(Bajcsi István), (Dr. Györgyi Kálmán): [Levelezés]
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Mint az köztudomású, az ún.
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Mint az köztudomású, az ún.
Végvári őrnagyot a Dunagate-ügy méltán híressé tette. Méltatlanul elfeledkezett azonban a közvélemény a nagy leleplezés másik szereplőjéről, a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/III-as csoportjának tisztjéről, Bajcsi István főhadnagyról, aki – betartva a szolgálati utat – a katonai ügyészségre vitt be egy kötegnyit az állambiztonsági szervezet megsemmisítésre váró dokumentumaiból. Bár szabályosan járt el, főnöke, Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány ellene is feljelentést tett két interjú miatt, amely a 168 órában hangzott el, illetve lapunkban jelent meg.
(Nogea badavar – héber kifejezés, jelentése: „érdekelt.” Aki elfogult egy perben akár anyagi indokból, akár családi kapcsolat, akár szeretet vagy gyűlölet miatt, az a perben érdekeltnek tekintendő, és ezért nem alkalmas a tanúskodásra. Ugyancsak nem lehet bíró sem az, akivel szemben alapos gyanú merül fel, hogy valami indokból nogea badavar.)
Jóm Kippur ünnepe a Tóra parancsa: a hetedik hónap 10. napján legyen az engesztelés napja. Mivel nincs kötve történelmi eseményhez, még jobban kidomborodik vallási jellege.
Aki valamelyest eligazodik a kimúlt rendszer élettanában, annak nyilvánvaló, hogy a Beszélő december 1-jei számában megjelent cikk túlértékeli a szerepemet a lakitelki jegyzőkönyv megjelenésének megakadályozásában. Ilyen súlyú kérdést nem bíztak minisztériumi főosztályvezetőre. Általában sem, és konkrétan rám még kevésbé, ugyanis kiadói főigazgatói kinevezésemkor kölcsönösen tisztáztuk, hogy a politikai cenzúrához nem sok közöm lesz.
Örömmel vettük tudomásul, hogy a Beszélő november 10-i számában, a Gazdaság rovatban ismertetést közölt a közelmúltban lebonyolított 4 millió dolláros fogyasztásicikkimport-pályázatunkról. A tájékoztatás néhány adata azonban pontatlan, kérem, hogy olvasóink pontos informálása érdekében adjon helyet az alábbi kiegészítésnek:
Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakértőivel közösen kimunkált pályázat célja választékbővítés volt, ezért kerültek árukörébe olyan cikkek is, mint a tengeri hal (élő tengeri halról nem volt szó).
Az elnök védelmében
Mint lapjuk és Göncz Árpád köztársasági elnök régi tisztelője, elképedve olvastam a Katona Tamással készült interjút. Azon, az hogy MDF-es külügyi államtitkár Grósz Károlyhoz hasonlítja Gönczöt, nincs mit csodálkozni. Az MDF már többször tanújelét adta – legutóbb épp a taxisblokád idején –, hogy a kormány népszerűségének rohamos csökkenése közepette nincs igazán ínyére a köztársasági elnök változatlan népszerűsége. Érthetetlennek tartom viszont, hogy a Beszélő hajlandó mindezt kommentár nélkül leközölni.
Jelentse fel, mi leközöljük!
Az Alvámos feljelentette a Fővámost. Tette ezt úgy, ahogy illik. Leírta, amit ilyenkor szokás –eltussolás, pia, nők –, majd elküldte a Fővámos felettesének, na meg a sajtónak, jelesül a Beszélőnek. Gyakori eset, szóra sem érdemes, egy olyan országban, ahol az ügyek ilyen bonyolítása régi népi játék.
Örömmel és megnyugvással olvastam a HVG 1990. nov. 10-i számában, a Nagy Sándor MSZOSZ-elnökkel folytatott interjúban, hogy Nagy Sándor betartotta a szolgálati utat, és engedélyt kért – kapott is – a nyelvöltögető belügyminisztertől arra, hogy részt vegyen a taxisokkal folytatott tárgyalásokon.
A Beszélő november 10-i számában viszont Korányi György nyugdíjas – Jaj a gyengéknek címmel – fenyegeti a kormányt a nyugdíjasok blokádjával. Biztosíthatom, hogy vele tartok.
Tisztelt Szerkesztőség!
A Vám- és Pénzügyőrségnél dolgoztam 10 évig. Szeretném, ha lapjuk lehozná az én levelemet is, így talán az illetékes szervek felfigyelnének ennek az utolsó sztálinista szervezetnek a dolgaira. Szomorú lenne, ha olyan emberekre bíznák a testület vezetését, akik eddig a legtöbbet tettek azért, hogy az állambiztonság fiókintézményévé változtatták a Vám- és Pénzügyőrséget.
A testületnél eltöltött időmben – 1980-tól 1990-ig – ebben főszerep jutott dr. Balogh György vezérőrnagynak. Az Önök lapján keresztül szeretnék kérdéseket feltenni dr.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 19 hét
8 év 44 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
9 év 2 nap
9 év 6 nap
9 év 1 hét