Skip to main content

Visszabeszélő

(Lásztity Péter): Csetnik jelvény, csetnikek?

Frane Olah: Tisztelt Beszélő! (Beszélő, 1992. aug. 15.)


Egy olvasó, Franjo Olah a Beszélő 1992. augusztus 15-i számában az olvasói leveleknek fenntartott rovatban felhívta a figyelmet a tévedésre, utalva arra, hogy az említett jel a szerb címer egyszerűsített rajza. Sajnos, ezzel a dolog nem került nyugvópontra, mert az olvasói levélhez a szerkesztő megjegyzést fűzött, mely szerint: „Nem találjuk megnyugtatónak, és nem találjuk ártatlan jelenségnek azt, hogy egy budapesti iskola falán azzal a szerb címerből kiemelt motívummal találkozunk, amellyel a szomszédos országban vérengző szabadcsapatok jelölik meg magukat.

(Frane Olah), A Szerk.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Révész Sándor: Egy kényszerházasság árvái (Beszélő, 1992. július 4.)


Tisztelt Beszélő!

1992. július 4-i, 27. számukban cikk jelent meg „Egy kényszerházasság árvái” címmel (szerző: Révész Sándor) a budapesti Szerbhorvát Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium helyzetéről. Magát a cikket korrektnek tartom. Az első és a harmadik kép alatt található szöveggel kapcsolatban azonban szót kell emelnem. A szóban forgó képeken látható rajz ugyanis nem „csetnikjelvény”, hanem a szerb címer egyszerűsített rajza.


(Duray Miklós): [Olvasói levél]

Duray Miklós: Tudatos vereség? (Beszélő, 1992. június 13.)


Az interjúhoz fűzött szerkesztőségi megjegyzést az alábbiakkal kívánom kiegészíteni:

Popély Gyula, a Néppárt elnöke abban az esetben mondott volna le arról, hogy pártja „önálló választási személyiségként” induljon a választásokon, ha a koalícióban részt vevő többi párt is hasonlóképp dönt. Ebben az esetben a jelöltek egy közös választási párt tagjaiként, s nem koalíciós pártok képviselőiként szerepeltek volna a választási listán. Ez a terv azonban nem valósult meg.

Duray Miklós
az Együttélés elnöke







A Szerk.: [Szerkesztőségi megjegyzés]

Család-kétesítés (Beszélő, 1992. augusztus 1.)


Cikkünkben más hasonló esetek sorában ismertettük A. al-Sz. történetét. A szíriai fiatalember akkor a kerepestarcsai táborban volt, kitoloncolás várt rá annak ellenére, hogy magyar felesége negyedik hónapos terhes. Időközben Dobos Györgyné ezredes, az Idegenrendészet vezetője arról tájékoztatott, hogy al-Sz. elhagyhatta a tábort, és letelepedési kérelmét felülvizsgálják.


(Mészáros Márta): [Olvasói levél]

Solt: Éljen a haza, menjetek haza (Beszélő, 1992. április 25.)


(…) Abban az országban, ahol nincs kisebbségi törvény, teljesen felesleges számon kérni az idegenrendészeti törvényt, mert egyik a másikhoz kapcsolódik. Született ugyan egy törvény, az 1989/XXIX. számú, de ez a bevándorlásról szól, nem pedig az Erdélyből áttelepülni, munkát vállalni, igazi egzisztenciát teremteni vagy ideházasodni akarókról.

A házassághoz például az Igazságügyi Minisztérium engedélye szükséges. Az Igazságügyi Minisztérium olyan igazoló okmányt ad ki a kérelem benyújtásakor, ami bizonyítja, hogy.a házasságkötésnek jogi akadálya nincs.


(Bulányi György): Hogy ne ontsunk több vért!

Szabó Miklós: Hadúr-ünnep (Beszélő, 1992. június 13.)


Emlékező, életüket nemzetünkért áldozott hőseinkre emlékező Magyar Testvéreim!

Sarumegoldó templomi tisztelettel kívánok szólni avatásán e kapunak, amely hivatott egybekapcsolni e két parcella sírhantjai alatt nyugvókat, meggyilkoltakat. Ugocsában temetés után vizet öntenek a kapufélfára attól a hiedelemtől hajtva, hogy így nem lesz több halott a háznál.


(Dr. Kézdi Andrea): Ki tudja, mit akarunk?

(Ön)igazgatói rovó (Beszélő, 1992. július 25.)


Mint egyszerű V. kerületi SZDSZ-es képviselő, már kétszer is lemondott frakcióvezető, kissé értetlenül állok az események előtt. Mi történik az V. kerület önkormányzatában?

Ha a sajtót is elolvasom, még zavarosabb a helyzet. Úgy tűnik, mintha a háború a polgármester, Mihályi Gábor és a jegyző asszony, Xantus Judit között folyna. Mintha az lenne a fő kérdés: joga volt-e a polgármesternek felmondani a jegyzőnek? Követett-e el a testület formai hibákat, amikor felfüggesztette 15 napra, a fegyelmi vizsgálat idejére a polgármester tevékenységét?


Válasz

Szabó Miklós: Hadúr-ünnep (Beszélő, 1992. június 13.)


Szabó (?) Miklós volt elvtárs (most nem tudom, mi) mocskolódó cikkére, a „Hadúr-ünnep”-re

Mielőtt fejtegetném a dolgokat, egy tanácsot adok Szabó Miklósnak és társainak: ha nem tetszik nekik, hogy mi magyarok a saját hazánkban ápoljuk hagyományainkat, és meg óhajtjuk ünnepelni ősi ünnepeinket, amiket meg is fogunk ünnepelni örökkön-örökké, akkor hát szedjék a cókmókjaikat, amiket nem tudom én mennyi évvel ezelőtt hoztak magukkal tetves pajeszú őseik – és irány az óhaza!!!


(Iványi György): Kedves Törzsök Erika!

A befektetési varsa – Iványi György a hitelezési válságról (Beszélő, 1992. július 18.)


Az „értelmi szerző” hálás, ha gondolatait az újságíró lejegyzésre érdemesnek tartja, és nem vonja kétségbe a szerkesztők tömörítési jogát sem. Nem örül azonban, ha a tömörítés torzítja az eredeti mondandót.

Debreceni előadásomban nem azt állítottam, hogy „a törvénykezés már-már az 1968 előtti függőségbe sodorja a vállalatokat”. Ez lehet, hogy így van, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy vállaljam bizonyításának terhét. Határozott véleményem viszont, hogy a nevezetes 1990. évi VIII.


(B. T.), (Vezér Erzsébet): Tapsoljunk a Beszélőnek?/Nem mindig tapsolok Gazsinak

Tapsoljunk Gazsinak (Beszélő, 1992. július 11.)


Tapsoljunk a Beszélőnek?

Elégedetten helyesel K. F. a Beszélő július 11-i számában TGM-nek, amiért a HVG-ben elismerte: a szocialisták politikai fordulata miatt egyelőre nincs mód ellenzéki koalícióra.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon