„Nem kell ide semmiféle álláspont: litván törvények nem léteznek és punktum” – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a szovjet főügyészhelyettes a szovjet televíziónak adott vasárnapi interjújában, miután kifejtette, hogy az önkényesen hozott több mint ötven új litván törvény szöges ellentétben áll a Szovjetunió alkotmányával, s ilyen esetekben „természetesen” a központi alkotmány a magasabb szintű és az irányadó.
Különös alkotásokat mutatott be március 9–10-én a Műcsarnok-béli ART-KINO: hat leningrádi filmes* dokumentum-, játék- és videofilmjeit, animációit, néhány perces etűdjeit, festményeit. Megdöbbentő képi világot láthattunk: módszeres kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokat, öngyilkosságokat, Sade márki és Bosch fantáziáját meghazudtoló orgiákat, apokaliptikus víziókat stb. – a csoport által képviselt irányzat tehát nem véletlenül kapta a nekrorealizmus elnevezést.
„Megéri-e a Szovjetunió 1984-et?” – kérdezi Andrej Amalrik, az 1980-ban emigrációban elhunyt szovjet történész nagy vihart kavaró tanulmányában, melyet most, húsz évvel az első, amszterdami megjelenés után tett közzé a Szovjetunióban is az Ogonyok című népszerű moszkvai közéleti hetilap.* A birodalom jövőjét elemző írás kommentátora a szerző próféciáinak beteljesülését látja abban, hogy „az 1984-es év valóban egy hajdani birodalom utolsó éve lett”, hiszen 1985-tel, a glásznoszty és a peresztrojka meghirdetésével, a Szovjetunióban „új időszámítás kezdődöt
Idézetek a moszkvai Lityeraturnaja Gazeta internetes fórumán szereplő bejegyzésekből
http://forum.lgz.ru/viewtopic.php?t=10749&sid
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét