Skip to main content

Belföld

Világgazdaság kontra Napi Világgazdaság


Fogas kérdés, mi jogosítja föl a lapgazdát egy ilyen nagy horderejű intézkedésre. Az egyik jogforrás állítólag maga a lapgazdaság ténye. Ugyanis – magyarázta a Kamara jogtanácsosa a hétfői sajtótájékoztatón – a jogszabály nem beszél tulajdonosról, hanem csupán alapítóról, így a tulajdonosság értelemszerűen az alapítói, azazhogy lapgazdai mivoltból eredeztethető. Az okfejtés távolról sem magától értetődő a kiadás jogától megfosztott szerkesztőség számára. A lapgazdaság csakugyan pártállami intézmény, mint ahogy pártállami döntéssel is került a Kamarához ez a jog.


Ugyanakkor száz kilométerre arrébb, Békéscsabán már javában folynak az előkészületek arra, hogy – ha a jugoszláv válság elhúzódnék – újabb menekülteket szállásolhassanak el. „A menekülttábor központi épülete teljesen tele van  állapítja meg Pethő Attila, az intézmény igazgatója –, ennek ellenére szerencsére ma már jelentékeny tartalékaink vannak. Ha szükséges, akár nyolcszázra is emelhetjük a létszámot.

Fidesz-képviselő helyzetértékelése


Beszélő: A szakszervezetek harcban állnak egymással, a kormánnyal, a parlamenttel. Nyilvánvaló célokból vizsgálgatják a köztársasági elnök hatáskörét. Dr. Kónya „munkaközi anyagában” sokan az új diktatúra manifesztumát látják. Szerinted ez így, együtt már krízis, vagy még csak ahhoz hasonló?

Rockenbauer Zoltán: A krízis fogalma ma mást jelent Keleten és Nyugaton. Keleten, ahol polgárháborúk dúlnak, puccsok robbannak ki, országok szakadnak szét, sokan örülnének, ha ennyiből állna náluk a krízis.



Talán még emlékszik a XI. kerületi kábeltévé-stúdióra, ahol a választási tévéműsorunk előtt találkoztunk, s míg én a „vállalóban” voltam, feleségemmel beszélgettek a politikai változásokról. Mi persze könnyebb helyzetben voltunk a választási versenytárs megítélésében, hiszen Ön akkor már közismert politikai személyiség volt, magam csak egy független képviselőjelölt, aki mögött párt, szervezet vagy mozgalom nem állt, csak a családom, kiterjedt ismeretségi köröm és – mint a rám adott szavazatok mutatták – a lakosság jelentős része.


Sietve elismerjük a baklövést (nem szándékosságot, illetőleg nemtörődömséget, ahogy levélírónk írja): csakugyan eltévesztettük húsz nappal a Népszabadság-cikket. Tehát Balás nem cáfolja a július 11-i Frakció Hírekben (frakcióbizalmasban), hogy egy ízben valóban megkövette Salamint, ellenben cáfolja hogy Kónya Imre frakcióvezető az MDF-es képviselők színe előtt felszólította volna őt, hogy ne látogassa az elnökség üléseit az etikai-számvevői vizsgálat befejeztéig, és így szavazás nélkül fölfüggesztette volna frakciótitkári tisztségéből.


A nyári szünet után az első országgyűlési esemény az volt, hogy Kulin Ferenc, a kulturális bizottság MDF-es elnöke bejelentette: kezdeményezi, hogy a kormánypárti többségű kulturális bizottság forduljon az Alkotmánybírósághoz, kérje tőle a köztársasági elnök mérlegelési-véleményezési jogának értelmezését. Kulint az a köztudott tény késztette e kezdeményezésre, hogy a köztársasági elnök nem írta alá a miniszterelnöki javaslatokat a rádió és a televízió alelnökének kinevezésére.


Mármint a harmadikat. Azt, amelyikről sokan észre sem vették, hogy lezajlott (volt elég gondjuk ezenkívül is: pápalátogatás, Szent István ünnepe): azt, amelyik úgy ért véget, hogy voltaképp ki sem tört. Ez utóbbi anakronizmus ugyan, mégis jól jellemzi azt a helyzetet, amikor a világ legnagyobb országában hetvenkét óra alatt lezajlik egy puccs, egy ellenforradalom, egy polgárháború és egy forradalom. Hogy ennek mi köze a világháborúhoz?


A legfőbb ügyész augusztus 6-án kelt óvása hét pontban sorolja fél, miért volt törvénysértő a részvénytársaság bejegyzése Ezen belül további öt alpont foglalkozik a társaság alapszabályának jogszabályellenes pontjaival.

1. A cég nevének a cég alapvető tevékenységét kell tükröznie. A társaság felsorolt tevékenységi körei között egyetlen pénzügyi tevékenység sincs.

2. A cég egyik tevékenységi köre: „Egyéb gazdasági jellegű szolgáltatás.” Ennek tényleges tartalma kifürkészhetetlen.

3. A cég egyik tevékenységi köre: „Egyéb tulajdonú lakások kezelése”.







Az MDF a nyári szünetet követő első frakcióhétvégéjét zárt – és tegyük hozzá szűk – körben rendezte meg.

Képviselőknek feltűnt, hogy a meghívót nem Kónya Imre, hanem a különleges védencséget élvező Salamin András frakciótitkár írta alá, s hozzá az ígért napirendi javaslat helyett egy elődjét, Balás Istvánt anyagi manipulációkkal vádoló feljegyzést mellékelt. A meghívottak egy része rendben meg is jelent, mert azt remélte, hogy végre lezárulnak az áldatlan személyi konfliktusok.



Elkészült a javaslat a kormány hároméves intézkedési programjára, melynek célja a Magyar Köztársaság gyermekeinek és fiatal polgárainak védelme, jövőjük fokozott biztosítása.

Naptévé: Vendégeink Nácsa Eszter és Eperjessy Tamás, az IDE, az SZDSZ ifjúsági szervezete ügyvivői.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon