Kedves Eörsi Pista!
Engedd meg, hogy mellőzve az ilyenkor szokásos tiszteletköröket, azzal fejezzem ki irántad érzett tiszteletemet, hogy vitába szállok veled.
Kinek-kinek szíve joga, hogy akkor vágja be az ajtót, amikor akarja.
Kedves Nagy István!
Örülök az új fejleményeknek. Örülök, hogy a segélyezéssel kapcsolatos utasításod a gyámügyi iroda felé egy félreértés csupán, s valójában nem létezik. Örülök, hogy a legutolsó szociális bizottsági ülésen a bizottság s te sem szavaztad meg, hogy aki a Rózsa u. 10.-ben lakik, az ki van zárva a segélyezésből. Örülök, hogy a történet végül is nem jogkorlátozással, hanem a joggyakorlás feltételeinek megteremtésével látszódik lezárulni.
Föltételezem, hogy az SZDSZ helyzetéről és politikájáról érdemes vitatkozni. Tóth Gy. Lászlónak nb. lapjuk május 16-i számában megjelent cikke azonban annyi téves információt, félreértést és csúsztatást tartalmaz, hogy aligha alkalmas kiindulópontnak. Tóth Gy. úr egyik tévedéséről azonban nem tehet. Horn Gyula képviselő, az MSZP elnöke bizonyos kijelentéseket tulajdonított nekem egyik nyilatkozatában – de nyilván nem emlékezett jól. A békéscsabai egyezkedések és az MSZP II. kongresszusa előtt nem akartam cáfolni, és most sem óhajtok ügyet csinálni belőle.
Az 1992. május 9-i Beszélőben megjelent „Soha többé kommunizmust?” című cikkének olvastán vetődött fel bennem néhány gondolat a liberalizmus és az állam gazdasági szerepének összefüggésével kapcsolatban.
Az igazi liberális politika természetesen folyamatosan küzd a gazdaság állami beavatkozásának csökkentéséért, de ha egy ország egész Európában egyedül marad ezzel a törekvésével, akkor nem ássa-e meg a saját sírját, nem lesz-e a kevésbé liberális gondolkodású nyugat-európai országok „segédmunkása”, szellemi és gazdasági kiszolgáltatottja?
Én, Brender Viktorné 1973-ban elvállaltam a Bp. XIII. ker. Pozsonyi út 33/b épületben a házfelügyelőséget, mivel leszázalékolt beteg voltam. Sajnos 1981-ben egészségem romlott, megoperáltak a Kékgolyó utcában. 1984-ben a Pozsonyi út 33/c. és a Pozsonyi út 33/a épületeket egybecsatolták, így megszűnt az én házfelügyelőségem. 1989-ben eladásra került az épület, én is adtam be kérelmet a 16 lakóval együtt. Elutasító választ nem kaptam. 291/496/89. számon futott az anyagom. Ezért joggal reméltem, hogy idős koromra nyugalomban élhetek.
„Ezt megírom a Beszélőnek!” – még hallom tegnapi, dühöngő hangomat, amint a Dísz téri épületet – rémes, mindjárt reagál a kormánypárt – kielégítetlenül elhagyom. Mit mondjak, nem vagyok egy Del Medico, de ez a levél csak írja magát.
Közepesen távoli (mindenesetre a közvélemény-kutatás szerinti 9 százalékba még beletartozó) szimpatizánsként rezonálni véltem a mintegy jó két hónapja a Tv2-ben TGM által mondottra, mely szerint az SZDSZ igyekszik visszaszerezni választói – úgy emlékszem, a most következő szót használta – szeretetét.
Kedves Feri!
December 14-i szerkesztői üzenetetekben azzal a nem mellbeverően új okfejtéssel zártátok az SZDSZ jövőjéről szóló „Vannak-e kiutak”-vitát, hogy „egyszer pontot kell tennünk a vita végére, hiszen minden véleményellentmondást vált ki”. Másként: a lap nevének némiképpen ellentmondva, ez ügyben korlátoztátok hasábjaitokon a szólás szabadságát. A keretek tehát adottak, ezért mint a lap olvasója, tudatom veletek az 1992.
LEGFŐBB ÜGYÉSZ HELYETTESE
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Tájékoztatom arról, hogy hivatalból megvizsgáltam Maróczy Sándor perújítási ügyének iratait. Megállapítottam, hogy az alapügyben eljárt hatóságok (ügyészség, bíróság) nem vizsgálták a terhelt távolmaradásának motívumát, az idegen állampolgárságú személyhez fűződő kapcsolatát. Márpedig a büntetés kiszabása szempontjából jelentős tény, melyet a terhelt perújítási tárgyaláson előadott védekezése, mint új bizonyíték megerősített.
Stefka István, a Magyar Újságírók Közösségének főtitkára a MÚK múlt heti sajtóértekezletén azt mondta, hogy a MÚK-ba való belépéssel automatikusan megszűnik a belépő MÚOSZ-tagsága. Csakhogy az általánosan elterjedt joggyakorlat szerint azt, hogy ki tekinthető egy egyesület tagjának, azt a szóban forgó egyesület alapszabálya határozza meg, és nem egy másik egyesület főtitkára. A kettős tagság tilalmát nemhogy a MÚOSZ, de még a MÚK alapszabálya sem tartalmazza. A MÚOSZ-tagság törlés, kizárás, elhalálozás és kilépés útján szűnhet meg.
(…) Mivel nem látom át, milyen gazdasági-pénzügyi manőverek szükségesek hozzá, hogy a Művészeti Alap, együtt a benne való tagsággal járó kedvezményekkel, továbbra is életben maradjon, ezért az alap egyesületi formába történő átalakulásának financiális oldalával nem foglalkozom: tegye, aki ebben nálam is jártasabb.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 19 hét
8 év 44 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
9 év 3 nap
9 év 1 hét
9 év 1 hét