Skip to main content

Belföld

Mi újság a Zselicben?


A hét falut egyesítő termelőszövetkezet, amely az egyesítések következtében margóra szorult falvak indulatainak mindig is a céltáblája volt, hiszen mostohagyerekként kezelte a perifériát, és a háztájizáshoz sem biztosította a szükséges feltételeket, most ráadásul súlyos válsággal küzd.

Beszélgetés Osztojkán Bélával II.


„A Magyar Népköztársaság cigánypolitikai gyakorlata folyamatosan kimerítette a közvetett népirtás fogalmát. A többség kemény érdekei szerint a cigányságot mint etnikai kisebbséget fosztotta meg egyetemes emberi jogaitól. Megfosztották emberi és etnikai értékeitől, az értékek helyére stigmákat, hamis mítoszokat állítottak bűnöző, túltámogatott, érdemtelen, munkakerülő, nevelhetetlen.


B. Z.: Sokan vannak itt. Jó a hangulat, profi tolmácsgépek szólnak románul, angolul, magyarul egy sátorponyva s fenyőfák alatt Kérlek, beszélj egy kicsit a szervezésről.

N. Zs.: A tavalyi tábort a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségével (ISZSZ) együtt szerveztük. Idén megpróbáltuk a szervezők körét is bővíteni.



A Komárom-Esztergom megyei időközi választás eredménytelenségét még lehetett magyarázni azzal, hogy nem volt választási propaganda, a sajtó alig foglalkozott a jelöltekkel, és mintha a pártok is félvállról vették volna az időközi választást. A VII. kerületi eredmény meglepetése – az MSZP jelöltje, a pártállami parlament egykori tagja szerezte meg Demszky Gábor helyét – elfeledtette, milyen alacsony volt a részvételi arány mindkét fordulóban.

Most azonban nincs mentség. Hiszen mindent beleadott valamennyi párt.



Hiába választották meg teljesen demokratikusnak mondható körülmények között a helyi cigány szervezet megalakításakor annak vezetőit, pillanatok alatt felütötte a fejét a bizalmatlanság velük szemben. Az öttagú vezetőség mint olyan nem is működött egy percig sem. A nagyon agilis titkár egyedül próbálta állni a sarat, de amikor elkezdett a Phralipe pesti központjába gyűlésekre járni, azonnal legendák keltek szárnyra, hogy ő ott hatalmas dohányt markol fel, amit a közösség boldogítása helyett a maga hasznára fordít.


A bolognai Il Regno folyóirat ez évi június 15-i szám 347. oldalán olvashatjuk az alábbiakat, amit ápr. 27-én Egerben nyilatkozott.

„Strazzari (a szerkesztő): Térjünk át a kényes kérdésre, amely aggasztja a magyar hierarchiát: a Bulányi-ügyre. Megváltozott-e a püspökök magatartása a bulányista közösséggel szemben?

Seregély: Nem, mert Bulányi atyának rendeznie kell számláját a Hittani Kongregációval. Nincs más út: harmóniába kell kerülnie a Szentszékkel.





Az egységbontó nézetek ellen közösen küzd ezentúl Torgyán József és Zsíros Géza – jelentette az MTI július 31-én.

Fő a pártegység, no meg a jó erkölcs – gondolhatta Zsíros, aki július elején még rágalmazás miatt tett följelentést Torgyán ellen.

Gulyás István miskolci MDF-funkcionárius, a Csendőrsors című fasiszta könyv felelős kiadója ellen az ügyészség megszüntette az eljárást, mert nem volt bizonyítható, hogy olvasta volna az általa kiadott könyvet – közölte a Magyar Nemzet augusztus 1-jén.

Ha felelős kiadó felelőssége ennyivel elintéz







Kelt Budapesten, 1991. augusztus 6-án,

Urunk színeváltozásának ünnepén

Kedves II. János Pál pápa,

testvérünk Jézus Krisztusban!

Már csak napok választanak el minket attól, hogy hazánkba érkezel. Isten Országa építésében történelmi jelentőségűnek szeretnénk remélni látogatásodat.








Beszélgetés Osztojkán Bélával I.


„A cigány közéleti személyiség az alkotmányos jogrend, az egyetemes emberi jogok alapelvein és a kisebbségeket védő jogok alapelvein alapuló tevékenységnek tartozik felelősséggel, amelynek nevében tevékenységét kifejti, jelen esetben a cigányságnak.”
(A Roma Parlament dokumentumából)


Beszélő: Hogyan érzi a rendszerváltást ön mint magyar cigány, költő és nem utolsósorban mint roma politikus?

O. B.: A rendszerváltás után itt minden lehetséges. Még az is, hogy a cigányság is érezze a váltást, azonban erre konkrét jeleket nem látok.





Jó, ha tudják a Magyarországra készülő határainkon túli magyarok vagy a legális munkalehetőség után kutakodó már itt lévők, hogy rövidesen új szabályozás váltja fel a ma még hatályos 9/1989. sz. ÁMBH rendelkezést. Megszigorodik a munkavállalás és itt-tartózkodás. A Munkaügyi Minisztérium rendelete készen van, csak a Külügyminisztériummal való egyeztetés folyik még. Munkavállalási engedélyt már ma sem könnyű szerezni. Elvben még azon ország állampolgárainak is vízum kell hozzá, mely országokkal egyébként vízummentesítési megállapodásunk van.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon