Az ország közvéleményének azt is nehéz megszokni, hogy megjelent a politikai életben egy olyan tényező, amelynek feladata az opponencia. Sokan még mindig az összefogást kérik számon, és azt várják az ellenzéki pártoktól, hogy jó ötletekkel segítsék a kormány tevékenységét.

A sziklaszilárdság csak testületileg forog fenn, ugyanis, amint a Kormányszóvivői Iroda keddi tájékoztatásából kiderült, a pénzügyminiszter és az ipari miniszter nemmel szavazott május 17-én, amikor feltétetett a kormánytagoknak a kérdés: vállaljuk-e egyedül is. Kupa Mihálynak hétfőn – bizonyára teljesen véletlenül – külföldre kellett utaznia, bár ott ült Bod Péter Ákos, közvetlenül a töretlen szándékú Kádár Béla külgazdasági miniszter mellett. Antall és Boross megkésve érkezett az Expo-vita színhelyére (előbbi hamarosan távozott is).

A demokrácia a Liga legfőbb ereje – mondta a kétnapi fáradság lezárásául Forgács Pál újraválasztott elnök. Nemcsak mert munkavállalók önkéntes, alulról szerveződő társulásáról van szó, és mert mindenki véleménye meghallgattatik. A Liga végső célkitűzése, ideálja is a kiszélesedő demokrácia, az, hogy – amint az elnöki zárszóban hallottuk – ne csak a parlament legyen demokratikus.

Tóth Benedek jelenleg nyugdíjas magyar állampolgár 1927-ben született Sárospatakon. 1938-ban, az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára, Beregszászra költözött nagynénjéhez. Iskoláinak jó részét ott végezte, és ott kezdett el dolgozni. 1944-ben vele is megtörtént az, ami e században már annyi emberrel és népcsoporttal, a történelem átlépdelt a feje fölött, és ő anélkül, hogy városából elköltözött volna, egy idegen országban – a nagy és testvéri Szovjetunióban – találta magát. 1947 októberében, még mindig magyar állampolgárként, behívták a Vörös Hadseregbe.

A képviselők másfél munkanapon, mintegy tizenöt órán át nyomogatták a gombot – több mint félezer módosító indítvány sorsáról kellett dönteniük, amíg eljuthattak a végső szavazásig, amikor is 165 igen szavazattal – 81 nem ellenében és 18 tartózkodás mellett – hat szakasz híján elfogadottnak nyilvánították a törvényt.

Szabad önkormányzatok…

A szavazást megelőző rövid beszédében Boross Péter belügyminiszter helyes érzékkel tapintott rá a törvényjavaslat kényes pontjaira, és kért a Háztól megértő támogatást.

Szembeállította egymás

Lendületbe jött a nyugodt erő. A múlt héten is majd 200 milliárd forintos kockázat viselésére vállalt kötelezettséget ország-világ előtt.

A kormány javaslatára a parlament elfogadta három nagyberuházás fölött a költségvetési garancia vállalását. Csont nélkül, legfeljebb a suta szabad demokrata módosító indítványok miatt támadt egy kis zavar. Nem mindenki tudta ugyanis, mire szavaz éppen.

Minden világkiállítás a Földi Paradicsom makettje. Javaink csábító felsorakoztatása, az értékek kirakatba helyezése. Az emberiség – így szólnak a reklámszlogenek – időről időre összegyűjti legfontosabbnak ítélt Nagy Témáit, egy halomba hordja ezen eszmék tárgyi hordozóit. A Párhuzam akciók járják be a világot, időről időre máshol kezdik az emberek fejüket törni, hogy mit is mondhatnának egy ünnepen, amelyen nincs mit mondaniuk.

Azonban a világkiállítások mégis élnek: hiszen ezek végső soron mitikus események ugyan, de józan megfontoláson alapulnak.

Pozsgay Imre elégedettnek látszott az első nekifutás eredményével. (Lehet, hogy titokban szorongott, érdektelenségtől tartott?)

Azóta, hogy múlt év novemberében Pozsgay pártjából kilépett, újabb és újabb hírek érkeztek e mozgalmi készülődéséről. Sokan annyira vadászták már az előjeleket, hogy bizonyos méltatlan eseményeket is vele hoztak kapcsolatba.

Mindenkinek az a porfészek a világ közepe, ahol lakik. Kész természeti csoda. Körben a Budai-hegyek, a normafai ősbükkös, valódi erdő-mező, nem park, mint a párizsi Bois de Boulogne vagy a berlini Dahlem, tíz perc kivillamosozni. Európában egyedülálló. A Duna, a Margitsziget, a gyógyforrások és termálgejzírek. Ebből a természeti áldásból lehetne „filozófiát” csinálni – ha nem burkolná be az egész tüneményt szürkéslila szmog.

Mérgek és indulatok

Mint ismeretes, Budapesten a légszennyezés, a levegő ólom, szén-monoxid-, kén-dioxid- stb.

H. Márton hajdúböszörményi lakos 1985-ben került be a tépei Elmeszociális Otthonba. Ilyen intézménybe azon gondokság alatt lévő, elmebetegnek nyilvánított személyeket utalják, akiknek kórházi kezelésére már nincs szükség, de nincs, aki ellássa őket. H. Márton előzőleg édesanyjával élt hajdúböszörményi házukban, és gondnokság alatt állt, orvosai ugyanis idült tudathasadásos elmebetegséget állapítottak meg nála. H. többször tiltakozott a diagnózis ellen, és kérte gondnokság alóli felmentését. Ezt mind a mai napig nem sikerült elérnie. 1990-ben levélben az SZDSZ-hez fordult.