Skip to main content

De ki akadályozza meg a jövő Boszniáit?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A sors fintora, hogy az Európai Együttműködési és Biztonsági Konferencia csúcstalálkozóján az együttműködés hiányáról és a bizonytalanságról kell beszélnem – jegyezte meg Alija Izetbegovics keserűen. A sors fintora bizony, de a nemzetközi szervezetek impotenciájának ordító bizonyítéka is. A délszláv válságban csődöt mondott az ENSZ, a NATO, az EU, a NYEU és igen, az EBEÉ is. Bizonyára szükség lenne tehát a nemzetközi intézmények reformjára, melyre vonatkozóan oly sok ígéret elhangzott az elmúlt napokban, és nemcsak az EBEÉ-vel kapcsolatban.

Az EBEÉ kedden véget ért budapesti csúcstalálkozójának záródokumentuma az „Igazi partnerség felé egy új korszakban” címet viseli. A cím jótékonyan homályban hagyja, hogy mekkora haladás történt is valójában ebbe az irányba a csúcstalálkozón és az azt megelőző, előkészítő-felülvizsgáló konferencián. De a résztvevők szájából – nemcsak az érthetően lelkes vendéglátókéból – hétfőn és kedden gyakran kicsúszott a „történelmi” jelző.

Indokolatlanul. Tény: az Értekezletből Szervezet lett. A január elsejétől EBESZ-nek hívandó EBEÉ-nek valamivel szilárdabb lesz az intézményi struktúrája is. De ettől aligha válik a nemzetközi biztonság olyan intézményévé, amely képes megakadályozni a jövő Boszniáit.

Gömöri Endre emlékeztetett arra egy lapunk által szervezett kerekasztal-beszélgetésen (Beszélő, 1994. okt. 20.), majd a múlt szombaton a Népszabadságban, hogy az EBEÉ-t elsősorban a szovjet „külső birodalom” legitimitását biztosítani akaró szovjet szándék hozta létre 1973–1975-ben. (Az eredeti szovjet szándékot a nyugati hatalmak az emberi jogokat tartalmazó harmadik kosárral némileg eltérítették, de csak némileg.) Éppen ezért az EBEÉ-t genetikus kódja csak kevéssé teszi alkalmassá arra, hogy „központi szerepet” játsszék egy olyan „biztonságos és stabil” államközösség építésében, amely „oszthatatlan és szabad”. (Így a zárónyilatkozat.) Az EBEÉ felértékelésére irányuló jelenlegi orosz javaslatok mögött sem nehéz felfedezni a kelet-közép-európai orosz befolyás maximalizálásának és intézményesítésének vágyát. Hogy a nyugatiak bizonyos fokig mégis megint belementek a játékba, annak oka lehet a stratégiai tanácstalanság, de az az igyekezet is, hogy nyújtsanak valamit Jelcinnek. S talán megint egy apró eltérítési trükk is: az EBESZ-retorika bevethető a FÁK országaiban eljátszani kívánt orosz csendőrszerep ellen is.

Nem biztos, hogy ez a trükk akár csak annyira is hasznos lesz, mint hajdanán a harmadik kosár. Ha ugyanis a nyugati hatalmak az EBEÉ-n belül korlátozni kívánják az oroszok FÁK fölötti szupremáciáját, ez az igény javíthatja az oroszok Kelet-Közép-Európa további sorsával kapcsolatos alkupozícióját. Ebből a szempontból talán még szerencse is, hogy a csúcskonferencián nem sikerült megegyezni: konkrétan milyen szerepet is játszhatna az EBEÉ a nagorno–karabahi, a grúziai és a moldovai konfliktus kezelésében.

A nemzetközi intézmények nyilvánvalóan nem tökéletesek. De Bosznia tragédiájáért és az új világrendetlenségért nem elsősorban a nemzetközi intézmények bürokratizmusa, tehetetlensége a felelős. Nem annyira az intézményrendszer mondott csődöt, mint inkább a egyes nyugati hatalmak, külön-külön és együtt. Hiányzott belőlük az elszántság és az áldozatkészség – a politikai akarat – a tragédia megakadályozására. Ameddig ez az akarat nincs meg, a legszofisztikáltabb intézményi reform sem segít.












Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon