Skip to main content

Koppenhága: régi változások, új követelések

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A helsinki folyamat újabb emberjogi állomása


Minthogy a kollektív jogok különleges jelentőségét a legtöbb ország igazából egyelőre nem mérte fel – némely országok el is utasítják –, a Német Szövetségi Köztársaság és Kanada áthidaló javaslatot nyújtott be, mely kizárólag a kisebbségi kérdést érinti, de annak jogbiztonságát az általános emberi jogok keretében kívánja rendezni. Ez a javaslat egyébként sokak elképzelésével találkozik máris, így esély van arra, hogy a majdani záródokumentum erre épüljön. Nem szerencsés a svájci javaslat, mely – a konfliktusok és az emberjogi helyzet tisztázatlanságára tekintettel – moratóriumot hirdetett meg, és ajánlja, hogy majd egy év múlva, jól előkészített, külön Helsinki Konferencia keretében térjenek vissza a kérdésre.

A legfurcsább és sok visszatetszést kiváltó javaslat Bukarestből érkezett. A román megközelítés tipikusan nemzetállami, mely kifejezetten kerüli a kultúrák és szubkultúrák természetes biztonságvágyának garantálását, ugyanakkor felsorolja azokat az állampolgári kötelezettségeket, melyekkel az érintett közösségek tagjai az államnak tartoznak. Több delegátus felháborítónak nevezte azt a bukaresti eljárást, hogy bárkitől is lojalitást várjon el egy kormányzat, ha cserébe e lojalitásért semmilyen jogi biztosítékot sem remélhet. A heves ellenállás láttán a románok, bár javaslatukat nem vonták vissza, kiegészítették azzal, hogy épp ideje lenne általános felmérést kezdeményezni az európai kisebbségek számának pontos megállapítására, amit nemzetközi megfigyelők jelenléte hitelesítene mindenütt. E javaslatkiegészítéssel viszont mindenki egyetértett, és számítani lehet arra, hogy az majd az elfogadandó végleges szövegben is szerepel.

A román delegáció helyzetét enyhén szólva nem teszi könnyebbé mindaz, ami ezekben a napokban Romániában történik. A konferencia hétvégi plenáris ülésén a spanyol, az amerikai, az angol, a csehszlovák és a görög felszólalók immáron a Bukarest utcáin randalírozó állítólagos bányászokról készült megdöbbentő fényképfelvételek hatása alatt éles szavakkal ítélték el az Iliescu-kormányt. Állásfoglalásukat nyomatékossá tette az is, hogy Washington azonnal élt a bécsi Helsinki Konferencián kidolgozott emberjogi mechanizmus egyik lehetőségével, és információkat követelt az eseményekről. Miután Bukarest válaszai nem voltak kielégítőek, lépéseket tett, hogy kétoldali tárgyalások kezdődjenek a kérdésről. Az Európai Közösség egyidejűleg azonnali hatállyal felfüggesztette a már előkészített gazdasági megállapodás aláírását Romániával.

A Romániával kapcsolatos kifogásokat legszenvedélyesebben a témát jól ismerő osztrák küldöttségvezető dr. Martin Vukovich fogalmazta meg. Az Iliescu-kormányzatot a Ceausescu-rezsim utódjának nevezte, Romániát pedig olyan államnak, amelyben csak a látszat kedvéért tűrik meg a pártokat, lényegében tovább él a monolitikus diktatúra. Éles szavakkal bírálta a jelenlegi bukaresti vezetés nemzetiségi politikáját, visszautasítva a román tervezetet. Románia – mondta – kötelességek betartását követeli a kisebbségektől ahelyett, hogy jogokat adna nekik. Pedig mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy nem az államot kell megvédeni a kisebbségektől, hanem a kisebbségeket az államtól.

A román delegáció vezetője, Trajan Chebeleu válaszában a korábbi romániai időszakokra jellemző hangnemben utasította vissza az osztrák vádakat, nem riadva vissza attól sem, hogy terrorisztikusnak nevezze azokat. Elég különös fordulattal viszont a jelenlegi bukaresti vezetés iránti szolidaritást vélt felfedezni a többi delegáció felvetette kifogásokból.

Szó se róla, a román küldöttség nehéz helyzetben van. Bukarestből úgyszólván semmilyen információt sem kap. Magánbeszélgetésekben a román delegáció tagjai rendre bevallották, hogy ők is az itteni sajtóközpont telexjelentéseiből értesültek a bukaresti fejleményekről. Így aztán nem csoda, ha Chebeleu nagykövet a plenáris ülésen megtartott beszédében a napokkal korábban kiadott bukaresti kormánynyilatkozat újólagos ismertetésére volt kénytelen szorítkozni. Ez az Egyetem téri tüntetőket sommásan üzéreknek és prostituáltaknak titulálta, mely felháborodást és derültséget egyaránt kiváltott a jelenlevők körében.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon