A Beszélő szeptember 21-i számában Bauer Tamás Átülések című elemzésében rólam téves információt közölt. Feltételezem, hogy a tévedés csupán rossz információ következménye, de az olvasók hiteles tájékoztatása miatt fontos, hogy reagáljak.

Én a választások első fordulójában nem a harmadik, hanem az előkelő második helyet szereztem meg 10 jelölt közül. A kritikus harmadik helyen Kis Gyula, a jelenlegi munkaügyi miniszter végzett.

Naptévé: Bauer Tamás szerint az állampolgár nem értékeli azt az alternatívát, amit az SZDSZ nyújt a koalícióval szemben. Jogos-e ez a kritika?

Pető Iván: Jogos, bár ha ez csak a szabad demokratákra vonatkozna, ha csak ez az egy párt volna válságban, akkor még nem lenne baj. A magyar politikai intézményrendszer egészében, véve alapvető problémákkal küszködik. Ma már alig-alig léteznek aktív MDF-szervezetek, Fidesz gyakorlatilag nincs, és jelentősen csökkent az SZDSZ-tagság aktivitása.

Ki ne emlékeznék Bornemissza Gergőre? – kérdezte egykor Mándy Iván hőse, aki piciknek írt.

Ki ne emlékeznék Horváth Balázsra, a víg kedélyű belügyminiszterre? – kérdeztük mi is, akik nagyoknak próbálunk írni. Hajdanában, amikor a rendszerváltást még nem akadályozták sötét erők, ez a belügyminiszter azt ígérte, hogy „a rendőr-minisztérium belügyminisztériummá válása szükségképpen azt is eredményezi majd, hogy feleslegessé válik a rendőri rendfokozat a minisztérium dolgozói, így például a gépírónők és a gondnokok számára is”. (Népszava, 1990.

Farkas Zoltán: Tisztázzuk, hogy a két ellenzéki párt miben ért egyet, és miben nem, milyen területekre terjedhet ki a két párt együttműködése, és hogy a későbbi szemrehányásokat elkerüljük, tisztázni kellene azt is, hogy mit nem kedvelnek a másik pártban, a másik politikai pályafutásában, mi az, amivel fájó sebeket ejtettek, rossz emlékeket hagytak, amelyek még ma is vissza-visszatérnek és nehezítik az egyetértést.

Solt Ottilia: Ami engem illet, én ha valamiért szemrehányást tudok tenni az MSZP-t alkotó tábor némely csoportjának, vagyis azoknak, akik bizonyos folyto

Először is Szabó Lukács MDF-es képviselő fűzött hozzá kiegészítéseket, s az alábbi interjút adta lapunknak.

Beszélő: Cikkünk kapcsán azt említette, hogy a helyzet súlyosabb, mint ahogy írjuk; bizonyítékai vannak arra, hogy visszaélések folytak – nem bizonytalanságok, hanem bizonyítékok!

Szabó Lukács: A debreceni önkormányzat döntése nyomán a megoldás felé megtettük az első lépéseket, önkormányzati biztost neveztek ki a leváltott igazgató helyére, felfüggesztették a két igazgatóhelyettest, és eljárást indítottak több egészségügyi dolgozóval szemben is.

Grosits Gyulát, aki az MDF népi-nemzeti köre nevében azt fejtegette a Magyar Televízió elnöke előtt az MDF budapesti székházában, hogy olyan televíziót akar, amelynek műsorai nem sugároznak mértéken túli pesszimizmust,

–
hogyan kívánja mérni a pesszimizmus még elfogadható nagyságát?

Az idő lejárt. A döntés tiszta beszédet követel.

Sokoldalúan tájékozódtam. Tárgyaltam felelős állami, önkormányzati és érdek-képviseleti vezetőkkel, külföldi szakértőkkel. Megismertem a világkiállítást nem vállaló Párizs főpolgármesterének és a rendezvényt népszavazáson elutasító Bécs vezetőinek indokait. Érzékelem a közvélemény megfáradását, a magyar kormányzat belső visszakozását az ügyben.

Alsószentmárton.

A falun átkanyargó busz ablakából rögtön szembeötlik a községi elöljáróság földszintes épületén a túlméretezett, vadonatúj cégtábla: „Polgármesteri Hivatal Alsószentmárton.” Az épület felújított falainak tövében hever a gyepen (fényes délben) egy cigány polgártárs. „A kutyaharapástól a részegekig minden az én dolgom!” – közli Szilágyi Péter polgármester.

Újdonságok

Az öt cigány jelölt közül rá, az MSZP színeiben indulóra esett a falu választása.

A város egyik kétségtelenül meghatározó, markáns személyisége dr. Balipap Ferenc, a művelődési központ igazgatója a rendszerváltás hajnalán a helyi MDF-szervezet megszületésénél bábáskodott. Az MDF megszervezését a művelődési házban folyó munka szerves folytatásának tekintette. Az igazgató ugyanis, szemben a hivatalos művelődéspolitikával, azt az elvet vallotta, hogy az embereknek maguknak kell eldönteniük, mivel kívánnak foglalkozni az intézményben.

„Kultúra és demokrácia” címmel rendezett nemzetközi konferenciát a múlt héten Prágában az UNESCO a cseh és szlovák kormányszervekkel közösen. A konferenciát Václav Havel nyitotta meg, s a mintegy 200 résztvevő között ott volt Laurent Fabius, a francia parlament elnöke, Frederico Mayor, az UNESCO főtitkára, Kalevi Sorsa finn exelnök, Robert Nozick amerikai filozófus, Jorge Semprun író.