Skip to main content

Visszabeszélő

(Dömötör István): Nyílt levél az állítólagos „kemény mag”-hoz

Vannak kiutak? (Vita az SZDSZ-ről)


Kedves Pető Iván!

Neked címzem ezt a levelet, mert bár nem tudom, hogy Te vagy-e a megalakuló vagy már meg is alakult új platform vezetője – vagy tán Rajk Laci, aki vasárnap este hétre a lakására összeröffentette az alakuló gyűlést. Csak azt tudom, hogy Te voltál az, aki vasárnap délelőtt engem, mint kutya a vizet magáról, leráztál, amidőn kérdéseimmel, aggodalmaimmal zaklattalak. Leráztál, mondván, hogy a gyűlést akarod figyelni, s én tiszteletben tartottam ezt, pedig nyugodtan mondhattad volna a valót, hogy momentán az érdeklődésem kényelmetlen számodra.


(Dr. L. Robert), A Szerk.: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

A debreceni Dr. Mengele? (Beszélő, szept. 14.)


Tisztelt Igazgató Úr!

Megdöbbenéssel olvastam az Önök újságjában megjelent cikket. Felháborító keveredés történik ebben a cikkben egy idősek szociális otthonában – orvosi bizottság által – tapasztalt visszásságok és a dr. Fülöp Tamás – akire a cikkben névtelenül utalnak – által végzett klinikai munkák között.

Dr. Fülöp Tamást – rendkívül tehetséges orvos-kutatót – személyesen van szerencsém ismerni, mivel egy évet töltött el laboratóriumomban a Fondation pour la Recherche Médicale ösztöndíjával.




(Fodor László): Tanulságos?


Azt mondta Kónya Imre MDF-frakcióvezető a „LÉTKÉRDÉSEK” c. tévéműsor végén, hogy nagyon tanulságos volt az a közel 3 óra, amely során a Testnevelési Egyetem nagytermét megtöltő „kultúrközönség” előtt Pető Ivánnal vitatkozott. Nem tudom.

(dr. Magyar Levente): Tisztelt Főszerkesztő úr!

Szervezkedünk (Beszélő, 1991. 46. szám)


A Beszélő legutolsó számában megjelent egy cikk, amely etikátlan szervezkedéssel vádolt meg, melynek tárgya dr.

Krokovay Zsolt: A Beszélőnél nincs visszabeszélés?

Krokovay Zsolt: A tipivilág küszöbén (Beszélő, 1991. nov. 23.)


„Kedves Kőszeg Feri – bizalmaskodtam tizenöt év ismeretsége tudatában a neves politikussal –, nem tudom, ki az »A szerkesztő«, aki gúnyos megjegyzéseket fűzött írásomhoz), de ez nem volt szerintem helyes.” Hogyan, hogy nem, a levelet hiába kerestem a Beszélő következő számában, pedig hitem szerint jót tesz a lap újfajta függetlenségének az ilyen csekélységek bírálata. Tehát ha némi késéssel is, álljon itt azért a folytatás.

Természetesen jogotok van ezt tenni, mint ahogy ahhoz is, hogy azonosítsátok a kompromisszumos álláspontot az elvtelenséggel.


(Kovácsné Szabó Judit ): Tisztelt Solt Ottilia!

Egyhangú kilátások, avagy nincs kiút (Beszélő, nov. 16.)


Olvasva cikkét, mely a cigányokról szól, szeretnék egy-két szót szólni Önhöz.

Egyszerűen nem tudom megérteni, még ha liberális is az Ön felfogása, hogy állandóan és minden körülmények között a cigányokat pártolja!

Lakott Ön egy házban cigányokkal? Bizonyára nem!! Mert az maga a pokol. Azt már sokszor olvastam vagy hallottam Öntől, hogy szegény cigányokat mindenki bántja a kormánytól kezdve az önkormányzatokig, de azt még nem, hogy miért is utálja őket mindenki!




(Pető Iván): Tisztelt Beszélő, kedves Eörsi János!

(A győztesek törvénye, Beszélő, 1991. 46. szám)


Egy ideje már nem lehet meglepni rágalmakkal, legfeljebb az érdekel, hogy miért pont azzal próbálnak rossz hírbe keverni, amivel. Máig sem tudom, miért pont azt találták ki rólam, hogy homoszexuális vagyok, hogy az anyám az a Kállai Éva, aki ’56-ban a Köztársaság téren a pártház ablakából kiugorva öngyilkos lett, vagy miért pont azt kérdezte a miniszterelnök úr, hogy az anyám valóban kihallgató tiszt volt-e.

Eörsi János a Beszélő 46.


(Dr. Török Ernő): Tisztelt Szerkesztőség!


A MTV Híradó „tisztahangú” új munkatársáról, Babiczky Kláráról írt F. Havas Gábor-cikk nagyvonalúan siklik el azon apróság felett, hogy az újságírónő írását egy ingyenes reklámújságban közölte, azaz „sajátos árukapcsolással” éli ki politikai ambícióit. Szerintem azonban emellett szó nélkül elmenni nem lehet.

Amennyiben persze Babiczky Klára fizetett a hirdetésért, egy szavunk sem lehet, gyanítom azonban, nem erről van szó, hanem arról, hogy főszerkesztőként érzi erre feljogosítva magát.


(Fekete György): Valljunk magunkról!

(A cigánykérdésről töprengve)


Nézem az adást (X. 25., Tv2, „Napzárta”), igyekszem semleges „döntőbíróként” követni az érvek és ellenérvek sorozatát, ám néhány perc múlva rádöbbenek, hogy rokonszenvem egyértelműen az egyik résztvevő felé hajlik. Fura érzés, mert az illető cigány, és a cigányság nevében beszél, én pedig félzsidó, amúgy ’56-ban sebtiben megkeresztelt római katolikus „magyar” lennék. Ő, a Roma Parlament szóvivője, igen kulturált benyomást keltő cigány értelmiségi.

(Erdei Péter): Optimista tudósítás Szolnokról

(A zűrzavar és késő bánat című cikkhez; Beszélő, 1991. november 2.)


Hetek óta folyik a vita a Beszélőben az SZDSZ jövőjéről. Az elmúlt héten Szolnokon megtartottuk küldöttválasztó közgyűlésünket. A Beszélő újságíróját nagy örömmel fogadtuk. Jelen cikkem helyzetjelentés, és (sajnos) csak szolnoki benyomásaimat tükrözi.

Alul is forrongásban van az SZDSZ.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon