Nyomtatóbarát változat
Ahogy már – az egyelőre megfejthetetlen – cím is sejteti, egy rendhagyó bemutatóra kell készülnünk, egy rendhagyó angol társulat előadásában. A Theatre de Complicite 1983-ban alakult, turnézó társulat. Kísérletező színház, elsősorban mozgáselemekre épít, nem áll tőle távol a provokáció vagy a megdöbbentés, ugyanakkor a jó értelemben vett népszerűségre is törekszik. A zenét, a táncot, a képzőművészetet is integrálják előadásaikba, így valósul meg az a komplex színházi forma, amely alapul, keretül szolgálhat akár egy XVI. századi komédiának, akár Shakespeare Téli regéjének vagy Dürrenmatt Látogatásának, de Dimitrij Szmirnov operájának is. Ezúttal pedig a nálunk sajnos ismeretlen Bruno Schulz lírai, szürrealista novelláiból összeállított „forgatókönyvnek”.
Bruno Schulz zsidó kereskedőcsaládban született 1892-ben Kelet-Galíciában, ami akkor az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott. Ennek ellenére Schulz mégsem a hagyományos zsidó vagy az ausztronémet kultúra szellemében nevelkedett, hanem a lengyelében. Bár tudott németül, lengyelül írt. Élete meghatározó élményét – ahogy novellái mutatják – apja, apja kereskedése és apja hosszan tartó (1905–1915) betegsége jelentették.
Schulz rajzot tanult Bécsben és építészetet Lvovban. 1924-ben tanítani kezdett egy középiskolában, nem annyira jószántából, mint inkább a megélhetés kényszeréből, és az elkövetkező 16 év alatt – noha közben főiskolai tanár lett – sem barátkozott meg munkájával, mindvégig nemkívánatos elfoglaltságnak tekintette, mivel elvonta őt az írástól és rajzolástól. (Pedig, ahogy „tanítványai visszaemlékezéseiből tudjuk, lenyűgözte őket, óráin érdekes történeteket mesélt, amelyeket ott helyben a táblán vagy papírokon illusztrált is.)
1930-ban jelentette meg első – rajzokból álló – könyvét. 1932-ben Lvovban nagy sikerrel kiállítást is rendezett rajzaiból és festményeiből. 1934-ben adta közre Fahéj boltok című kötetét, amellyel egyrészt elismerést aratott, és régen vágyott barátokat szerzett, másrészt nagy ellenérzéseket váltott ki. A főiskola igazgatója, mondván, hogy megcsúfolja a lengyel nyelvet, undorítónak és botrányosnak minősítette a könyvet, s olvasását megtiltotta diákjainak. A következő, saját rajzaival illusztrált kötete A szanatórium az óraüveg jele alatt címmel 1937-ben jelent meg. 1938-ban kezdett hozzá főművéhez, A messiáshoz, amelynek azonban egyetlen lapja sem élte túl a háborút, hiába osztotta szét barátai között megőrzésre.
1942. november 19.
„Mint zsidót a drohobyczi Zsidó Tanács kijelölt Schulzcal együtt, hogy a Gestapo szolgálatában egy könyvtárban dolgozzunk. Ez tulajdonképpen az összes állami és legnagyobb magánkönyvtárak lerakata volt, ahol részben katalógust kellett készítenünk azokról a könyvekről, amelyeket a németek használhattak, részben ki kellett válogatnunk azokat, amelyeket elpusztításra ítéltek.” (Tadeusz Lubowiecki levele Jerzy Ficowskinak 1949-ből.) Még ugyanezen a napon a drohobyczi gettóban, megtorlásul egy tiszt megöléséért, a nácik szörnyű vérengzést rendeztek, lelőttek 150 zsidót, köztük az éppen ott tartózkodó Bruno Schulzot is.
1956-ban vették elő újra Schulz írásait, és előbb lengyelül, majd németül és franciául is kiadták. A lengyelek Lewis Carrollja végre méltó elismerésben részesült.
Május 19., 20., 19 h. Jegyek a Művész Színház szervezésén és pénztárában válthatók (Bp. VI., Nagymező u. 22–24.)
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét