A bomba felrobbant, de sérülés nem történt. A belügyminiszter (egyelőre) kitart a posztján, nem függesztették fel sem az állambiztonsági miniszterhelyettest, sem a belső elhárítás vezetőjét. Megnyugtatólag nyilatkozik a sajtónak a budapesti állambiztonság – az irataprítástól kissé megfáradt – főnöke is. A pártállamról a múlt év végén lebontották a tetőszerkezetet, csak a tartóoszlopok maradtak.
A római katolikus klérus most első ízben tette közzé azoknak a találkozóknak az évi programját, amelyeken a püspök elnököl. Összesen kilencet (9) tartanak. Hármat (3) már megtartottak. A negyediket június 10-én tartják (…)
Ez a tevékenység azt mutatja, hogy a püspök vezetése alatt az egyház egyre szervezettebbé válik.
(Szigorúan titkos elemzés, Belügyminisztérium, Grenada, 1983)
Az átlagember úgy véli, a kommunista propaganda az emberek hülyítésére szolgált.
Tiborcz, paraszt: Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
(Katona József:
Bánk bán. III. felv. 3. jelenet)
Szász Imre, író: Valaki azt mondta nekem tréfás túlzással, hogy könnyebb a Központi Bizottságba bejutni, mint egy munkásfiúnak felvétetni magát egy borsodi nagyvadas társaságba…
Grósz Károly, BAZ megyei első titkár: Te milyen megoldást tudsz erre? Mondjuk ezeknek az embereknek, hogy eleget vadásztak, most már hagyják abba ?
Idén január óta a magyar állampolgárok útlevele már majdnem olyan, mint egy nyugat-európaié vagy amerikaié. Feltéve persze, hogy megkapják.
Lapunk 21. számában, amely 1987 októberében jelent meg, felsoroltuk a régi útlevél-jogszabályok visszásságait. E visszásságok gyakorlati következményeit huszonnyolc esetleírással dokumentáltuk. Cikkünk javaslatokkal zárult: azt próbáltuk összefoglalni, mit várunk, mit várhatunk a készülő új útlevél-jogszabálytól.
Nagyon sokat nem vártunk.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság 1986. október 16-án bevonta útlevelemet, és a külföldi utazásból öt évre kizárt. Az intézkedést „külföldi tartózkodása alatt a Magyar Népköztársaság állampolgárához nem méltó magatartást tanúsított” formulával indokolták, ehhez további magyarázatot nem fűztek. A határozat ellen benyújtott fellebbezésemet (lásd Demokrata 1986/11. sz.) a Belügyminisztérium Útlevél Osztálya 1986. december 17-én a „...szám alatti lakos fellebbezésének elutasítása” feliratú formanyomtatvány felhasználásával – elutasította. Hasonló „indoklással” vonták be dr.
Eligazító megjegyzések
Lapunk 19. számában – 1987 februárjában – felhívást tettünk közzé: azoknak a jelentkezését kértük, akiknek az útlevélkérelmét az elmúlt négy évben visszautasították. Felhívásunkra, amely később a Szabad Európa Rádióban is elhangzott, meglepően sokan jelentkeztek.Voltak közöttük, akik csak telefonon, név nélkül mondták el kálváriájukat, mások bemutatkoztak ugyan, de azt kérték, ügyük egyelőre ne kerüljön nyilvánosságra.
Az emberiség állítólag kacagva búcsúztatja a múltját. A magyar értelmiség legszívesebben skanzenbe helyezné, ahol vasárnaponként úgy járkálhat a kovács műhelye meg az ősi ráolvasásokat mormoló vajákos barlangja között, mintha mindkettő igazi volna. Holott a múzeum, hiába szabadtéri, csak őrzi a tradíciót, az életünkbe nem örökíti át.
Szilágyi Sándornak igaza van, amikor azt kívánja, hogy gyűjtsük a forradalom dokumentumait, mentsük meg a résztvevők halványuló emlékeit.
I. A párturalom alkotmányos korlátozását, szuverén törvényhozást, felelős kormányt
1.
„Tisztelt Uraim! Amíg ablakkeret lesz és harisnyanadrág, amíg szabad gondolat lesz és önálló akarat, addig lesz szabad és független sajtó is” – így kommentálja az Inconnu Press
E levél aláírói
ÁLLAMPOLGÁRI JAVASLATTAL fordulnak az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságához. Indítványunk megfogalmazására a 21/1983. (VI. 15.) MT számú kormányrendelet kibocsátása késztetett. Közelebbről az, hogy a rendelet új szabálysértési esetet vezet be a Magyar Népköztársaság jogrendjébe: a „sajtórendészeti szabálysértés”-t, így nevezi a 42. § azt, amikor valaki „engedély nélkül állít elő, vagy terjeszt olyan sajtóterméket, amelynek előállításához engedély szükséges, ... feltéve ..., hogy a cselekményt csekély mennyiségű sajtótermékre követték el”.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 16 hét
9 év 16 hét