Skip to main content

Krokodil utca

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Theatre de Complicite és a Royal National Theatre közös produkciója a Művész Színházban
Színház


Ahogy már – az egyelőre megfejthetetlen – cím is sejteti, egy rendhagyó bemutatóra kell készülnünk, egy rendhagyó angol társulat előadásában. A Theatre de Complicite 1983-ban alakult, turnézó társulat. Kísérletező színház, elsősorban mozgáselemekre épít, nem áll tőle távol a provokáció vagy a megdöbbentés, ugyanakkor a jó értelemben vett népszerűségre is törekszik. A zenét, a táncot, a képzőművészetet is integrálják előadásaikba, így valósul meg az a komplex színházi forma, amely alapul, keretül szolgálhat akár egy XVI. századi komédiának, akár Shakespeare Téli regéjének vagy Dürrenmatt Látogatásának, de Dimitrij Szmirnov operájának is. Ezúttal pedig a nálunk sajnos ismeretlen Bruno Schulz lírai, szürrealista novelláiból összeállított „forgatókönyvnek”.

Bruno Schulz zsidó kereskedőcsaládban született 1892-ben Kelet-Galíciában, ami akkor az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott. Ennek ellenére Schulz mégsem a hagyományos zsidó vagy az ausztronémet kultúra szellemében nevelkedett, hanem a lengyelében. Bár tudott németül, lengyelül írt. Élete meghatározó élményét – ahogy novellái mutatják – apja, apja kereskedése és apja hosszan tartó (1905–1915) betegsége jelentették.

Schulz rajzot tanult Bécsben és építészetet Lvovban. 1924-ben tanítani kezdett egy középiskolában, nem annyira jószántából, mint inkább a megélhetés kényszeréből, és az elkövetkező 16 év alatt – noha közben főiskolai tanár lett – sem barátkozott meg munkájával, mindvégig nemkívánatos elfoglaltságnak tekintette, mivel elvonta őt az írástól és rajzolástól. (Pedig, ahogy „tanítványai visszaemlékezéseiből tudjuk, lenyűgözte őket, óráin érdekes történeteket mesélt, amelyeket ott helyben a táblán vagy papírokon illusztrált is.)

1930-ban jelentette meg első – rajzokból álló – könyvét. 1932-ben Lvovban nagy sikerrel kiállítást is rendezett rajzaiból és festményeiből. 1934-ben adta közre Fahéj boltok című kötetét, amellyel egyrészt elismerést aratott, és régen vágyott barátokat szerzett, másrészt nagy ellenérzéseket váltott ki. A főiskola igazgatója, mondván, hogy megcsúfolja a lengyel nyelvet, undorítónak és botrányosnak minősítette a könyvet, s olvasását megtiltotta diákjainak. A következő, saját rajzaival illusztrált kötete A szanatórium az óraüveg jele alatt címmel 1937-ben jelent meg. 1938-ban kezdett hozzá főművéhez, A messiáshoz, amelynek azonban egyetlen lapja sem élte túl a háborút, hiába osztotta szét barátai között megőrzésre.

1942. november 19.

„Mint zsidót a drohobyczi Zsidó Tanács kijelölt Schulzcal együtt, hogy a Gestapo szolgálatában egy könyvtárban dolgozzunk. Ez tulajdonképpen az összes állami és legnagyobb magánkönyvtárak lerakata volt, ahol részben katalógust kellett készítenünk azokról a könyvekről, amelyeket a németek használhattak, részben ki kellett válogatnunk azokat, amelyeket elpusztításra ítéltek.” (Tadeusz Lubowiecki levele Jerzy Ficowskinak 1949-ből.) Még ugyanezen a napon a drohobyczi gettóban, megtorlásul egy tiszt megöléséért, a nácik szörnyű vérengzést rendeztek, lelőttek 150 zsidót, köztük az éppen ott tartózkodó Bruno Schulzot is.

1956-ban vették elő újra Schulz írásait, és előbb lengyelül, majd németül és franciául is kiadták. A lengyelek Lewis Carrollja végre méltó elismerésben részesült.

Május 19., 20., 19 h. Jegyek a Művész Színház szervezésén és pénztárában válthatók (Bp. VI., Nagymező u. 22–24.)
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon