1990 nyarán már teljesen nyilvánvaló volt, a Varsói Szerződés haldoklik, és megkezdődött az idegen csapatok távozása is.

Ebben a helyzetben előtérbe került a magyar honvédelmi doktrína kérdése, pontosabban az, hogy a szuverénné váló köztársaságnak ezt az alapvető elvi dokumentumot ki kell dolgoznia. Ennek megfelelően szerepel a feladat a kormányprogramban. A HM vezetésével megindult kidolgozó munka pedig három adottságra támaszkodott:

1.

Beszélő: Magyarországon a kábítószer-fogyasztás kialakulása, elterjedése a szipuzással kezdődött, majd később jött a gyógyszerek ilyen célú szedése, s utolsó fázisként jelentkezett a füvek, ill. kemény drogok megjelenése. Megfigyelhető-e valamilyen hasonló „fejlődési” folyamat a nyugati országokban is?

Richard Hartnoll: Az illegális narkotikumok használata jelentős mértékben a késő 60-as és a korai 70-es években jelent meg először Európa észak–északnyugati, s később délnyugati országaiban.

A Fidesz külügyi koncepciójának talán az a legnagyobb szerkezeti hibája, hogy egyidejűleg és egyenlő mellékben fűti a hatalmat nélkülözni kénytelen nagypolitikai és a liberalizmus terén gyakorta kizárólagosságra törekvő pártpolitikai ambíció.

Ugyanazt, amit Kádár János és Aczél György: nem akarja, hogy tőlük függetlenül, ráadásul netán velük szemben kritikusan, mások csináljanak valamit. Azt, hogy ki fog itt öntevékenykedni, Tisztelt Hölgyeim, Tisztelt Uraim, azt mi mondjuk meg – üzenték a Népjóléti Minisztérium tiszteletre méltó vezetői. Most bírálták ugyanis felül a minisztérium 200 millió forintjára beérkezett szociális pályázatokat, s rendre elutasították a Szegényeket Támogató Alapot (Szeta), a Menhely Alapítványt meg az Újpesti Családsegítőt.

Beszélő: A magyar részvétel politikai értékelését többé-kevésbé ismerjük. Volt-e a történészek szemléletében valamilyen figyelemreméltóbb változás a rendszerváltást megelőző időkben?

Perjés Géza: A háború utáni megítélés tökéletesen elmarasztaló volt. Ez érthető is, tulajdonképpen még akkor is bekövetkezett volna, ha nem kellett volna a Szovjetuniót dicsőíteni. Egy vesztes háború után ez szinte elkerülhetetlen.

Természetesen lehet azt mondani, már megint, hogy a bajok gyökere az előző rendszerben ered. Lehet azt mondani, hogy az ellenőrizetlen állami dotációk, a sajtócézár szerepében tetszelgő kiadóigazgatók a piaci viszonyoktól mesterségesen inkubált óriáscsecsemőket kreáltak, melyek kikerülve a piacgazdaság szabad levegőjére, életképtelennek bizonyultak.

Csak hát ezzel a szabad levegővel – az élet más területén is kiderült – bajok vannak.

Beszélő: Ön korábban is hivatásszerűen foglalkozott a kisebbségi ügyekkel. Mennyi beleszólása van ma ezek alakításába, s hogyan ítéli meg az egykori és mai külpolitika magatartását a környező államokkal kapcsolatban?

Szokai Imre: E tekintetben azt kell pontosan látni, hogy egy ilyen beosztású embernek, mint amilyen én voltam és vagyok, milyen beleszólása lehet a politika irányításába. Az persze mindenkeppen igaz, hogy a környező államok problematikájával már kezdő külügyes korom óta foglalkozom.

Az írást kisebbségi és kisebbségvédő szervezetek egész sora ítélte el, majd a parlament június 10-i ülésén napirend előtti felszólalásában Kállay Kristóf független képviselő is erélyesen tiltakozott dr. Bogdán Emil mondandója ellen: „A szöveg ironikus álca alatt uszít mindenfajta kisebbség és másság ellen.

Ki sem vetkőzve

Összetekert damaszt-, flokon- és kasmírgöngyölegeket nézegetünk – egyik végükön kissé elütő színű, tarkább szegély. Ráncolt szoknyák ezek a kelmehengerek. Így, összetekerve kell őket tartani, hogy a ránc ki ne menjen belőlük, míg évtizedek alatt szét nem mállik az anyag is. A korc alatt sűrűn levarrt szoknyát szépen elredőzve az asztalra terítették valamikor, fehér ruhát borítottak rá, és rátették a kemencéből kiszedett forró kenyereket.

Beszélő: Kezdetben úgy tűnt, hogy az MDF folyója két forrásból táplálkozik, egy kereszténydemokrata és egy népnemzeti ágból. (Nevezhetjük ezt NN-forrásnak.) Azután úgy tűnik, mintha ez a folyó három ágra szakadna, egy liberális erecskére, egy kereszténydemokrata patakocskára és egy népnemzeti folyóra. A legutóbbi gödöllői tanácskozás azt a benyomást keltette, hogy ez az utóbbi a legerősebb ág.

Balás István: Amikor én 1988 őszén bekapcsolódtam az MDF munkájába, akkor már ugyanúgy létezett a liberális ág is, természetesen ennek nemzeti vagy keresztény változata.