Skip to main content

Vásárhelyi Mária

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


…a békés egymás mellett élés biztosítékairól


  • Tovább

    • Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


    ...arról, hogy ki nem lehet jó hazafi


  • Tovább

    • Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


    ...arról, hogy a munkabérek megállapításánál mely szempontokat kellene figyelembe venni


  • Tovább

    • Vásárhelyi Mária: Szakmai kritika vagy politikai ellenszenv?


    A Beszélő januári számában Körösényi András Tudomány vagy publicisztika? című írásában Szalai Erzsébet Az elitek átváltozása című kötetének – és ennek kapcsán a szerző elitkutatásainak – értékelésére vállalkozik. Minthogy magam nem foglalkozom elitkutatással válaszomban elsősorban nem azokra a kritikai megjegyzésekre szeretnék reagálni, amelyek Szalai kutatási eredményeit teszik bírálat tárgyává, hanem a recenzió mögött kitapintható szándékot és a módszert kifogásolom.

    Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


    …A MUNKÁSOSZTÁLY VEZETŐ SZEREPÉRŐL

    Egy 1972-ben reprezentatív mintán végzett felmérés adatai szerint a megkérdezettek 53 százaléka nem tudta megfogalmazni, hogy mit jelent a munkásosztály vezető szerepe. 38 százalék egyáltalán nem tudott válaszolni, 15 százalék pedig értelmezhetetlen választ adott.


    Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


    …ARRÓL, HOGY MIK A KISPOLGÁRI MAGATARTÁS FŐBB JELLEMZŐI (N = 573 FŐ)

    Említések aránya százalékban

    Mindenben azt nézi, hogy lehet-e belőle valamilyen anyagi haszna 25

    Kivonja magát a közéletből, csak a saját problémáival törődik 23

    Mindig úgy beszél, ahogyan elvárják tőle 10

    Mindennél fontosabbnak tartja otthoni kényeimét 6

    Többnek akarja mutatni magát, mint amennyit ér 8

    Aszerint ítéli meg az embereket, hogy milyen pozícióban vannak, hol állnak a ranglétrán 6

    Saját nemzetét különbnek tartja más nemzetek
















    Vásárhelyi Mária: Ilyenek voltunk?


    1969-ben alakult meg a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontja. A kutatóintézet, amelyhez hasonló sem akkor, sem később nem működött egyetlen más szocialista országban sem, kettős feladatot látott el; egyrészt – a nyilvánosság számára – a rádió- és televízió-műsorok közönségét mérte és elemezte, másrészt a gazdasági és politikai közvélemény állapotát és változásait vizsgálta. Utóbbi kutatások nyilvánossága meglehetősen korlátozott volt.

    Vásárhelyi Mária: Megszámláltattunk

    Összeállítás az 1970-es népszámlálási adatok alapján


    A népszámlálás adatai szerint 1970. január l-jén 0 órakor 10 301 000 éltünk e kies honban. Bár a népesség szaporodását jelző mutatószám értéke az 1960 és ’70 közötti időszakban – a Ratkó-korszak lezárásával – felére esett, még ebben az évtizedben is háromszor annyian születtek, mint ahányan meghaltak. 1960 és ’70 között a legtöbben Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar, a legkevesebben pedig Heves megyében születtek, a lakosság átlagos életkorát tekintve a legfiatalabb megye Komárom, a legidősebb pedig Csongrád és Somogy volt.

    Vásárhelyi Mária: Közvélemény-kutatás, 1971


    ÉLETSZÍNVONAL, GAZDASÁGI HELYZET

    1971-ben készült el az első országos reprezentatív mintán végzett közvélemény-kutatás, amely arra keresett választ, hogy milyennek látja a magyar lakosság az ország gazdasági helyzetét, szociális viszonyait és hogyan vélekednek az emberek saját életszínvonalukról, gazdasági perspektíváikról. Az alábbiakban e kutatás eredményeiből idézünk.

    Elégedett Ön jelenlegi életszínvonalával?




    Vásárhelyi Mária: „A kádárizmust nem utálták annyira”

    Vásárhelyi Mária interjúja
    1995. március


    Ottilia Kedves,*

    amikor két évvel ezelőtt megkerestelek, hogy meghallgassam véleményed a TDDSZ és a Liga gyökereiről, megalakulásuk történetéről és a szakszervezetek rendszerváltás utáni esélyeiről, akkor ezt afféle háttérbeszélgetésnek szántam. Nem az események kronológiájának rekonstruálását vártam Tőled, hanem azt, hogy segíts megtalálnom az alapvető tájékozódási pontokat, a vezérfonalat, amely mentén biztonsággal elindulhatok, és amelyet követve nem tévedek el.


    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon