Skip to main content

Visszabeszélő

(Hegyi Piroska–Farkas László): [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Fodor Elek: Központosított egyenlőtlenség (Beszélő, 1991. április 27.)


Fodor Elek marosvásárhelyi pedagógus sarkítva s csak részigazságokat közölve mutatja be az erdélyi diákok magyarországi továbbtanulásának kérdését, cikkével nem értünk egyet.

A romániai Országos Magyar Diákszövetség véleménye szerint az alapítványok által finanszírozott helyekre a jelentkezőknek romániai középiskolai tananyagból, itthon kell felvételizniük, mégpedig a romániai egyetemi felvételi vizsgákat megelőzően, hogy a legtehetségesebb diákok kerüljenek be, s ezáltal minimálisra csökkenjen a lemorzsolódás valószínűsége.

A továbbiakban egyébként nem a teljes képzést,




(Dessewffy László): Bennsült vörös kolop?

F. Havas Gábor: Urrrak a papok (Beszélő, 19. sz.)


Lehet, hogy az egyházi kárpótlás ügyében ránk virrad az ellenreformációs hadakozások évada? Akkoriból való a cím és a színezet.

Gyerekkoromban, félidőtájt a két világháború között, a felnőtt társadalom sűrűn jellemezte a később „dicsőséges 133 nap” jelzővel illetett bolsevik diktatúra elvi megalapozását egy szlogennel: „Ami a tiéd, az az enyém.


(Makkai László): [Olvasói levél]

Forgács Pál: Egyirányú utca (Beszélő, 1991. 19. szám)


Az általam igen nagyra becsült Liga-elnök mennydörgő sorait olvasva nekem az az érzésem támadt, mintha – abbéli haragjában, hogy cikkem nem az ő szája íze szerint íródott – nem is akarta észrevenni lényegi mondandómat. Kiemelve néhány sérelmezett motívumot, átültette abba a leegyszerűsített sémába, amely jelenünk szakszervezetekkel kapcsolatos problémáit csak kétpólusú szemüvegen keresztül tudja szemlélni: valami vagy a „Dózsa György úti Nagy Ház szótárába”, illetve a Népszavába való, vagy a Gorkij fasor 45.

(Bencze Judit): [Olvasói levél]

Solt Ottilia: A Madách téri fogorvosok esete (Beszélő, 1991.16. szám)


Tisztelt Képviselő Asszony!

Fájt már Önnek valaha a foga? Úgy, ahogy egy begyulladt „jobb felső 1-es” tud fájni? Ha igen, akkor azt az érzést is ismeri, hogy mindegy hogy ki, hol és mit, csak valamit csináljon, mert nem lehet elviselni tovább a fájdalmat

Ilyen körülmények között ismertem meg a 60-as évek elején a Madách téri Rendelőintézetben dr. Tanda Gyulát, aki akkor még sima beosztott orvos volt csak. A fogamat úgy kezelte ki – nem húzta!




(Desztics Jenő–Tálas Géza): [Olvasói levél]

Eörsi László: Egy felkelő kálváriája (BESZÉLŐ, 1991.18. szám)


A Beszélő 1991.

(Panayotis Koutelidas): Tisztelt Főszerkesztő úr!

Vajna János: Kit vesznek fel az európai klubba? (Beszélő, 1991. 16. szám)


Vajna János úr „Kit vesznek föl az európai klubba?” című írása téves képet alakít ki az olvasóban, és indokolatlanul negatív színben tünteti fel Görögország részvételét az Európai Közösségben. Amint egyébként munkatársuk is utalt rá, alapjául egy külföldi lap – megjegyezzük azóta kellően megválaszolt – cikke szolgált. A cikk – ahogy arra a válasz is helyesen mutatott rá – önkényes, nem hivatalos és legalábbis kétes eredetű minősítéseket és állításokat tartalmazott, amelyek mögött feltehetőleg bizonyos hátsó szándékok húzódnak meg.

(Fodor Andrea), (Krizsik A.): [Két levél]

(Bauer Tamás: Kell-e nekünk világkiállítás? BESZÉLŐ, 1991.17. szám)


Mi menti meg a cseheket?

Engem csak az aggaszt, mi menti meg a Cseh és Szlovák Köztársaságot, Lengyelországról nem is beszélve. Mert hogy minket mi ment meg, azt már tudom. A „Világkiállítás”. Általa biztosítva a fényes jövő, nélküle a végleges lemaradás Európától – legalábbis ha hinni lehet kormányunk gőzerővel működő propagandagépezetének. De akkor mire alapozza a Világbank, az IMF, az EGK és más efféle nem éppen laikus testületek, hogy ez a három ország nagyjából hasonló helyzetben van, és többé-kevésbé azonos esélyük van a kilábalásra?


(Szabó Zoltán): Tisztelt Szerkesztőség!

Bauer Tamás: Egy mandátum elveszett (Beszélő, 1991. 16. szám)


Némi meghökkenéssel olvastam a Beszélő április 20-i számában Bauer Tamás kommentárját az erzsébetvárosi időközi képviselő-választás eredményéről. A kiváló és általam egyébként nagyrabecsült szerző ezúttal nem hagyta, hogy tisztánlátását elhomályosítsák a tények. Ennek igazolására mellékelem Filló Pál kampányának teljes propagandaanyagát Örülnék, ha a szerző vagy a szerkesztőség ezekből vett szemelvényekkel támasztaná alá azt az állítást, miszerint „az nyert, aki mindezzel (tudniillik a rendszerváltással, a piacgazdasággal és a parlamenti demokráciával – Sz.

(Büki Tamás): [Olvasói levél]


A levél írója a XVI. kerületi önkormányzat tagja. A kerületi autonómiát védelmező cikke Szívelégtelenség címmel február 16-i számunkban jelent meg. Levelét terjedelmi okokból rövidítve közöljük.


A rendpártiak védelmében

Azért lettem az SZDSZ tagja, mert a politikai liberalizmust nagy és eddig méltatlanul háttérbe szorított értéknek tartom. De ezt a közrend védelmében nem lehet és nem is kell úgy érvényesíteni, ahogyan a parlamentben kellene. A rendőrség a legdemokratikusabb államban is erőszakszervezet volt, és az is marad.



(Fürj György István): Anyám, az a jó Főv. IV.–XV. kerületi!


Kicsoda vagy micsoda ez a címben szereplő Főv. IV.–XV. kerületi? Ezt én sem tudom megmondani anyámnak. Csak sejtésem van róla. Anyámnak, aki nyolcvanéves kisnyugdíjas és Újpalotán lakik, tanácsi vagy most már ki tudja milyen bérlakásban. A tanács már eltűnt, a szovjetek is lassan-lassan, de a bérlakások, a bennük élő, kiszolgálatott helyzetű emberekkel, maradtak.

Szóval, anyám kapott egy 041495 számú „azonosító”-t, amin mindössze ennyi szerepelt aláírás helyett, a személyes helyzet megítélésének fontosságát is hangsúlyozandó, gondolom, tévedésből.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon