Vitathatatlan, hogy egy kormányzó pártnak, különösen, ha egy koalíció részese, több „alkalma” van arra, hogy elképzelései megváltoztatására kényszerüljön, mint egy ellenzéki pártnak. Az azonban mégiscsak árulkodó, hogy a koalíció messze legerősebb pártja, az MDF tagadta meg vagy kényszerült feladni legtöbbször saját, eredeti álláspontját. Ez nemcsak a kormányzás hitelét teszi kétségessé, de nem tesz jót az „erőskezű kormány” széles körben terjesztett mítoszának sem.

Mi is a hit lényege? Hogy valamit, amiben hiszünk, racionális megfontolás nélkül, észérvek tudatos vagy öntudatlan kikapcsolásával, eleve igaznak, létezőnek, helyesnek tekintünk.

Ebben áll – tudatosan vagy öntudatlanul – a világkiállítás szervezőinek (papjainak) alapvető felismerése vagy megérzése. A világkiállításhoz nincs szükség ismeretre, az ismeret helyett elegendő, ha az emberek egy része hisz benne. És nemcsak elegendő a hit a világkiállításban, hanem kívánatosabb is, mint a tudás.

A belügyminiszter és az MDF-es képviselők a törvény benyújtásával egyidejűleg tökéletesen megfeledkeztek korábbi nyilatkozataikról, amelyekkel az SZDSZ-es törvényjavaslatot támadták. Így Boross úr már nem emlékezik sem elődjének azon nyilatkozataira, amelyekkel a rendelkezésre álló adatok bizonytalanságaira hivatkozva utasítja el a kérdés rendezését, sem saját hasonló tartalmú nyilatkozataira. (Horváth Balázs a Magyar Nemzet 1990. szeptember 4-i számában például kijelentette azt is: „A titkosszolgálat munkája nem lehet üldözés tárgya.

A törvényjavaslat mind előterjesztésének módjában, mind tartalmában tipikus terméke a kormány jogalkotási gyakorlatának.

A mai magyar külpolitikát gyakran summázzák akként, hogy az csak konzerválni próbálja elődje sikersorozatát, máskor meg azt állítják, hogy épp e sikersorozat rovására próbál saját politikai arculatra szert tenni. Mi az Ön véleménye erről?

Mind az első, mind a második summázat igaz bizonyos értelemben, csak az elsőben a „konzerválni”, a másodikban a „rovására” szót hagynám ki, s a „továbbvinni” és „elismerése mellett” szavakra cserélném ezeket.

Nem így lett. A november 26-i népszavazáson szertefoszlottak a Pozsgay megkoronázásához fűzött szocialista álmok, a tavasz beköszöntével pedig leköszönt az MSZP, mint hatalmi tényező. Az egykori teljhatalmú állampárt parlamentáris talpon maradt utódja a választásokon csak a szavazatok 10,8 százalékát tudta megszerezni, amely 33 mandátumhoz volt elég a 386 fős országgyűlésben.

Igen, a hála nem politika kategória – ahogy ezt Pozsgay Imre durcásan bár, de velősen megfogalmazta.

Beszélő: Mit tud ez a név: a Liga Akadémia?

Réti Tamás: A Független Demokratikus Szakszervezetek érdekvédelmi oktató intézménye. Felállításának ötlete eredetileg Forgách Páltól ered, aki fiatal korában részt vett egy hasonló munkásakadémián. ’89 őszén alakultunk meg. Úgy gondoltuk: nagyon fontos az, hogy a független érdekvédelmi tevékenységhez aktivistákat képezzünk ki. Magyarországon a szakszervezetek, a szakszervezeti munka fontossága és jelentősége nagyon leértékelődött, ami elsősorban a SZOT-os múltnak köszönhető.

Azzal mindenki egyetért, hogy a munkavállalói érdekképviselet jelenlegi állapota súlyos veszélyeket rejt magában. Veszélyes a kormány számára, hiszen a gazdasági szükségintézkedésekben nincs kivel megállapodnia, illetve nem számíthat arra, hogy a megállapodást a másik fél képes betarta(t)ni. Elfogadhatatlan a munkavállalók számára, hisz olyan döntésekhez kell asszisztálniuk, amelyekhez nem adták beleegyezésüket. A tavalyi tudatosíthatta minden szereplőben, hogy ez az áldatlan helyzet nem tartható fenn sokáig.

Nagy találat volt felfedezni Tarnói Lászlót. Lehet, sőt valószínű persze, hogy Andrásfalvy Bertalan mit sem tudott Tarnói nyilas múltjáról. De beszélgetéseik során csak kiderült valami a Humanista Világegyetem alapítójának gondolkodásmódjáról.

Az SZDSZ-tanács, magáévá téve az előterjesztő Bauer Tamás lapunk előző két számában is publikált érvelését, „elfogadhatatlanul nagynak tartja a világkiállítás melletti állami kötelezettségvállalás kockázatát”. A fővárosi SZDSZ-frakció pedig a karácsony előtti közgyűlési határozatot vette elő, mely szerint a budapesti önkormányzat legfeljebb a rendezés ’96-ra halasztását javasolja, ezt is csak akkor, ha április végére a megfelelő hét feltétéi mindegyike teljesül.