Skip to main content

Visszabeszélő

(Szőcs Géza), Kőszeg Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

RMDSZ: Kongresszus után – Nyereség? Veszteség? (Beszélő, 1993. január 23.)


Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő ezévi 3. számában a 20. oldalon aláíratlan elemző beszámoló olvasható az RMDSZ brassói kongresszusáról. Ennek egyik passzusa így szól:

„Különösen visszatetszőnek találták többen azt, hogy az utolsó napon Szőcs Géza megjelentetett három, újonnan indított lapot, melyek egyik fő tartalma a politikai ellenfelekkel szembeni nyílt személyes támadás volt, például az RMDSZ parlamenti frakciójának az elnöke, Tokay György ellen.”

A föntiekhez a következőket fűzöm:

1.








[Olvasói levél]

Ludassy Mária: Lenin si, Weber no (Beszélő, 1993. január 16.)


A Magyar Tudományos Akadémia
Filozófiai Intézetének levele


T. Szerkesztőség!

A Beszélő január 16-i számában jelent meg Ludassy Mária professzor írása az MTA Filozófiai Bizottságának és a Tudományos Minősítő Bizottság Filozófiai Szakbizottságának tevékenységéről (a két testület tagsága jelenleg azonos). Ludassy professzor lemondott e testületek tagságáról, amit fölöttébb sajnálunk, azt pedig még inkább fájlaljuk, hogy döntése két félreértett eseten alapul.




Rendőr, munkavállaló…


A politikai berendezkedéstől függetlenül minden hatalom erős csábítást érez arra, hogy a rendőrséget eszközként megkaparintsa, és politikai céljai érdekében felhasználja. Ez a törekvés változatos módokon és mértékben, de a fejlett demokráciák esetében is kimutatható.

(Báder Katalin): [Olvasói hozzászólás]

Komoróczy Géza: Másodlagos antiszemitizmusok (Beszélő melléklet, 1992. december 19.)


A tanulmányban Komoróczy Géza következő meghatározása olvasható:

„A Holocaust történelmi egyszerisége: a tudatos politikai koncepció egy egész nép kiirtására, és a modern államapparátus teljes mozgósítása a megvalósítás során.”

Anfal (olyan arab szó, amely biztos nem ismeretlen Komoróczy professzor előtt) a neve annak a holocaustnak, amelyet az iraki hóhérok használnak, amikor a kurd nép kiirtásáról beszélnek.

Talán az sem ismeretlen előtte, hogy a közel-keleti jogőr most készül vádat emelni a Hágai Nemzetközi Bíróságnál az iraki kormány ellen népirtás miatt.






(Baán Katalin): Tisztelt Szerkesztő Úr!

F. Havas Gábor: Szociális örvény (Beszélő, 1993. január 9.)


Nem kevés iróniával olvastam a Beszélő január 9-i számában a szociális törvény kritikájáról szóló írását: lám-lám, a hatalom még saját kedves gyermekeivel, a „háromgyermekes családmodell” programját megvalósító három- és többgyermekes családokkal sem bánik egyformán, és az igazán elesetteket ezután sem fogja – még közülük sem – támogatni. Nem véletlen, hogy Kupa úr egy lakossági fórumon kijelentette, hogy a családi jövedelemadózást valójában a magas jövedelmű nagycsaládosok akadályozták meg.

(Kertész Erzsébet): Tisztelt Beszélő!

Toldozgatunk-foldozgatunk – a Terézvárosi Családsegítőről (Beszélő, 1992. október 24.)


Egy alkoholelvonással is foglalkozó intézetben dolgozom, immáron nyolc éve. Azt mondhatnám tehát – apró, örömteli sóhajok kíséretében –, hogy aki „önként” le akar szokni, azt küldjék hozzánk. Megtanultam a leckét pszichológiából: azzal a szenvedélybeteggel lehet eredményt elérni, akiben megvan a szándék a gyógyulásra. (Azzal is, akiben nincs, csak abban azt fel kell ébreszteni.) Mégsem mondom, hogy ide nekem a gyógyulni vágyót, mert a tapasztalataim az eredményesség tekintetében mást mutatnak. Leginkább azt, hogy az intézetünk egy bűvös kör (talán búzakör?) közepén áll.

(Hranek Ferenc): Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Szőke Zsuzsa: Egy gyilkosság háttere (Beszélő, 1992. november 21.)


Alulírott Hranek Ferenc, a Phralipe Független Cigány Szervezet Nógrád megyei elnöke tiltakozom a Beszélő 1992. XI. 21-i számában Szőke Zsuzsa „Egy gyilkosság háttere” című cikkében a velem folytatott beszélgetés valótlanságot tartalmazó megállapítása ellen.

Mélységesen fel vagyok háborodva, hiszen a cikk azon állítása, hogy én tudom, hogy dr. Rafael Károly cigány, és ő ezt letagadja, csak a cikk írójának szüleménye, mely sértő személyemre, a szervezetre és dr. Rafael Károlyra.


Amíg még nem késő…!


A „biblikus keresztény bizonyságtétel magyarországi előmozdítását” szolgálni kívánó Kálvin János Kör, a Szendétek Úristen belső kényszerítésének engedve, az alábbi nyilatkozattal fordul országunk minden nemes gondolkozása polgárához, köztük is elsősorban a magukat keresztyénnek valló testvéreinkhez és a Magyarországi Református Egyház tagjaihoz, illetve annak zsinatához.

1.


(Kulcsár Ágnes): Tisztelt Solt Ottilia!

Solt Ottilia: Gondoskodó önkormányzatok (Beszélő, 1992. október 24.)


A Beszélő 43-as számában olvastam írását. Régóta latolgattam, zavarjam-e Önt magánügyünkkel. Cikkének bevezetőjében emlékeztet az SZDSZ önkormányzati választási kampányának plakátjára, a „madárfészkesre”. Amióta lakóházunk ügye a kétségbeesés, a teljes reményvesztettség állapotába sodort, állandóan szemem előtt lebeg ez a plakát.

A lényeget, amennyire lehetséges, igyekszem összefoglalni. A Királyhágó (volt Joliot-Curie) tér 6–7. szám alatt lakom, egy több mint százéves, körfolyosós (WC a gang sarkában), igen elhanyagolt bérkaszárnyában. Igaz, a XII.


(Nagy Kálmán): Tisztelt Főszerkesztő Úr!


Eredetileg úgy gondoltam, október 23-án a Kossuth téren tapasztaltakat megtartom magamnak, és az ekkor vásárolt skinhead-kiadványfüzetet archiválom (ezért ki is lyukasztottam). Az elmúlt napok felháborító kormánypárti megnyilvánulásai végül is meggyőztek arról, hogy „emlékeimet” Önökkel megosszam.

Az ominózus délutánon az Örs vezér tere felőli metróval igyekeztem az ünnepség színhelyére a Kossuth térre, hogy nagyrabecsült és szeretett államelnökünk beszédét meghallgassam. A kocsiban olvasgatva egyszerre skinheadek népes csoportját láttam magam körül.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon