Skip to main content

Visszabeszélő

(Gadó György), K. F.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Szégyenbélyeg

Szégyenbélyeg az egész társadalmon minden kifosztott és feldúlt temető. A rákoskeresztúri temetőben a legutóbbi napokban történt vandál pusztítás Budapest szégyene. Annál is inkább, mert nem először, nem is másodszor történik meg, a tettesek pedig mindig szárazon ússzak meg. Így megy ez évek, sőt évtizedek óta, és a botrányos helyzetről kiadott jelentések, a lapok erről szóló riportjai már-már unalmasak. Legföljebb az elkövetők bátorítására alkalmasak.

Nem igaz, hogy ez ellen a fekély ellen nincs segítség.




(Medgyesi György): Tisztelt Szerkesztőség!


Örömmel olvastam lapjuk július 27-i számában a debreceni Jászi Oszkár-körről. Jóleső érzés volt megtudni, hogy egyik jelentős vidéki egyetemünkön is megmozdul valami az elmúlt években, és vannak fiatalok akikből nem veszett ki az önálló gondolkodás iránti igény. Sajnálatos azonban, hogy a beszélgetés kitűnő fiatal résztvevőjének szavaiba tévedés is csúszott: legjobb tudomásom szerint Jászi Oszkár újratemetésétől a kormány nem maradt távol, nevében Entz Géza koszorúzott.

(Szokai Imre): Tisztelt Szerkesztőség!


Mivel a Beszélő július 6-i számának Visszabeszélő rovatában Tartsay János önmagának visszabeszélve megszólított, engedtessék meg, hogy zavarjam Önöket.

A velem készített interjú „hivatalosan felvetődött” és „egyértelműen megfogalmazódott” állításai pontosak. Miért?

1. A nemzetközi kapcsolatokban (de talán nemcsak ott) bármilyen kérdést csak az tud hivatalosan felvetni, aki – megfelelő felhatalmazás birtokában – a nemzetközi jog alanyát képviseli, és akit hivatalos partnerként mások elfogadnak.

2.






–z–: Tisztelt Szerkesztőség!


A múlt héten mindenki számára világossá válhatott az az amúgy is fényesen világító tény: a kormány a helyén van, ura a helyzetnek. Célja a legalapvetőbb kérdés megválaszolása, a legfontosabb probléma megoldása. Persze, ez nem a gazdaság, az infláció, a nyomor, a munkanélküliség. Nem a „Lenni vagy nem lenni”, hanem a „ki vagyok én”. Ludassy Mária kijelentése, hogy jó két évszázados dolgokkal foglalkozunk, nevetséges, hisz mióta ember néz az égre, az egyetlen reménye, hogy megtudja, kicsoda. Ki a kormány? Mik a kormánypártok? Kik a kormánypártiak?

Mindenekelőtt normális emberek.


(Szabó Zoltán): Tisztelt Tóth Gy. László!

(A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.)


Nincs kedvem a polémiát azon a színvonalon folytatni, amelyet az Ön írása képvisel (A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.). Sem Önnel, sem saját pártom azon, hasonló színvonalon érvelő tagjaival, akiknek a normálisabb SZDSZ–MSZP viszonnyal szemben legfőbb kifogásuk, hogy Önök csúnyákat mondtak ránk az országgyűlési választás kampányában.

Ami a definiálatlan, ezért homályos célkitűzésű demokratikus szocializmust illeti, hadd ajánljam figyelmébe a Szocialista Internacionálé Stockholmi Nyilatkozatát.


Laki M.: Hazaárulók


A nagykövetek értekezletén Antall József magyar miniszterelnök – a Magyar Hírlap és az Új Magyarország egybehangzó állítása szerint – az alábbiakat mondta:

„A legalaptalanabb, a legostobább vád, vagy a legrafináltabban aljas vélemény, ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány elrontotta a szovjet–magyar kapcsolatokat vagy elrontotta a szomszédokkal való kapcsolatokat. Ha ostobaság, akkor mentség annyiban, amennyiben a butaság mentség lehet.


(Tóth Gy. László): A szürkeseggűek üzenete


A dolgozók megnyugodhatnak. A magyar parlamentben van egy párt, amelyik „a munkavállalói érdekek politikai képviseletére szerveződött”. Már létrejöttekor… Ez a modernizáció pártja. Szociáldemokrata és ellenzéki. Mindenkinél demokratikusabb. Nem hagyja, hogy a szakszervezetek és tagjaik magánjogi szerződésébe a parlament csak ügy belenyúljon.

Az MSZP a szociális érzékenység és a társadalmi igazságosság pártja. Vitányi Iván ezt a pártot ajánlotta az SZDSZ figyelmébe a Beszélő június 15-i számában.


Solt Ottilia: Örömmel jelentem, tévedtem!


A múlt heti Beszélőben nekikeseredve szidtam a Magyar Fórumot, amiért elsüllyesztette egy hasábjain napvilágot látott, nyílt levélre írt válaszomat.

A múlt heti Magyar Fórum egy órával hamarabb került az utcára, mint a Beszélő. (Legalábbis a Parlament folyosójára.) Benne kiemelt helyen, kommentár nélkül a levelem.

Tévedtem tehát. A Magyar Fórum kifogástalanul korrekt volt, csupán késlekedett egy kicsit.

Örülök, hogy nem volt igazam. Ennél csak annak örülnék jobban, ha a véleményemet még egy hétig megtartottam volna magamnak.






(Kiss Attila): [Olvasói levél]

Gyekiczki András: Packázik a hivatal (Beszélő, 1991.26. szám)


1. Nevezett sztrájkolóval a hivatal nem állt jogviszonyban.

2. Kiss Attila városigazgató jelenleg nem felelőse a műszaki és ingatlanügyeknek, mert az önkormányzat 1991. január 8-án elfogadott ideiglenes szervezeti és működési szabályzata, valamint annak 1/1981. (III. 26.) sz. módosítása nem tartalmazza ezen előírásokat.

3. Megjegyezni kívánom, hogy a városgazdálkodással foglalkozó igazgatóság ilyen irányú feladatait az 1991. évi 20. tv.




(Pető Gábor Pál): [Olvasói levél]

Kassa, Rahó (Beszélő, 1991.26. sz.)


Ebben az interjúban Perjés Géza hadtörténész a magyar háborúba lépés egyik fontos ürügyéül szolgáló kassai bombázásról azt mondta, hogy ezzel kapcsolatban többféle feltevés is él mind a mai napig a történészek körében, és a kutatás teljesen holtpontra jutott.

Azt hiszem, a dolog nem ilyen kilátástalan.

A Szabadság, a Munkáspárt (MSZMP) hetilapja 1991. július 5-i számában (4. old.) beszámolt egy, az MSZMP által rendezett „Memento Napok” keretében szervezett tudományos tanácskozás előadásairól.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon