Skip to main content

Visszabeszélő

(dr. Eöry Karácson), (Salamin András), Eörsi János: [Olvasói levelek és szerkesztőségi válasz]

Eörsi János: Salamin patyolatban (Beszélő, szeptember 7.)


Kedves Kőszeg Ferenc!

Mindenekelőtt köszönöm, hogy Önnek írt korábbi levelemnek helyt adott újságjában. Az már nyilvánvalóan a szerkesztő leleményét mutatja, hogy levelemet Eörsi János rágalmazó cikke veszi körül, megkísérelve mondandóm hitelét rontani. A szerkesztő nem érte be ennyivel, a Naptévében leadott Beszélő-reklámban szeptember 6-án a világgal is közölte mindezt.


(Bársony András): Tisztelt Szerkesztő Úr!

A demokrácia megpróbáltatásai (Beszélő, 1991. szept. 14.)


Nagy figyelemmel olvastam A demokrácia megpróbáltatásai címmel megjelent cikkét.

(Vég Gábor): Forrósodó ősz előtt

Kornis Mihály: A dolgok állása – szerintem (Beszélő, 1991. szeptember)


Sok mindenben egyetértek Kornis Mihállyal, amikor esszéjében bírálja az SZDSZ-t sajtópolitikájáért, a médiában való elszürküléséért s főleg azért, mert 1990 tavaszához képest szinte teljesen elvesztette eleven kapcsolatrendszerét azzal a több mint egymillió állampolgárral, akik – jórészt tudatosan – tavaly az SZDSZ-re szavaztak. Persze a dolog nem azon múlt, hogy Kis János és a többi ügyvivő hány vidéki város főterén tartott vagy nem tartott beszédet. Az sem biztos, hogy az ország „körbeutazása” sikerrel kecsegtetne.

a szerkesztő, Csalog Zsolt: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Tilos a Rádió

Kedves Feri,

cikket kértél tőlem a Beszélőben – nem ezt ugyan, de hát most ez van.

Megszólaltál a 168 órában (szeptember 7.). Arról kérdeztek, hogy – úgy is mint egykori szamizdatos – mit szólsz a Tilos Rádió illegitim tevékenységéhez. Mire Te – táncos léptekkel belesétálva a kelepcébe – keményen elhatároltad magadat az ilyesfajta törvénytelenségektől. Kifejtvén, hogy más dolog volt a polgári engedetlenség akkor, a szamizdatos időkben, és más dolog most.






Yehuda Lahav: [Olvasói levél]


Elég sokáig tartott, amíg az íráshoz eltökéltem magam: egyrészt nem is tudom, hogy mint kívülálló megfigyelőnek van-e egyáltalán jogcímem részt venni az ilyesfajta vitában; másrészt azonban, kétéves, budapesti tudósítói munka után és származásomnál fogva sem érzem magam teljesen kívülállónak.

A meghatározó érv azonban valószínűleg az, hogy tulajdonképpen nem a bősi vízlépcsőről akarok véleményt nyilvánítani, hiszen ebben a kérdésben teljesen laikus vagyok (mellesleg – mint az emberek túlnyomó többsége).


(Miskolczy László): Jegyzet K. F. jegyzetéhez

(Kőszeg Ferenc: Érvénytelen. Beszélő, 33 szám)


K. F. mesteri glosszája egyenesen – túl egyenesen – eredezteti az előbbiből az utóbbit, a szerencsi (kisbéri stb.) kudarcból az egész magyar demokrácia megroppanását A lakonikus stílus eleganciája elbűvöl; a gondolatmenet választóellenes elfogultsága és a zord végkövetkeztetés („újjászületik a kádárizmus”) ellentmondásra ingerel.

A tényekkel nincs vitám: megbukott Szerencsen koalíció és ellenzék egyaránt. Talán nincs is értelme firtatni, ki bukott nagyobbat Meglehet, éppen mi, liberálisok, a népszerűségi listák eddigi favoritjai.


A szerkesztőség, Kincses Előd: [Szerzői levél és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Szerkesztőség!

Számunkra, romániai magyarok számára olyannyira közismert az 1848-as magyar március 15-vel kapcsolatos román álláspont, hogy cikkemben (Genfi román álláspont és a vásárhelyi tények, II. évf., 33. szám) anélkül hivatkoztam rá, hogy mibenlétét ismertettem volna az önök magyarországi olvasóival.

A szerkesztőség – igen helyesen – a szükségesnek tartott, Avram Iancu személyével kapcsolatos magyarázatot zárójelbe téve megadta. Sajnos, elmaradt az ilyenkor ajánlatos „szerk.




(Halász János): Talán még nem késő


Távol az Expo zajától megpróbáltam néhány észérvet összegyűjteni, ezek inkább ellene, mint mellette szólnak:

Az ausztriai Saalbachban minden adott volt az alpesi világbajnokság megszervezéséhez: infrastruktúra, tapasztalatok, hagyomány, precízség, szép környezet, még hó is volt. Az eredmény 30 millió schilling veszteség.

A mogyoródi Forma–1 biztos bulinak indult, igazából „csak” kb. 4 km betonpálya kellett hozzá, kiszolgáló épületekkel. Az eredmény botrányok és több száz millió forintos veszteség.

Ki meri garantálni, hogy az Expo ennél jobban fog végződni.






(Perjés Géza): Válasz Pető Gábor Pálnak a július 20-i számban közölt hozzászólásához


Pető úr, hozzászólva a Beszélő 26. számában közölt beszélgetéshez, melyben elmondtam a Szovjetunió elleni magyar hadba lépés körülményeit, kifogásolja, hogy a kassai bombázással kapcsolatban nem említem meg, hogy Krúdy m. kir. repülőszázados Héja vadászgépével a bombázók fölé röpülve, kétségtelenül megállapította, hogy azok német gépek. Pető úr információját az MSZMP Szabadság című lapjából szerezte, mely beszámol a párt Memento Napok címmel tartott tudományos értekezletéről és Nagy László egyetemi tanárnak az értekezleten elhangzott előadásáról.

(Riegg Krisztina): A Nemzeti Lakáspolitikai Koncepcióhoz


Szomorúan olvastam, hogy a szerencsétlen lakáspolitikai koncepcióért Nyitray Rékát hibáztatja kedvenc lapom. Nem rokonom vagy üzletfelem, de volt szerencsém egyetemi előadást hallgatni tőle, és merem állítani, hogy nagy műveltségű, alapos szaktudású, rendkívüli empátiával bíró budai polgár. Azt hiszem, rettenetes harcot vívhat az ÉVM-ből, különböző minisztériumokba szétspriccelt konzervatív káderekkel és a frissen előkerült amatőrökkel.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon