Skip to main content

Kőszeg Ferenc

Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia: A kis csurkai kacérkodás

Beszélgetés Oláh Sándor kisgazda-képviselővel


– Először magáról a dokumentumról. Számos vonatkozásban nem értek vele egyet, kivéve abban, ami a Csurkát arra késztette, hogy megírja. Ez pedig az, hogy elégedetlen saját pártja, saját kormánya teljesítményével, és nyilvánvalóan felismerte, ha ezen nem változtatnak, vesztésre áll az ügyük az elkövetkező választáson. Megértem Csurka Istvánt a maga szemszögéből és minden MDF-es szemszögéből. Megértem, hogy ők maguk is számon kérik a kormányon és a pártvezetőségen azt, amit a választáskor ígértek, és amit az egyszerű párttagok is számon kértek.

Kőszeg Ferenc: „Amekkorával ő lő, akkorával vissza tudok lőni”

Beszélgetés a biztonságról


BESZÉLŐ: Két éve szabad Magyarország katonai tekintetben is, két éve magyarországi döntéshozóktól függ, hogyan tervezzük az ország védelmét. Mégis, bár időnként eljutnak a közvéleményhez is különböző koncepciók az ország védelméről, máig nincs politikai döntés a honvédelemről, azokról az elvekről, amelyek a hadsereg átszervezését, fejlesztését meghatározzák. Pedig az átszervező munka javában folyik.

Önátszervező hadsereg

WACHSLER TAMÁS: Két egymással párhuzamos folyamat zajlik.




Kőszeg Ferenc: A holnap hírei

avagy Csurkának mennie kell?


Másfél hónappal ezelőtt (a Magyar Fórum július 9-i számában) Csurka nekirontott a tűzoltóság vezetésének. A cikkre az érintetteken kívül senki sem figyelt fel, holott a támadás rejtett címzettje maga a belügyminiszter volt.

Kőszeg Ferenc: „Az erő hiánya – kihívás”

Pick Róberttel beszélget Kőszeg Ferenc


Beszélő: Pick Róbert fentebb idézett helyzetértékelése két évvel ezelőtt túlságosan borúlátónak tűnt, a valóság azonban sajnos lényegében igazolta. Közép-Európa átalakulása és ezzel a tömbpolitika vége már akkor, 1990 nyarán is tény volt, a Szovjetunió közeli felbomlását azonban még nem lehetett előre látni, mint ahogy azt sem, hogy a biztonságpolitika szürke zónája nem a NATO határaitól a Szovjetunió határáig, hanem a NATO határaitól a Csendes-óceánig húzódik majd.

(Vitányi Iván), Kőszeg Ferenc: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

A hála nem politikai kategória (Beszélő, 1992. május 23.)


A csúsztatás se legyen politikai kategória


Többszörösen csúsztat Kőszeg Ferenc a Beszélő legutóbbi számában. A hála nem politikai kategória című cikkében ugyanis hálátlansággal vádolja a Szocialista Pártot, mivel a köztársasági elnök elleni MDF-indítvány szavazásakor több képviselő semmiféle gombot nem nyomott meg.

Ez két okból is csúsztatás, egy harmadikból pedig politikai oktalanság (ami sajnos úgy látszik, szerepel a kategóriák között).

Az első csúsztatás.





Kőszeg Ferenc: A „múlt legyűrése” vagy német bűntudat?

„Ez a legújabb zsákutcánk”


Beszélő: Gauck úr, voltaképpen hogyan jött létre ez a törvény, amely a világtörténelemben egyedülálló módon lehetővé teszi, hogy egy titkosszolgálat teljes iratanyaga alig két évvel e szolgálat felszámolása után nyilvánosságra kerüljön, és mindenki megtudhassa, mit tudott róla az állam, amelynek alattvalója volt?

– Az első szabadon választott népi kamara valamennyi frakciója (beleértve a volt Német Szocialista Egységpárt maradványait is) megegyezett abban, hogy a Stasi-iratoknak az állampolgárok rendelkezésére kell álljanak.


Kőszeg Ferenc, Révész Sándor: „Bunkóval űztük a mamutot”

Beszélő-beszélgetés dr. Kacziba Antallal, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatójával


Beszélő: Nagyon általános kérdéssel kezdjük: milyennek látja a bűnözési helyzetet?

– Általános kérdésre nem szokványos feleletet adok. Nincs jelentősége annak, hogy én milyennek látom a bűnügyi helyzetet. Jelentősége annak van, hogy a polgár hogy érzi magát a jelenlegi közbiztonsági viszonyok között. A szakma szempontjából a bűnügyi helyzetet megítélni a statisztikából szokták. Eszerint a kialakult bűnügyi helyzet sokkal kedvezőtlenebb, mint néhány évvel ezelőtt volt, és sokkal kedvezőtlenebb, mint amilyennek szeretnénk.


Kőszeg Ferenc: Éva szereti Csabát

Beszélgetés Sarkadiné dr. Lukovics Évával


– Tősgyökeres békéscsabai vagyok. Ez nyilván meghatározza a viszonyomat a városhoz, hiszen minden ideköt. Jogász vagyok, a családsegítő szolgálat jogtanácsosa. Ezen a területen 1992 valósága nem ölt álarcot. Másfél évvel ezelőtt egyéni választókerületben indultam az önkormányzati képviselő-választáson, és az első fordulóban bejutottam a képviselő-testületbe: az egyik ellenfelem a kerületben az MDF helyi elnöke volt.

(Laki Mihály), Kőszeg Ferenc: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]


Kedves Feri!

December 14-i szerkesztői üzenetetekben azzal a nem mellbeverően új okfejtéssel zártátok az SZDSZ jövőjéről szóló „Vannak-e kiutak”-vitát, hogy „egyszer pontot kell tennünk a vita végére, hiszen minden véleményellentmondást vált ki”. Másként: a lap nevének némiképpen ellentmondva, ez ügyben korlátoztátok hasábjaitokon a szólás szabadságát. A keretek tehát adottak, ezért mint a lap olvasója, tudatom veletek az 1992.


Kőszeg Ferenc: Doktor Boross törvénye – I.


Akármi történik is, a törvényszöveg lényeges megváltozására aligha számíthatunk. Nyomon követve a tervezet alakulását, végig a kormány első félidejének két éve alatt, csak azt állapíthatjuk meg, hogy készítői egyre inkább központosított, egyre inkább hierarchikus, kasztszerű rendőrséget képzelnek maguknak.

Cikkünk első része a rendőrség irányításának és az önkormányzatokkal való kapcsolatának kérdéseivel foglalkozik.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon