A „Beszélő” ez évi 5. számában Dr. Dévényi György levelében arról ír, hogy a „nem túl tömeges” nyilasok elleni harc kiemelkedő alakja, Szir József nevéhez fűződik a Gömbös-szobor és a városi színházi nyilasgyűlés szétrobbantása.
Szeretném korrigálni a levélíró tévedését. „Szir” felvett név, eredeti neve Weinberger. Ellenálló volt, de a fenti eseményekhez nem volt köze.
Tisztelt Képviselő Asszony!
Szűkebb hazám e napi sajtóját olvasgatva is félelem gyötör. És Ön még ellenállásra buzdít! Ön, a liberális, szabad demokrata országgyűlési képviselő, a törvényalkotó. Tudja azt Ön, hogy a helyi autóbusz ellenőrei Kecskeméten rendőri erősítést kapnak, hogy ellenőrzési feladataikat elláthassák, hogy egyik hetilapunkban a volt bűnöző elemek kijelentik, hogy ölni fognak!
Leírod, hogy hiába fogadta el konszenzussal a parlament a „kérharmados” önkormányzati törvényt, félő, hogy a kormánypártok olyan részlettörvényeket préselnek keresztül, hogy az egyszerű többséggel megszavazott végeredmény egy centralizált államigazgatás lesz.
Nos, a köztársasági megbízott jogállásáról szóló törvényjavaslat vitája során, ahol az ellenzék nem adta olcsón a bőrét az új törvényhez, a kormány maradéktalanul örülhetett.
Részletezed, hogy mindhárom ellenzéki párt szónokai szinte egymással versengve mutattak rá, hogy az önkormányzati törvény szellemével nem egye
Domány Judit a Beszélő február 2-án megjelent számában tényként közli, hogy a belügyminiszter „…vissza akarja kapni a rendőrség összes korábbi jogosítványát: a rendőri figyelmeztetést, a felügyeletet, a kitiltást…”. Hivatkozik Boross Péternek a Magyar Hírlap január 26-i nyilatkozatára. Cáfolandó Domány Judit állítását idézzük a Magyar Hírlap említett interjújának idevonatkozó részét: „Régen volt rendőri felügyelet, kitiltás és így tovább – ez mind megszűnt.
Több mint érzékletes Tellér Gyula megállapítása a „megalvadt struktúrák”-ról („Az elit nem vész el, csak…” című írás.)
Nem érdektelen talán, ha ennek kapcsán azt is vázlatosan megvizsgáljuk, hogy vajon milyen feltételek segítették bizonyos társadalmi szerkezetek, szerkezetelemek mumifikálódását és egyben továbbélését.
Emeljünk ki egy jellegzetes, korábban jelentősebb szerepet játszó réteget a „megalvadt struktúrából”, mégpedig a régebbi arculatú érdekképviseletek vezetőit, akik nem „társadalmi tisztség”-ben (azaz ingyen) végezték és végzik (!) tevékenységüket az a
Tisztelt Szerkesztőség!
A német egyesülés ünnepségei idejére Berlinbe utaztam a barátnőmhöz, akinek az életébe óriási változást hozott a politika: csendes irodalmárból az egyik berlini kerület szociáldemokrata polgármestere lett. Így született az ötlet, hogy ha kedve van megválaszolni azt a kérdést, hogy „Mi a véleményed a német egységről mint egykori NDK-polgárnak, mint a szociáldemokrata párt tagjának és mint Berlin egy kerülete polgármesterének?”, akkor válaszát elküldöm a Beszélőnek.
Budapest, 1990. XII.
Tisztelt uram, az ön által írt cikkre reflektálok. A IX. ker. Üllői út–Ferenc krt.-i aluljáró hírlappavilonjában (amely kirakatának egy kiválasztott részletét fényképezték illusztrációnak a cikkhez) dolgozom hatodmagammal.
Az, hogy a kirakatunkat negatív példaként hozták fel, számunkra mélységesen sértő! A hírlapárusok nem először találkoznak ilyen hozzáállással, vagyis, hogy egy prekoncepciónak megfelelően, manipulatív eszközökkel egy-egy részt ragadnak ki a tevékenységünkből.
A budapesti családgondozók egy csoportja évek óta foglalkozik az engedély nélküli kereskedelem, többek között az illegális virágárulás problematikájával.
A világ egyik legismertebb amerikai antropológusa, Clifford Geertz valószínűleg nem értené, miért nevezi a Beszélő 1991/1. száma etnográfusnak, amikor ő, szűkebb tudományterületét tekintve, szimbolista antropológiával foglalkozó tudós. Ez a terminológiai tévedés rávilágít arra a fogalmi zavarra és széles körű tájékozatlanságra, amely a néprajz és antropológia kérdéskörében nálunk uralkodik.
Nem csoda.
Kosztolányi becsületes városában a kereskedők nem hazudnak; nagy betűkkel hirdetik a kirakatokban, hogy árujuk csapnivaló, hamisított, ízléstelen és megfizethetetlen. Ennek ellenére a városban az üzlet virágzik, s mindenki elégedett.
A becsületes város egy olyan világ, ahol a mi világunk következtetésformái nem működnek, logikája nem érvényes; ennek a világnak megvan a maga külön rendje, vannak alapelvei és szabályai. Ha ebbe a városba csöppenünk bele, igazodnunk kell törvényeihez, különben bolondnak néznek – még akkor is, ha mi magunk is őrültségnek nézzük ezeket a törvényeket.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 19 hét
8 év 44 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
9 év 2 nap
9 év 6 nap
9 év 1 hét