, ami mégiscsak más, mint egyik vagy másik oldal interpretálásában számunkra ismeretlen emberekkel megtörtént események.

A levél szubjektív műfaj, kategorikus kijelentései is könnyebben megkérdőjelezhetőek, mint egy kinyilatkoztatásnak, s éppen ezt szeretném elérni.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon