Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. április, Évfolyam 12, Szám 4

Kistotál

Forgách András: InterPicin Dombóvár felé

Beszélő-beszélgetés

Ambrus Judit - Závada Pál: Levelek Závada Pálhoz

Závada Pál és Ambrus Judit levélváltása

Folyamatos jelen

Dobrovits Mihály: Egy szerencsétlen kudarc anatómiája

Mink András: Liberális antikapitalisták?

Játéktér

Kiss Viktor: Az elhagyott rendszerváltás

A politikai kibontakozás esélyei és kulturális ellentmondásaink jövője

Papp László Tamás: Skizó-puzzle

Philip K. Dick emlékgyomoktől benőtt, génmanipulált mentális gyümölcsei

Befejezetlen múlt

Borhi László: Kevesebb több lett volna?

Messzelátó

Galántai Zoltán: Az asztrobiológia fantomja

Kultúra

Závada Pál: Anyanemzettest

Tótkomlósi misztériumok

Csuhai István: Búcsú és megérkezés

Varga Mátyás: üres ballada

Tóth Krisztina: Fehér farkas

Nagy Boglárka: Vándorló történetek

Beck András: Egy percre mindenki

Szijj Ferenc: Növényszöveg

regénydarab (e)

Visszabeszélő

Prugberger Tamás: Az akadémia mint lordok háza, a doktori cím mint kutyabőr

Reflexiók Polónyi István tanulmányához

Sándor Iván: A történelem kazamatái

A negyedik terem

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon