Skip to main content

Visszabeszélő

(Desztics Jenő, Tálas Géza): [Olvasói levél]

Eörsi László: Egy felkelő kálváriája (Beszélő, 1991. 18. szám)


Az Önök munkatársa a 21. számban újabb alaptalan vádakkal illette meg szövetségünket, ezért a következőket hozzuk végső helyreigazításként a Beszélő tudomására:

1. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége – mint nevéből is kitűnik – csakis a politikai foglyok, meghurcoltak, tehát a kommunista rendszer áldozatainak érdekvédelmével foglalkozik. Mindazok, akik az 1945–63 közötti évek nemzeti ellenállásában áldozatok, meghurcoltak voltak, Szövetségünk teljes jogú tagjai lehetnek, feltétel csupán az, hogy politikai és erkölcsi feddhetetlenségüket igazolják.

2.




(Szalai Pál ): Nincs humorérzékem,

Dessewffy László: Bennsült vörös kolop (Beszélő, 1991. 21. szám)


hiába. Amikor Dessewffy László úr a Beszélő (igen, a Beszélő, oh, 80-as évek romantikája!) május 25-i számában immár másodszor fröcsköli ki nyegleségeit a szerzetesi intézmények visszaadása ügyében, bizonyára ki kellene lyukadnia az oldalamnak a röhögéstől, amiért paranoiás mondatzagyvalékaiban a „leend” szót használja. De hát nincs humorérzékem! Én már csak dühöngeni tudok azon, hogy a katolikus egyház a krisztusi szeretet nevében szétromboltatja az Egyetemi Színpadot, elveszi a Bibó István nevét viselő kollégiumot, de mit!

(Harmai Gábor): Tisztelt Szerkesztőség!

Bauer Tamás: Csak a szükséges mértékben (Beszélő, 1991. 22. szám)


Bibó István egyik központi gondolata volt, hogy a demokraták egyházellenessége és az egyház demokráciaellenessége a francia forradalom igen vészterhes öröksége. Miközben azonban az egyház a maga félelmeitől mostanra jórészt megszabadult, Bauer Tamás Csak a szükséges mértékben című írása azt igazolja, hogy némely liberális gondolkodók még korántsem. Cikkében az alábbi pontokat érzem vitathatónak:

1. Bauer szerint az egyházi igényeknek nem szabadna prioritást kapniuk az oktatási, kulturális, szociális szféra igényeivel szemben.


(Magyar Pál): Amikor Berija lebukott

Kun Miklós: Berija bukása (Beszélő, 1991. 21. és 22. szám)


Berija bukása ügyében az első dátum pontosabban idézhető. 1952. június 27-én Moszkvában a Dekabristák című új operának nem a premierje, hanem a második előadása zajlott le, s azon volt jelen a teljes párt- és kormányprotokoll – Berija nélkül.

Mi ezt Budapesten nem kis izgalommal éltük meg.

A Magyar Nemzet szerkesztőségében június 29-én, hétfőn én voltam a soros „olvasó”, sajtóhibavadász. Veszélyes ténykedés: elnézett hibákért akkortájt számosan fizettek állásvesztéssel, sőt börtönnel is.




(Szokolay Zoltán): [Olvasói levél]

Hack Péter: Kommentárok az ügynöktörvényhez (Beszélő, 1991. 21. szám)


Kommentárok az „ügynöktörvényhez” című írásában Hack Péter országgyűlési képviselő valótlan állítást közöl személyemmel kapcsolatban: azt állítja: nem emlékszem saját nyilatkozataimra. „Szokolay például elfelejti azt a megjegyzését, mely szerint az ellenzék a nemzetbiztonsági bizottságban nem tett mást, mint hogy a „szolgálat szétverésére törekedett” – írja Hack.

Kénytelen vagyok megállapítani, hogy Hack képviselő memóriája szelektív. Célszerűbb lett volna, ha fellapozza az Országgyűlés téli, rendkívüli ülésszakának 6. ülésnapján készültjegyzőkönyvet. Aznap, 1990.


(Pető Gábor Pál): [Olvasói levél]

Tamás Gáspár Miklós: A’ diétai regulának summás veleje (BESZÉLŐ, 1990. 20. szám)


Emlékezetem szerint eddig egyetlen szót sem írt vagy mondott – az általam máskülönben nagy tudása és remek publicisztikai stílusa miatt nagyra becsült – Tamás Gáspár Miklós, amivel egyetértettem volna, erre a cikkére csak háromszoros „hurrá!”-t tudok kiáltani. Minden szavával – pontosabban: egyetlen szót kivéve, amelyre alább visszatérek – egyetértek, aminek ugyanis nincs jelentősége, de úgy vélem, az Országgyűlés minden gondolkodó tagjának egyet kellene vele értenie.

(dr. Somogyvári István): Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Tamás Gáspár Miklós: A' diétai regulának summás veleje (Beszélő, 20. sz.)


A Beszélő című hetilap 1991. május 11-i számában közölte Tamás Gáspár Miklós: A diétai regulának summás veleje című cikkét, amely az Országgyűlés készülő új házszabálytervezetéről nyilvánított véleményt. TGM véleménye szerint a tervezet „szakmailag is lélegzetelállítóan pocsék”, mögötte „antidemokratikus szándék érződik”, s annak korlátozó rendelkezéseit „torz elitizmusból fakadóan” – sajnos – még az ellenzék is helyesli.

(Jobbágy Károly), (Koroknyai Andrásné): [Olvasói hozzászólások]

Solt Ottilia: A Madách téri fogorvosok esete (Beszélő, 1991. 16. szám)


Tisztelt Szerkesztőség!

Meglepetten olvastam Bencze Judit levelét. Öt évig dolgoztam a Madách téri rendelőintézetben, több fogorvos mellett, így alkalmam volt azonosulni a beosztott fogorvosok véleményével. Az lehet, hogy Bencze Judit és családja 30 éven át kitűnő ellátásban részesült a főorvos úr magánrendelésén, de annál inkább megdöbbent ennek az embernek a kettőssége.


(Gál Zsuzsa), (Kolosi Tamás): [Két levél]

Langmár Ferenc: Hab a tortán (Beszélő, 19. sz.)


A Beszélő május 11-i számában Langmár Ferenc (vagy ha a szerzőcske stílusánál maradunk egy bizonyos Langmár Ferenc) Hab a tortán címmel cikket írt az Expo ellen. Ilyen már volt, lesz is, s az sem igazán baj, ha egyes cikkekben a tárgyszerű érvelést indulatok helyettesítik. Válaszra az késztet, hogy személyemet illetően denunciál a szerző.

Eörsi László: Tisztelt MPFSZ Elnökség!


Örvendetes, hogy ismét szóba került Vizi Imre ügye, mert úgy tűnik, néhány kérdés tisztázásra szorul:

1. A Beszélő 18-as számában ezt írtam: „Az volt Vizi Imre benyomása, hogy túl sok energiát emészt fel a szervezetek egymással szembeni torzsalkodása, gyűlölködése.” Hadd tegyem hozzá: nemcsak neki.

2.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon