Az alkotmány célja a demokratikus kormányzat jogszabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak bizonyos határok közé szorítása. Az Alkotmánybíróság feladata a határátlépések megállapítása és érvénytelenítése. Nem egyszerűen arra hivatott, hogy elfogadja az alkotmány – mint a nagy kormánypárt kis felelősségérzetet tanúsító frakcióvezetője nyilatkozta – egyik lehetséges értelmezését (mivelhogy az nem számtanpélda, amit csak egyféleképpen lehet értelmeznünk).

Mindenesetre a nyíltság, a szakmai szempontok hangsúlyozott kiemelése és a demokratizmus jegyében megtartott tájékoztatóból megtudhattuk, hogy

– a Népjóléti Minisztérium emberfeletti munkát végzett, amikor a beérkezett temérdek pályázatot elolvasta – csak egy részét kellett rögtön irattárba küldeni;

– a pályázók az idén sokkal fegyelmezettebbek voltak, mint az előző években, de még mindig nem voltak eléggé fegyelmezettek;

– a gyermek- és ifjúságvédelem területéről homlokegyenest ellentmondó tendenciákat tükröző pályázatok érkeztek, nemcsak az orszá

A következő kérdéseket érdemes sorra vennünk:

1. Mik voltak a legsúlyosabb aggályaink az eredeti törvénytervezettel szemben?

2. Mi volt a mi javaslatunk?

3. Mi változott a törvény végleges szövegében az eredetihez képest, s e változások hogy módosítják a várható hatásokat?

Szeretném előrebocsátani, hogy nem regényíráshoz ültem le, ezért nem térek ki a törvény végrehajtásával kapcsolatos jogi bonyodalmakra, s a részint ezekből adódó, részint ettől független politikai hatásokra, súrlódásokra, konfliktusokra.

Beszélő: Cossiga olasz elnök, aki alkotmányjogász, budapesti sajtónyilatkozatában nagyon dicsérte a magyar alkotmányt. Miért gondolja a Fidesz, hogy új alkotmányra van szükség, pontosabban ezt gondolja-e, vagy pedig a jelenlegit véli tovább módosítandónak?

Áder János: Cossiga elnök úr bizonyára nem találkozik nap mint nap a magyar alkotmány hiányosságaival.

A lakáskoncepció első (pontosabban első két) változata ez év áprilisára készült el, és a Nemzeti Lakáspolitikai Koncepció nevet viselte, de – miután az egyik kormányülésen napirendre tűzték – visszaadták a Népjóléti Minisztériumnak átdolgozásra.

Mint a Magyar Hírlap tudósításából (1991. július 15.) kiderül, Varga István, az MDF országos választmányának tagja, a történelmi igazságtétel ügyével foglalkozó albizottság elnöke elégedetlen a nürnbergi perrel.

Beszélő: Hónapokkal ezelőtt elejtettél egyszer egy olyan megjegyzést, hogy ez a parlament már nem fog alkotmányt csinálni. Úgy tűnik, hogy időközben másokban is felmerült az az aggály, mióta a kormány a hadsereg, a rendőrség irányításával, majd a számvevőszék szerepkörével kapcsolatban alkotmánymódosításra tett kísérletet, a kormányzó pártok pedig az Alkotmánybíróságot támadják.

Tölgyessy Péter: Történetileg a magyar politikai fejlődés nem most, hanem már 1989-ben a provizórikus lopakodó alkotmány útjára tévedt.

Király Béla: Nem örökre megyek! Nincs itt semmiféle Zwack-ügy, lemondás, botrány. Az orvosom rendelt haza pihenni és kezelésre. 80 éves korban egy agyrázkódás lassan gyógyul. Afféle amerikai kényelemszeretetből ültem be az autóba egy 800 méteres út kedvéért, és karamboloztam. A szédülések még mindig nem múltak el.

„Öreg katona nem hal meg, az elpárolog” – mondta MacArthur. Én most élek az elpárolgás jogával.

Beszélő: Ez csöppet keserűen hangzik.

K. B.: Mi tagadás, úgy érzem, fölösleges vagyok Magyarországon.

Az Ellenzéki Kerekasztal lovagjai megütközve a pártállam bús képű várvédőivel addig toldozták-foldozták a sztálini alkotmányt, amíg igazi demokratikus alkotmány lett belőle, méltó egy parlamentáris köztársasághoz. De azért sok minden hibádzik ahhoz, hogy igazi, korszerű alkotmány legyen. Tölgyessy Péter a mai alkotmány keletkezéstörténetéről beszél, Európa modern alkotmányairól és arról a lopakodó alkotmányozásról, amely a kormány nyomására átlátható cél és terv nélkül megy végbe. A fideszes Áder János a mostani alkotmánykészítés dilemmáról beszél.

„– A választások után ön szerint melyik párt kaphatja meg a belügyi tárcát?

– Nem tudom, de úgy vélem, nem lesz túl nagy tülekedés a Belügyminisztériumért. Ez a tárca leértékelődött azzal, hogy irányítása alól kikerült az állambiztonság, s a rendőrség is önállósul addigra. Az itt maradó feladatok pedig nem ígérnek látványos politikai sikereket, annál több sziszifuszi munkát.”
(Interjú Gál Zoltán megbízott belügyminiszterrel, Népszabadság, 1990.