Skip to main content

A Brecker fivérek visszatérése

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
CD-ajánlat
Zene


Mindig zavarban vagyok, mikor egy másfél éve megjelent CD-t kell ajánlanom. Mentségemre szóljon, a Brecker Brothers azóta nem adott ki újabb fémkorongot, viszont végre élőben láthatjuk őket Budapesten. Aki a 70-es évek közepén szerette Randy és Mike zenekarát, az a Return of the BB-t hallva tapasztalhatja, a 45-50 között járó fivérek stílusa és „soundja” alig változott, 20 év múltán is a jazz-funk az alap, a 90-es évek hangszerparkjával dúsítva, s napjaink divatirányzatáról, a jazz hip hopról sem elfeledkezve. A múltat idéző nóták (Sond for Barry; King of the Loby; Above & Below Below; Spherical; Roppongi) mellett két jazz hip hop (Big idea; On the Backside); egy reggae (That’s All There Is to It – ebben életében először fakad dalra Randy); egy ballada (Sozinho); egy rhythm & blues (Good Gracious) és egy ethno-jazz dal (Wakaria) hallható. A Song for Barry az 1992-ben elhunyt trombonosnak, Barry Rodgersnek állít emléket. Mike vele a 60-as évek végén nagy feltűnést keltő New York-i jazz-rock formációban (John Abercrombie – gitár, Billy Cobham – dob), a Dreamsben játszott együtt. A Sphericalt, pedig Thelonious Monk halálának tizedik évfordulójára komponálta a szaxofonos. Szintén az ő „találmánya” a kameruni basszusgitáros, Armand Sabal-Lecco, akit a Paul Simon-féle ’91-es világ körüli turnén ismert meg. Az egész CD „legjazzesebb momentuma” a Sozinhóban Randy szárnykürtszólója, majd az azt követő „tenor hangzuhatag” Mike-tól. Aki nem tudná a lyricon, a Steinerphone után most már lassan tíz éve az EWI-jal (electric wind instrument) kísérletezik Mike Brecker. Ez egy öt oktáv hangterjedelmű „szaxofonszintetizátor”. A koncert helyszínén a lemezt a Székely Mihály utcai CD-bár vezetője, Guba Gábor árusítja.


Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon