A Végvári-ügyről jut eszembe:
Szir József a nyilasterrorral szembeni – nem túl tömeges – ellenállás kiemelkedő alakja volt. Az ő és csoportja nevéhez fűződik az ellenállás két legismertebb fegyverténye, a Gömbös-szobor felrobbantása és a Városi Színházban megrendezett nyilas pártértekezlet elleni bombatámadás. Hősi halált halt.
Kunszabó Ferenc, a Hunnia Füzetek főszerkesztője az abonyi MDF meghívására január 19-én a helyi könyvtárban járt, úgynevezett író-olvasó találkozón.
A hallgatóság – többek között – a következőket tudta meg tőle és szerkesztőtársától:
1. Karsai László a Kritika 1990/12. számában egyszerűen mocskolódik, folytatva apja tevékenységét.
2. Berend T. Iván és Ránki György egyszerűen „tolvajok” voltak, mivel ellopták mások tudományos eredményeit.
3.
A társadalombiztosítás vitájáról írt múlt heti cikkemben megpróbáltam utánaszámolni, milyen hatása lenne Palotás János képviselő módosító javaslatának. A bizottsági vitákon részt vevő jó néhány képviselőhöz hasonlóan – mint erre a tb-vita anyagainak további tanulmányozásakor rájöttem – félreértelmeztem a módosító javaslatot. Nem mentségként, hanem magyarázatként: föl sem mertem tételezni, hogy a javaslat széles rétegeket (például az özvegyi és a rokkantnyugdíjból élőket) – a mai infláció mellett – teljes egészében kihagyná (a cikkben taglalt gazdasági korlátok miatt) a nyugdíjemelésből.
A Beszélő ez évi első számában érdeklődéssel olvastam a belügyminiszterrel készült interjút.
Boross úr kitért néhány olyan tényezőre, amelyekre már tévényilatkozataiban is utalt.
Sok minden érthetetlen számunkra. Csaknem valamennyi tárca elkeseredett harcot vív azért, hogy az állami költségvetésből minél nagyobb részt hasítson ki magának, mert „enélkül nem tud feladatainak megfelelni”. De nincs semmi jele annak, hogy a különböző ágazatok tömérdek (és egyre több) jól fizetett „dolgozói” valamit is tennének azért, hogy saját feladataikból miket is lehetne megoldani az állami költségvetés újabb és újabb megcsapolása nélkül. Csupán egy-két példa.
1.
Azelőtt levakarni sem lehetett volna a tévé elől, ha ülésezett a parlament, Tölgyessy Pétert össze tudtam volna csókolni, amikor az a jogos kirohanása volt a kormány ellen, hiszen a szívemből beszélt, de azután nagyon lehervasztott, hogy bedobta a törülközőt. Tölgyessy, az a masszív, csupa ész ember…! Miután nem tudtam, miért dobta be, kicsit lehervadtam.
A parlamenti üléseknek a tévékészüléken való nézésétől akkor álltam el, amikor T. G. M. megkérdezte Józsi bá’-t, hogy mi lesz a miniszterek cseréjével.
Tisztelt Szerkesztőség!
Az Önök lapjában december 15-én megjelent „Szakszervezeti apróságok” c. cikkben foglaltakkal kapcsolatban, szíves tájékoztatásukra az alábbiakat kívánjuk közölni:
A dokumentum valóban szerepelt a titkárok területi tanácsa előtt, az 1990. évi lakásépítési és -vásárlási kölcsönkeret elosztásának előterjesztése keretében.
Tudni kell azonban azt is, hogy az előterjesztést megelőzően az üzemi szakszervezeti bizottság és a szakmai vezetés közösen környezettanulmányt folytatott az igénylőknél, így az érintett dolgozóknál is.
Kétszeresen is örülök Tamás Gazsi karácsonyi cikkének. Először azért, mert őt olvasni mindig élmény, különleges csemege, ebben egyetértek Kőszeg Ferenccel. S azzal még inkább, s ez a másik forrása örömömnek, hogy megjelent és a Beszélőben jelent meg Gazsi cikke. Liberális szívemnek és eszemnek nagyon kellemes érzés olyan írásokat (is) olvasni, amellyel ugyan a szerkesztő nem ért egyet, vagy nem mindenben, ám gondolkodásra, vitára késztet. Én most mégsem vitatkozni szeretnék T. G. M.-mel, hanem azt mondom, hogy igaza van.
A Beszélő előző számában a köztársasági megbízottról szóló törvény kapcsán engem a kisgazdák vezérszónokához hasonlítottál, illetve a Fideszt, a végső szavazás miatt, hamis pragmatizmussal vádoltad. Én megértem, hogy fájdalmas a legnagyobb ellenzéki párt tagjaként kisebbségben maradni, de azért a tényeket is érdemes megnézni.
Először is, nemcsak a plenáris vitában, hanem már a bizottsági üléseken is kritizáltuk a beterjesztés azon pontjait – így a kmb-hivatal-vezetőre vonatkozó passzust is –, amit rossznak vagy az önkormányzati törvénnyel ellentétesnek találtunk.
Egérút nincs
Az ördög vinné ezeket a komputerjátékokat. Már az éjszakáimra is rátelepszenek. A minap azt álmodtam, hogy egy ilyen komputerjáték főszereplője vagyok. Nem csak úgy távolból, ahogy játék közben azonosulunk a képernyőn szaladgáló kis komikus figurával, hanem magam voltam valójában ez a figura. Az első benyomásom talán az lehetett, hogy valamiféle „gazdálkodj okosan” játék vesz körül. A játék kezdetei az álombéli homályba vesznek, de arra már tisztán emlékszem, hogy beléptem egy EGYETEM feliratú kapun.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 19 hét
8 év 44 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
9 év 2 nap
9 év 6 nap
9 év 1 hét