Skip to main content

Visszabeszélő

(Dénes János), Kőszeg Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Kőszeg Ferenc úr részére


Október 10-i számukban a 23. oldalon Salgótarjáni mesterdalnokok c. képük helyesbítését követelem a következő módon.

A Beszélő kérje Olvasói elnézését az ízléstelenségért Hornyák Tibortól valamint személyemtől Dénes János ogy. képviselőtől.

Következő számában a Beszélő kérjen bocsánatot a Salgótarjáni mesterdalnokok „Hej, te bunkócska te drága” kísérőszövegű kegyeletsértő közlés miatt.





(Gartner M. Imre): [Olvasói levél]


Vég Gábor túlzásnak minősíti, hogy Kornis Mihály esszéjében sommásan „neofasisztának” bélyegezte a kormánykoalíciót. Csakhogy Kornis nem ezt állította. Épp ellenkezőleg. Az MDF-től mint párttól elkülönítve mondta „az összes valódi demokráciát kívánó magyarországi párt” „egyetlen közös és nagyon veszélyes ellenfelének” a „keletközép-európai neofasizmust és klikkpolitikát”.

Mielőtt írunk: olvasni, csak pontosan, szépen.

Tisztelettel:






(Szabó László): Tisztelt Szerkesztőség!

Az a legény, aki… (Beszélő, 1991. október 5.)


Érdeklődéssel olvastam a Beszélő október 5-i számának vezércikkét, melyben az Alkotmánybíróság határozatát követő reagálásokat kötötte csokorba. Érdeklődésem tovább fokozódott, amikor a Vasárnapi Újságban elhangzott beszélgetés került szóba. Szomorúan vettem ezután tudomásul, hogy a cikkíró nem figyelt fel arra, amit én a legsajnálatosabbnak tartottam a beszélgetés hallatán.

Kónya dr. és Győri Béla, a főszerkesztő vidáman, nagy egyetértésben beszélgettek el arról, hogy hogyan is veszélyeztetné ez a bagatell, alelnök-kinevezési ügy az államszervezet működését.


(Tóth Imre): Sem angyalok, sem ördögök…

Egységben a kétség (Beszélő, 1991. 40. szám)


Vegyes érzéssel olvastam az „Egységben a kétség” című vitazárót, mert bántott, hogy Vitányi Iván mennyivel toleránsabb, mint liberális ellenfelei; annak azonban örültem, hogy ez ki is derült a beszámolóból. Az itt evidenciaként kezelt szakszervezeti kérdést szeretném más nézőpontból láttatni.

A félreértés szerintem abból adódik, hogy az SZDSZ (de az MDF is és a független szakszervezetek is) mintha hallgatólag pártnak tekintenék az MSZOSZ-t. Márpedig ez nem így van.


(Sugár András), A szerkesztők: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Gerenda a te szemedben… (Beszélő, 1991. október 12.)


Tisztelt Szerkesztőség!

Jót derültem „leleplezésük” olvastán, amelyet 1985-ben megjelent könyvem célzatos ollózásával követtek el. Akkori írásomból főleg az derül ki, hogy kommunista voltam. Voltam – mint sok millió magyar – úttörő is, csakhogy én meggyőződésből…

Eléggé előkelő társaságban vagyok: a volt kommunisták arcképcsarnoka korlátlan.




Könczöl Csaba, Mink András: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

(Mink András cikkéhez – Beszélő, szeptember 28.)


Egy „függetlenségére kényesen vigyázó” különvéleménye

Nevem: ld. alant. Egyébiránt: belső munkatársa a Népszabadságnak, külső a Beszélőnek, a Kritikának, az Élet és Irodalomnak stb. etc. Ettől függetlenül, nem vagyok sem A Népszabadság, sem A Kritika, sem A Beszélő stb. etc. A nevem ugyanis (ld.


(Zagyvai Péter), Iványi Gábor: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Lelkész Úr!

Bár katolikusnak születtem, az izraelita hitelvekkel rokonszenvezem, így nem érzem elfogultnak magamat pápaügyben. A pápalátogatásról a Beszélőben írt cikkének van egy olyan része, amit értelmetlenül és feleslegesen sértőnek találok. Az Antikrisztusról szóló szakaszban Ön párhuzamot vont a protestáns teológia Antikrisztusai – a pápák, jelesül II.


(Dr. Kováts Anna): [Olvasói levél]

Upor Péter: Szerecsenmosdatás (Beszélő, 1991. 37. szám)


Örömmel olvastam szeptember 14-i számukban a Szerecsenmosdatás című cikket, ami igazolja régi sejtésemet: a Fővárosi Fürdőigazgatóság helyzete nem annyira siralmas, hogy az a nagyarányú áremeléseket indokolttá tenné.

Mint a Lukács-uszoda régi, rendszeres látogatója, tanúsíthatom, hogy a drasztikus jegyáremelés és a kedvezményes bérletek megszüntetése óta az uszoda látogatottsága legalább a felére csökkent. Az idei nyár legmelegebb napjaiban – sőt vasárnap is – mindig lehetett üres heverőt találni a fenti napozóban, ami legalább húsz éve nem fordult elő.


György Péter: Művészek / Bomlasztók


Román József a Kádár-korszak értelmiségi viselkedésformáit elemző cikke, illetve az arra adott Könczöl Csaba-válasz pontos és tisztességes vita volt. Könczöl érzékenyen rátapintott Román állításának legkérdésesebb pontjára: miben is álljon a totális diktatúrában az ellenállás.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon