Beszélő: Murry úr, arra kérem, mutassa be néhány szóban az AFL–CIO-t.

Jim Murry: Az AFL–CIO kb. 14 millió amerikai munkást képviselő szakszervezeti szövetség. Tagjaink között egyaránt megtalálhatóak a helyi kis szervezetek, városi és állami szintű szövetségek és nagy országos szakszervezetek. A munkásmozgalom az Egyesült Államokban több mint 100 évre tekinthet vissza, azonban az AFL–CIO az 50-es évek közepén vált igazán erőssé, amikor az ipari, elsősorban építőipari szakszervezetek csatlakoztak hozzánk.

1969-ben kezdődött ismeretségünk, és az irántad érzett több mint két évtizedes baráti rokonszenv alapján érzem följogosítva magam, hogy levélben reflektáljak tagnapi (SZER-beli) rádiójegyzetedre.

A pápa közelgő látogatása érthetően újra felerősítette a Bokor bázisközösségi mozgalom és a katolikus egyház vezetése között feszülő ellentéteket, hiszen mind a két fél a maga igazának az elismerését várja a Vatikántól. A pártállam idején a hatalommal semmiféle együttműködésre nem hajlandó, erősen ellenzéki és reformszellemiségű Bokor megbánást és megújhodást igényel, és mozgalmának teljes jogú elismerését várja az egyházi vezetéstől. A katolikus klérus viszont szakadársággal és egyházellenes érdekek képviseletével vádolja a Bokort, illetve annak vezéralakját, Bulányi atyát.

A Beszélő július 27-i számából (Hányan kívánnak a Magyar Autokrata Fórum tagjai lenni c. cikk) megtudhattuk azt, amit a sajtó – eléggé el nem ítélhető módon – elhallgatott előlünk ama nevezetes június végi napról szóló tudósításaiban.

Július 25-én, pénteken egy időben adott hírt különböző forrásokra hivatkozva a Népszabadság, a Pesti Hírlap és a (reggeli) Kurír arról, hogy hétfőn, 22-én a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetői a magyar kormány egy megbízottjával – mint később kiderült, Ferencz Csabával – megbeszéléseket folytattak arról, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a SZER mielőbb, akár már napokon belül, Magyarországról sugározhassa adásait, egy egész országban fogható URH-sávon.

NINCS SZÜKSÉG HABOZÁSRA, hogy elébe merjünk vágni a történelem ítéletének 1978 ama októberi napja örömnap volt, legalábbis a lengyelek számára, mert kardinálistársai e napon ültették a „szláv népek közepéből Péter székébe” Karol Wojtylát. Őnélküle a titkosrendőrség hosszabb ideig zaklatta volna a Szolidaritás szakszervezetet és gdanski hőseit.

Beszélő: Hogyan határoztad el, hogy politikai szerepet vállalsz?

– Középiskolás korom óta mindig volt bennem közéleti érdeklődés. Odáig mindig eljutottam, hogy a társaim megválasztottak. Ennél tovább azonban soha nem: a küldöttek küldöttének valahogy már nem választottak meg.

Beszélő: A KISZ-es múlttal manapság aligha dicsekszik képviselőjelölt. Inkább az a szokásos, hogy hivatásos vallásüldözők a mély vallásosságukra emlékeznek.

– Azok között a keretek között próbáltam tenni valamit, amelyek a rendelkezésre álltak.

A szólásszabadság mindenekelőtt azt jelenti, hogy a hatóság nincs felhatalmazva arra, hogy a kifejezést mondanivalója, eszméi, témája vagy tartalma alapján korlátozza.

A régi világban az ember nem állított gyerekei elé ügyészeket példaképnek. Szeretni egy ügyészt olyasmi volt, mint rendőrt vagy hóhért cirógatni, s ellenzéki körökben aligha gondolhatta valaki, hogy ezek nagyszerű foglalkozások. Most pedig, az új rendszerben, pontosan ezt kell elérnünk. Az ügyészeknek a legtehetségesebb és legtisztességesebb diákok közül kell kikerülniük.

Beszélő: Egy évig folyt nyomozás a Carlos-ügyben, majd július elején a legfőbb ügyész felfüggesztette az eljárást. Carlosék folyamatos jelenlétéből nem következik-e önmagában is, hogy azok, akik kapcsolatban álltak velük, különféle bűncselekményekkel gyanúsíthatok?

K. Cs.: Valójában azt kellene eldönteni, hogy bűnpártolásról vagy pedig pszichikai bűnsegélyről van szó. Ha bűnpártolásról, akkor az elévülés már bekövetkezett.

A reménybeli választókerületében rendezett gazdanapokon Kupa Mihály célzást tett arra, hogy a költségvetésből tett félre „becsületes hegyaljai embereknek”. Amikor egy vetélytársa ezt kifogásolta, válasza annyi volt: ugyan kérem… Majd kiderült: a kormány dönt arról, hogy az elmaradott területek mezőgazdaságát szolgáló tartalékból mennyi jut a Hegyaljának és mennyi más, hasonló helyzetben levő területeknek.

A napokban az újságok részletesen ismertették a Pénzügyminisztérium elképzeléseit az adórendszer módosítására.