Skip to main content

Kiss Ilona

Kiss Ilona: Meleg hangú hívásra várva

Beszélgetés a Legfelsőbb Tanács külügyi bizottságának elnökével


Beszélő: Mivel magyarázza, hogy nem ratifikálták a magyar–orosz alapszerződést?

– Ez sajnálatos tény. Jómagam kétszer is próbáltam rávenni képviselőtársaimat a ratifikálásra, de nem ment. Ezért mind a két fél felelős. Amikor a szerződést megszövegezték, nem szerepelt benne az ’56-ra vonatkozó kitétel. Az utolsó pillanatban Antall József kérte, hogy valami hangozzék el ezzel kapcsolatban. Jelcin azt felelte: persze, miért is ne. S ahelyett, hogy a megfelelő módon átdolgozták volna a szöveget, egyszerű külügyminiszteri jegyzékváltással intézték el az ügyet.


Kiss Ilona: „Gyorsan kellett cselekedni”

Telefoninterjú az orosz kormányfő első helyettesével


Beszélő: Mi volt a végső érv a parlament feloszlatásához?

Vlagyimir Sumejko: A referendum óta teljesen világos, hogy az orosz államiság csak úgy menthető meg, ha új választásokat írunk ki. A parlament feloszlatásához az utolsó lökést az adta meg, hogy egy szeptemberi tanácskozáson, ahol az összes tanácsi szerv képviselői jelen voltak, Haszbulatov példátlanul éles kirohanást intézett Jelcin ellen.

Beszélő: Részeges alaknak titulálta…

V.






Kiss Ilona: Ki vezényel?

Orosz válság


A szimbolikus mozzanatokban egyébként is bővelkedő koncert figyelemre méltó időzítése és előkészítése azt jelezte: Jelcin számított a győzelemre. A győzelmi mámorból vasárnapról hétfőre persze vajmi kevés maradt: az elnök szembesülni kényszerült azzal, hogy a parlamentet nem elég „végképp eltörölni”. A legnagyobb gondot nem a Fehér Házon belül maradtak okozzák számára: őket ki lehet füstölni. Még csak nem is az alkotmányellenesség a fő baj: a szovjet-brezsnyevista alkotmányt talán nem kellene annyira sajnálnunk.

Kiss Ilona: Flottakeringő

Orosz–ukrán vita


A krími csúcstalálkozón két nagy problémahalmaz került terítékre: az ukrán atomfegyverek és a fekete-tengeri flotta kérdésköre, ám az ezekkel kapcsolatban kötött nagy horderejű megállapodások érvényét mindjárt másnap kétségbe vonták. A Jelcin–Csernomirgyin – Kravcsuk–Kucsma párost ugyanis saját hazájukban egyre kevesebben tartják legitim állam- és kormányfőnek.

„Nem történt semmi”

Pedig Jelcinék igen sokat végeztek.




Kiss Ilona: Befejezett jövő?


Moszkva mindig tartogat meglepetéseket az ideérkezőnek. Különösen az utóbbi három évben, amióta a hatalom maradékának s a keletkező újnak arra sincs ereje, hogy korlátokat szabjon. A „minden megengedett” állapotában tobzódó, az ideológiai tiltásoktól megszabadult orosz sajtó berkeiben e sorok írója mindössze egyetlen tiltást talált moszkvai tartózkodása második napján.

Kiss Ilona: „Nyilván engem is letartóztatnak”


Beszélő: Ön nem volt benn a parlament épületében?

A múlt keddig voltam ott, de akkor nem tudtam visszamenni a blokád miatt. A mesterségesen kívül rekesztett kb. 160 képviselő a Krasznaja Presznya kerületi tanácsi irodáján gyülekezett. Vasárnap, amikor a tömeg áttörte a blokádot, természetesen én is visszamentem. De közben más dolgom volt.

Beszélő: Micsoda?

Különféle szervezési ügyek. Például én voltam az egyike azoknak, akik részt vettek a II.






Kiss Ilona: Moszkvai fuccs

89 halálos áldozat, félezer sebesült


A moszkvai közönség egy része mintha az ostrom alatt sem vett volna tudomást a veszélyről: egymást taposva tolongtak a Moszkva folyó közeleső hídján s a szemközti épület tetején, egymás szavába vágva ecsetelték a látványt: a nők kis színházi látcsövükkel, a férfiak vadásztávcsővel a kezükben szemlélődtek. Előző este, az Október téren sem az ott meghirdetett tüntetésre ment a többség – konstatálták meglepve a rádióriporterek –, hanem inkább színházba a Ruszlán és Ljudmillára, s fütyültek a másik Ruszlán (Haszbulatov) sorsára.

Kiss Ilona: Muszáj-birodalom?

Oroszország


Ezúttal azonban ez a szabály sem működött: Haszbulatov orosz parlamenti elnök a nyár folyamán Thatcher asszonyt sértette meg legdurvábban. A vaslady ugyanis egy tévéinterjúban az orosz parlament feloszlatását javasolta, mire a felpaprikázott orosz házelnök – ahogy magát nevezi: szpíker – visszaüzente neki: a lordok házát oszlassa fel, ne az orosz parlamentet.

Az orosz parlament valóban soha nem volt ilyen távol a megszűnéstől, mint most: bár Jelcin esküdözik, hogy őszre még alkotmánysértés árán is új választásokat ír ki, ehhez a jelenlegi parlament aligha adja beleegyezését.


Kiss Ilona: Nincs és nem is lesz…

Körkérdés a magyar–ukrán szerződésről
Kárpát-kelepce


Lapzártánk pillanatában még tart a parlamentben a magyar–ukrán alapszerződés egyre jobban elmérgesedő vitája, így érdemes felidézni, miként alakult ki az a „kelepce”, melybe a kormánypárt Antallhoz hű oldala látszólag oly óvatlanul besétált. Jeszenszky Géza még próbálja menteni a menthetőt: az 50 milliós Ukrajnának mint atomhatalomnak erejére utal, Katona Tamás már csak kárpátaljai születésű édesanyjára és nagyanyjára hivatkozik: ha valaki, ő tudja, mi történik ott. Antall József pedig hallgat.

Kiss Ilona: Véres május


Az orosz nép készen áll a polgárháborúra” – harsogta hétfőn este Eduárd Limonov, az orosz emigráció szabadszájú fenegyereke, miután az osztankinói tévé iruló-piruló riporternőjét a nemi és a politikai erőszak közti egybeesésekre figyelmeztette. 1985-ben még azt vizionálta: „Oroszország eltűnt, oda a Szovjet Szocialista Köztársaság…”, ám azóta, hazatérve, minden nagy moszkvai nacionál-kommunista tüntetés egyik állandó vezérszónokaként, sokkal gyakorlatiasabb próféciákkal foglalatoskodik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon