Skip to main content

Visszabeszélő

(Vég Gábor): [Olvasói levél]

Eladó laktanyák (Beszélő, 1991. 8. szám)


Az írás a velem folytatott beszélgetés alapján készült, de nem interjú formájában. Az újságíró, Upor Péter korrektül tolmácsolta szavaimat, akadt azonban egy-két pontatlan megfogalmazás:

1. A kormányzati irányelvek alapján jelenleg a hasznosításból befolyt összeg fele az önkormányzatot, fele az állami költségvetést illeti. („Természetesen” a szovjeteknek fizetendő kártérítés után.) Megjegyzem, hogy ez ma csupán elméleti lehetőség, hiszen a végleges hasznosító kijelölésére kevéssé van mód.


(Rusznák Imre): [Olvasói levél]

Upor Péter: A Ló utcai közért esete az előprivatizációval (Beszélő, 1991. január 19.)


A sok értékes információ közé egy téves is becsúszott: „Az élelmiszer-ipari szakszervezet kezdeményezésére többfordulós egyeztetési tárgyalások indultak az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban.”

A valóság ezzel szemben az, hogy ez a kezdeményezés a mi szakszervezetünktől, az Élelmiszer-kereskedelmi Dolgozók Önálló Szakszervezetétől indult ki – mivel a cikk témája és az ügy maga is az élelmiszer-kereskedelem, nyilvánvaló, hogy csak elírásról lehet szó.

A riporter egyik kérdése így szólt: „Mi lesz az üzletek alkalmazottaival?” Úgy érezzük, hogy az egész privatizációs foly




(Dessewffy László): A józan ész ficamai


A színházat eufemisztikusan a kultúra templomának szokás nevezni. A templom pedig szent és sérthetetlen. Évezredekkel a kereszténység előtt is az volt Egyiptomban és Babilonban. Az athéniek a perzsák által megszentségtelenített régi templomuk egyetlen kövét sem használták fel az Akropolisz újjáépítésekor. A zsidók fellázadtak, valahányszor a hódítók megsértették a jeruzsálemi templomot. Jézus kiűzte a templomból a kufárokat. Az ő példája nyomán a keresztények is érzékenyek templomaik szent és sérthetetlen mivoltára.

(Tóth András): Tisztelt Kőszeg Úr!

Azok a bizonyos kiemelt nyugdíjak (Beszélő, 1991. 7. szám)


Engedje meg, hogy lapjuk február 23-i számában, „Azok a bizonyos kiemelt nyugdíjak” címmel megjelent cikkük egyik mondatához néhány megjegyzést fűzzek, leszögezve, hogy a Magyar Szocialista Párt egyetért a törvénytervezet fő törekvésével. Nevezetesen azzal, hogy a jogegyenlőség elvét se pozitív, se negatív diszkrimináció ne keresztezze.

Megítélésünk szerint azonban ezzel az elvvel morálisan összhangban van, hogy az antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevői a központi költségvetést terhelő pótlék formájában továbbra is kapjanak nyugdíj-kiegészítést.


(Szekerczés Szilárd): Egy politikai fórum kapcsán…


1991. március 22-én – a szabad választások után egy évvel – Bonyhádon az Arany Oroszlán étteremben rendezett politikai fórum vendége Barcza Imre, a mára már függetlenné vált képviselő volt. Csekély számú érdeklődő előtt a beszámolóként induló estén többféle téma szóba került; természetesen az is, ami kissé felrázta a környék választóit: Barcza hirtelen távozása az SZDSZ frakciójából.

(Bindorffer Györgyi): Kedves Csoknyay Judit!


Ha ismét elolvassa az Ön által kifogásolt mondatot: „Ma Magyarországon az antropológia mint önálló tudományág nem létezik, bár vannak kiváló magyar antropológusok (Boglár Lajos, Ecsedy Csaba, Sárkány Mihály… stb.)” – akkor, ha másból nem is, hát a felsorolt nevekből rá fog jönni, hogy nem az Ön által művelt fizikai embertan (humánbiológia) létezését vonom kétségbe. Az említett kutatók ugyanis kultúrantropológusok.

Igazságérzetem szerint

Ara-Kovács Atilla: Egészen Tilos az Á (Beszélő, 1991. 11. szám)


A Beszélő 11. számában a Tilos az Á kávéház hatósági betiltásával kapcsolatos cikkben a bezárás indokát, miszerint egészségügyi, ill. tanintézmények 200 méteres körzetében melegkonyhával nem rendelkező szórakozóhelyek szeszes italt nem árusíthatnak, az alábbiak miatt nevetségesnek találom.

14 éve lakom a Mikszáth térbe torkolló Krúdy utcában, közel a Tilos az Á kávéházhoz. Vendége még nem voltam e nevezetes helynek.


(Pelsőczy István, Klauber Mátyás): [Két levél]

Fővárosi lakáspolitika (Beszélő, 1991. 5. szám)


Megfontolt lakáspolitikát!

Figyelemre méltó elképzelés jelent meg e lap február 2-i számában a bérlakások eladásának módjáról, illetve önkormányzati tulajdonban történő megőrzéséről.


(Hídvári László): [Olvasói hozzászólás]

Történelmi helycserés támadás a jogrend ellen (Beszélő, 5. szám)


Bár nem vagyok szabad demokrata, a „Beszélő”-t szívesen olvasom. Cikkei legnagyobbrészt tárgyilagosak, de néha bántóan felületesek, s nem ritkák a hajuknál fogva előráncigált párhuzamok sem. Ilyen hamis párhuzam az 1945. évi földosztás, az 1945–46. évi „népítéletek” és a jelenlegi kisgazdaakciók közötti hasonlóság keresgélése. Sz. M.-nek, a cikk írójának nyilván halvány fogalma sincs az akkori politikai helyzetről. Mert ha lenne, nem fogalmazna meg ilyen nyilvánvaló badarságokat.

Így például Sz. M. elfeledkezik egy csekélységről.


Kende Péter: Horvátország, Jugoszlávia és a magyar nemzeti érdek

(Stukkerek és pancserek, Beszélő, 6. szám)


Kedves Barátaim!

Magyarországon töltve néhány napot magam is közvetlenül figyelhettem a Kalasnyikov-ügy kínos és szánalmas fejleményeit. A Beszélő szerkesztőségi cikke (8. old.) nagyon világosan ismerteti az ügy hátterét és a vele kapcsolatban felvetődő kérdéseket, két jugoszláviai munkatárs (Barcsi János és Sonja Licht) pedig a magyar kisebbségi és a tágabb szomszédsági vonatkozásokra is felhívja a figyelmet.

Egy dolog azonban kimaradt ebből a képből (Sonja Licht fejtegetéseit kivéve): a kommunizmus.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon