Ha jól értem, mindkettejük fő aggálya, hogy az alkotmánybírák olyan döntéseiket, mint pl. a halálbüntetés vagy a személyi szám eltörlése, a közvélemény, a pártok, a parlament kiiktatásával – Babus megfogalmazása szerint – „a Váci úti elefántcsonttoronyban valójában számottevő társadalmi támogatás nélkül” hozták meg, és ezzel megzavarták „a parlamenti demokrácia normális működését”. Ez utóbbiak már B. T.
A neves szerző ezúttal, úgy tűnik, ingoványos talajra tévedt, írásának logikája ugyanis „A hatalom a fegyveres erő” (maói) képletből kiindulva, kizárólag a „ki parancsol?” kérdéséhez vezethetett el. Ez viszont nem jelent mást, mint a „parancsnoklási jog” újraelosztásának igényét, ami alkotmányos alapon aligha valósítható meg.
A problémafelvetés ebben a formában „hamis”-nak tűnik. A demokratikus jogállam alapja ugyanis a hatalommegosztás.
Mit lehet tenni, ha egy nagy többségében magán-részvénytársaság kitalál és feltálal egy új autópálya-építési koncepciót?
A koncepció mellé ráadásul az érintett megyei és települési önkormányzatok jelentős részének támogatását is felsorakoztatja.
A project már embrionális állapotában nyilvánosságot kap, Nagy Péter, a CO-NEXUS ügyvezető igazgatója hetente legalább egyszer közzéteszi: „egyelőre nem nyomvonalban, csak sávban gondolkodunk.”
Mit lehet tenni?
Kálnoki-Kis Sándor, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium helyettes államtitkára számára az előző heti cikk egy szempontból mindenképpen jelzésértékű. Úgy érzi, hogy a minisztérium által lefektetett tízéves fejlesztési programból nem derült ki elég világosan, hogy az egy kettős célú program. Először is pótolni kell mintegy 225 milliárd forintnyi fejlesztési elmaradást.
Őszintén megmondom, engem már a tervezett autópálya térképről leolvasható, kád formájú alakja bizonyos szakmai gyanakvással tölt el. Miért kell egy gyorsforgalmi utat, sík vidéken, lényegesen hosszabb nyomvonalon vezetni, mint ami feltétlenül szükséges?
Nem az lenne-e a Dél-Franciaországból vagy Olaszországból a Szovjetunió felé igyekvő kamionok igénye, hogy minél gyorsabban eljussanak a keleti határra?
Születését követően 55 évvel főnixként életre kelt az 1936/IX. törvénycikk, mely a hatósági orvosi szolgálatról rendelkezett. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvénytervezet beterjesztői nem hagytak kétséget afelől, hogy miként viszonyulnak a ’36-os törvénycikk hagyományához.
Az eredeti törvény forrásvidéke a Gömbös-éra. Ahhoz, hogy e „szűk szakmai” jellegű tc. keletkezését történelmi vonulatában lássuk, az alábbi tények ismerete szükséges.
Bauer Tamás szintén látja és hangsúlyozza, hogy a Fidesz javaslata „lényegében hatályon kívül helyezi a parlamenti demokráciát”. Ez nyilvánvaló is, hiszen a tárgyalásokon nem a parlamenti erőviszonyok szerint, hanem egyformán két-két küldöttel – a fiatalok ügyrendi ajánlata szerint „prominens személyiséggel” – vennének részt és jutnának konszenzusra a pártok.
Egyetlen kérdést tesz föl nekem; szeretnék egyetlen mondatban válaszolni. Úgy gondolom, hogy azok a problémák, melyeket Sütő András Naplójegyzeteinek recenziójában fölvetettem, megérdemelnek még néhány észrevételt. Annál inkább, mert az írás kapcsán bővérű támadásokat intéztek ellenem, hogy mást ne említsek, az MDF házi rádióműsorában, a Vasárnapi Újságban is.
Kérdése az, hogy vajon komolyan gondoltam-é, hogy Sütő Andrásnak mindent le kellett volna írnia a naplójában, ezzel előidézve annak a veszélyét, hogy a Securitate kezére játssza barátait.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Tiltott zászlók alatt című szamizdatkiállításán egy ötödikes kisdiák azzal nyugtázza a látottakat, hogy „nagyon tetszett és nagyon jól érezte magát a kiállításon”. Nos, ugyanez a történelmi értetlenség, érzéketlenség csapott meg engem a kiváló és mindent tudó filmesztéta, Bikácsy Gergely Rainer M. János Az író helye című könyvéhez fűzött reflexióit olvasva.
Noha a cikk hangvétele és a tények kezelése ezt a szándékot sem zárja ki – éppen szakszerűtlen állításai és következtetései, átlátszó csúsztatásai miatt –, aligha alkalmas az önkormányzati munka megzavarására. A 3093 létrejött önkormányzat közül ugyanis ma nincs egyetlen önkormányzat sem, amelyik csak ennyit ismerne a törvényalkotásból, az önkormányzatok feladat- és hatásköreiből.
Rosszul emlékszik a cikkíró, amikor feleleveníti a köztársasági megbízotti intézmény létrehívásakor deklarált parlamenti szándékot.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 17 hét
9 év 42 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 49 hét
9 év 50 hét
9 év 50 hét