Skip to main content

Belföld


Megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy az erzsébetvárosi időközi választás eredménye az alacsony részvétel miatt nem jelent semmit? Megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy nem szerepeltünk rosszul, hiszen az SZDSZ jelöltje második lett, megelőzve mind a kormánykoalíció közös jelöltjét, mind a Fidesz jelöltjét? Nem, nem ez a helyzet. Demszky Gábor mandátumát elvesztettük, s ennek mindkét összetevője aggasztó: az is, hogy igen alacsony volt a részvétel, és az is, hogy az MSZP színeiben induló Filló Pál nyert.

Az eredmény mindenekelőtt az új parlamenti demokrácia veresége.



Itt aztán minden megvan! Ezek aztán, Kerényi Dalma, Somogyi Győző, megcsinálták, amit akartak!

Nemhogy házuk, udvaruk, de házaik, udvaraik, istállóik, színjeik vannak, műhellyel, műteremmel, kéziszövővel, fonóval, házi kápolnával!

Odakint, a csapkodó, hideg esőben egész állatsokadalom, szamár, kecskék, rackák, pulik álldogállnak nagy dideregve. A gazdát várják; engedné már őket meleg vackaikra.

„Tisztára mint Noé bárkája!” – kacsintok már vagy harmadszor Somogyi felé.







Párbeszéd a postán:

– Miért írja rá a személyi számomat az utalványra?
– Ez a szabály.
– A szabályzat csak a személyi igazolvány számáról szól!
– Jó, de az lopott is lehet, a személyi szám biztosabb.
– Lopott személyiben a személyi szám is lopott!
– ??!!??

Véletlen, hogy éppen azon a héten zajlott le a fenti beszélgetés az egyik budapesti postán, amelyen az Alkotmánybíróság eltörölte a személyi számot. Jól mutatja azonban, hogy az a bevezetése óta eltelt másfél évtized alatt micsoda fétissé vált az emberek szemében.









Mink András


Április 12-én az MSZMP elnöksége sajtótájékoztatót tartott, ahol „tavaszi offenzívát” hirdetett meg.

Szinte nincs olyan politikai elemzés, amelyik ne villantaná fel a passzív tömegek jobb- vagy baloldali radikalizálódásának rémképét. A parlamenti pártok népszerűsége érezhetően kopik, s ez kedvezhet a választások során a hatalom sáncain kívül rekedt politikai erőknek; köztük az egyre hangosabban és nagyobb önbizalommal fellépő MSZMP-nek is. Saját megítélésük szerint ők a „távolmaradottak” pártja, a közönyös és csalódott többség „képviselői”.



Sebváltás zenével

Alig két éve még úgy tűnt, hogy országunk egy Európa felé száguldó sportkocsihoz kezd hasonlítani. Mégis mára egy rozzant tragacsban találjuk magunkat, amiben a „rendszerváltó” már a kettest se bírja bevenni. Mit tesz ilyenkor a vezető? Nem, nem bízza a szakemberre a javítást, de nem is gyürkőzik neki maga, hanem kiszáll, és jó nagyokat rúg bele.


A III/III. titkos irataiból


Havi jelentések, 1989

Az alábbi jelentések a Budapesti Rendőr-főkapitányság III-as (állambiztonsági) csoportja, III/III-as (belső elhárítás) osztálya, III/III-A (ifjúságvédelem) alosztálya havi tevékenységét foglalják össze. Az alosztály tisztjei négy – középiskolai, főiskolai, sport- és szervezetlen ifjúsági – vonalon dolgoztak: az utolsó a zenekarokat, a galerikat jelentette. A beszámolók három példányban készültek, egy példány a BM III/III-7-es – értékelő – osztályára (Végvári őrnagy osztályára) került.



Beszélő: Kik képviselnék a Fideszt a gazdasági bizottságban?

Dr. Kósa Lajos: Ez jelenleg még nem eldöntött kérdés. Valószínűnek tartom, hogy a gazdasági szakértőcsoportunk egyes tagjai vennének részt a tárgyaláson, de még nem beszéltünk arról, hogy név szerint kik lennének ezek a személyek.

Beszélő: Nem gondoljátok azt, hogy a közvélemény egyfajta elitmegegyezésként fogja elkönyvelni ezt a tárgyalást, különös tekintettel arra, hogy a különböző érdek-képviseleti szervek, szakszervezetek nem vesznek részt rajta.

K.







Vargyas Lajos, a jeles néprajz- és zenetudós azon kevés köztiszteletben álló tekintélyek egyike, aki szolidaritást vállalt a demokratikus ellenzékkel az elmúlt évtizedben. Aláírta különféle tiltakozó íveinket – első alkalommal, amikor valamelyik tanítványa felkereste egy ilyennel, csöndesen megjegyezte, hogy csak menjünk bátran máskor is, ő aláír. Kerestük is: egyebek mellett a kalandosan elkészült „Feketében” c.

A Petőfi Csarnok pere a Beszélő ellen


SZT-tiszt a Petőfi Csarnokban?

A múlt év tavaszán a Petőfi Csarnok pert indított az AB-Beszélő Kiadó ellen. Lapunk 5., 6., 7. számában (1990. február 12., 17., 24.) interjút közöltünk Bajcsi István főhadnaggyal, az állambiztonsági szolgálat volt tisztjével. Az interjú első részében Bajcsi egyebek közt az SZT-tisztekről, azaz szigorúan titkos állományú tisztekről beszélt: „Az adott intézménynél vezető beosztásban dolgozó olyan személyről van szó, aki egyúttal a szolgálatnak is titkos állományú tagja, tehát a vállalattól is megkapja a fizetését, meg a belügytől is.



Senki emberfia nem tudja, hogy miféle Híradókat látunk majd májustól a tévé két csatornáján. A sikeres „pályázati híradók” után néma csönd, csak az biztos – ezt a tévé elnöke sietett leszögezni –, hogy a pályázatnak nincs eredménye, ez nem olyan pályázat, amit elbírálnak.

A tévében többen úgy tudják, hogy a 2-es csatornán Betlen János készít majd Híradót a Bánó- és Orosz-féle csapat válogatott legényeivel és lányaival. Megkérdeztük tőle, ő mit tud erről.

Csak azt, hogy májusban holtbiztosan nem lesz Betlen-féle Híradó.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon