Levelemben néhány olyan kérdéshez szeretnék hozzászólni, amelyekről az Önök lapjában már volt szó, s amelyek manapság – a választások idején – gyakrabban felmerülnek, jobban foglalkoztatják a közvéleményt (vagy legalábbis egy részét).
A vallásosságról és a keresztény értékek hordozásáról.
Engedjék meg, hogy először mint katolikus ember írjak erről.
a) Mélyen felháborít, ahogy az MDF a kereszténységet kisajátítja, s ahogy azt kampányában felhasználja.
A Beszélő 1990. szeptember 1-jei 34. számában az Ön tollából megjelent a „Legyen Justitia – vesszen a világ!” cikkben sommásan elítélő megállapítás hangzik el az ügyvédségről. Ezen megállapítást igen súlyos és igaztalan ítéletnek tekintem, úgy, ahogy a cikkben elhangzik, az egyszerűen nem igaz.
Annak ellenére, hogy az írás elsődleges témája nem az ügyvédség, bizonyos differenciálásra mindenképpen szükség lett volna.
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Gondolom, nem vagyok egyedüli, akit bosszúság tölt el már hétről hétre, amikor csütörtökönként nem jutunk hozzá egyik kedvenc lapunkhoz, a Beszélőhöz.
Nem tetszik a Másik Magyarország című dokumentum-összeállítás a Magyar Nemzet tévékritikusának. Például azért nem tetszik neki, mert szerinte túl nagy szerepet kap benne Kis János, a szabad demokraták elnöke, Pozsgay viszont keveset.
Én is megdöbbenéssel olvastam a Beszélő szeptember 22-i (és nem 29-i számában) az Önnek tulajdonított inkriminált mondatot. Ugyanis Solt Ottiliával együtt ott voltunk az Orczy-kertben az MDF gyűlésén. Az a mondat valóban nem az Ön szájából és nem is így hangzott el, hanem a következőképpen. Tölgyesi – nem ssy, és nem is Péter, hanem – László, az MDF VIII. kerületi listáján 17.
37. számunkban (szeptember 22.) nem RÉVÉSZ Sándor, hanem a szerkesztőségi „kopf” tartalmazta azt az állítást, melyet Maróti úr kifogásolt, nevezetesen, hogy egy nagygyűlésen kijelentette volna: az MDF győzelme esetén a VIII. kerületben nem lesz lakbéremelés.
A „kopf”-ot én követtem el, méghozzá azért, mert magam jelen voltam e nagygyűlésen az Asztalos János parkban, s saját fülemmel hallottam az inkriminált mondatot. Többek között a Népszabadság jelen lévő tudósítójának is különös figyelmébe ajánlottam, olyan jelentősnek tartottam.
A múlt számunkban közzétett, nekem szóló levéllel kapcsolatban szeretném megköszönni szolidáris gesztusaikat, és megnyugtatni Önöket: ne féljenek és ne féltsenek!
Meggyőződésem, hogy az a levél igazi hamisítvány. Dr. Gémesy úr nem létezik, aki a levelet (kézzel) leírta, nem azonos kiagyalójával, s kiagyalója nem valóságos indulatait és gondolatait fogalmazta meg, mondhatni nem azonos önmagával. Egy hamis tárgyat gyártott, megfontolt szándékkal, és elhelyezte hamis környezetbe. A közvéleménybe ágyazta. Azért, hogy féljek, hogy féljenek mások is.
Lapunk kiváló hagyományai közé tartozik, hogy nemcsak a liberális ellenzék véleményét jeleníti meg, hanem a másokét is, nem törődve az időnkénti értetlenséggel. A még illegális Beszélő is közölt pol. nacionalista olvasói leveleket, mert nem akarta eltitkolni, hogy a közvéleményben ez is van; akkoriban kötelessége volt erről tudósítani, ma már szerencsére rendelkezésre áll a Hunnia, a Szent Korona stb., zöldesbarna ízetlenkedéseket ott lehet publikálni.
Az is hagyományunk, hogy vezető szerzőinket lehet bírálni.
Jó kedélyű, „bizalmas házi közleményedet” odáig tudtam követni, hogy sodródtatok kifelé az ülésteremből Gazsival és a „hülyére vert galeri” nagyobbik felével, miközben szemből a felfújt tokák lelkesen hülyéznek benneteket együtt, úgy, ahogy vagytok. Neked erről eszedbe jutott, hogy akkor mégiscsak maradjon benne a Gazsi cikkében a „hülyére vert” meg a „galeri”. És itt nem világos az összefüggés. Dühös voltál vagy csak irigy? És mi van le sz…va? A „hitelesek kasztja” vagy az egészséges stílusérzék…
…érdeklődöm tisztelettel:
Engedje meg, hogy MDF-tag létemre levelemmel zavarjam. Alapító tagja vagyok az MDF-nek, ennek ellenére kifejezetten nagyon tetszik a Beszélő. Tetszik nyílt, őszinte hangja, nyílt levelei, gazdasági cikkeiből pedig sokat tanultam. Igazán gratulálok!
De hogy valamit szóvá tegyek, ami egy cseppet sem tetszett: Tamás Gáspár Miklós cikke, a „Csak száz nap a világ”.
Hát ilyen pocskondiázásra igazán nem számítottam! Hogy az Elek István által írt levelet ne ismételjem (Beszélő, szept. 29-i szám), de teljes mértékben osztom véleményét!
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 16 hét