A törvénytervezet indoklása az 1827-es alapító törvénycikket idézi, melynek címe: „A haza nyelvének művelésére felállítandó tudományos társaságról, vagy a Magyar Akadémiáról.” Az Akadémia elnöke 1991-es tájékoztatójának címe azonban feledni látszik az alapítók nemes szándékait: „A Magyar Tudományos Akadémia reformtörekvéseiről és az új akadémiai törvény szükséges voltának indokairól.” Bár az is lehet, hogy ez a félresikerült archaizálás az „Indoklás” történeti érvelésének hangulati előkészítését szolgálja.

Csak azért emeltem ki ezt, mert árulkodik a törvény „Indoklásának”

A tervezetnek a szakszervezetek szerepével, jogaival foglalkozó része azonnal éles viták kereszttüzébe került, ám viszonylag kevés szó esett a munkavállalással és a munkavégzéssel kapcsolatos szabályok változtatásáról. A következőkben megpróbáljuk összefoglalni, milyen lényeges kérdésekben kívánják módosítani a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyvet.

Beszélő: Mi a véleménye az MSZOSZ sztrájkfelhívásáról?

Őry Csaba, a Liga ügyvezető alelnöke: Elsietettnek, elkapkodottnak tartom és veszélyesnek is, mert lejáratja a sztrájk fegyverét, amelyre az elkövetkezendő időkben könnyen szükségünk lehet.

Beszélő: Folynak a tárgyalások az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT), amelyben ugyebár a Liga az MSZOSZ-szel egy oldalon ül. Az újságolvasó arról értesülhetett, hogy semmiben sem lehetett dűlőre jutni a kormánnyal.

Ő. Cs.: Folynak a tárgyalások, és közben az MSZOSZ sztrájkot hirdet. Ezt nem lehet csinálni.

Beszélő: Folynak a tárgyalások az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT) – többek között – az energiaár-kérdésről. A kormány kéthetes szünetet kért, hogy megfontolja a szakszervezetek követeléseit. Miért hirdettek sztrájkot a két hét lejárta előtt?

Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke: Kicsit visszább kell menni az időben, mert csak így, önmagában valóban furcsának tűnik a sztrájkfelhívás. Már múlt szeptemberben egyöntetűen leszögezte a munkáltatói és a munkavállalói oldal: mihamarabb látni szeretné a kormány alapelveit a privatizációról.

Érdekes levélváltás van folyamatban a Független Rendőrszakszervezet (FRSZ) és a legfőbb ügyész között. Előzmény: Horváth Balázs volt belügyminiszter tavaly nyáron utasítást adott ki a fegyverviselési engedéllyel rendelkezők fegyvereinek begyűjtésére, Iustitia asszony mérlegének serpenyőjébe ezáltal is került egy kis nehezék. De sajnos jött az ellennehezék az ellenserpenyőbe: az Alkotmánybíróság ez év április 26-án kihirdetett határozatában alkotmányellenesnek találta a belügyminiszteri utasítást. Addigra viszont a fegyverek már be voltak gyűjtve.

Krízisekben, sorsfordulókban, egész generációk, társadalmi csoportok életfeltételeit átalakító, olykor felbolygató, új tapasztalatokat kínáló korunkban talán háttérbe szorulnak, a nyilvánosság reflektorfényétől távol kerülnek az egyéni élet ugyancsak meghatározó, döntő fordulatai. Sőt, talán az sem nyilvánvaló mindenki számára, hogy az egyes emberek magánéletének fordulópontjai összefüggenek a társadalom nagy válságaival, változásaival, azok nyomot hagynak az emberi élet intim szférájában is.

A történet azzal kezdődött, hogy temettem az óbudai temetőben. A papi öltözőbe belépett egy hórihorgas pap és kedves kíváncsisággal megkérdezte, hogy miféle szerzet vagyok. Néztük egymást, ahogy Isten különféle skatulyáiból előbújt csodabogarak (s tegyük hozzá: papi csodabogarak) egymást szemlélni képesek, derűs szemmel, szeretettel teli ugratásra készen.

Az alig megszületett, de máris halódó magyar parlamentarizmus igen rossz auspíciumok alatt indult a szabad, ám kissé koszlott választások után. A politizáló közvélemény a parlamentarizmusból csak két – fontos, de nem elégséges – gondolatot emésztett meg: a többségi elvet és a többpártrendszert. De ha az azóta közzétett politikai írásokból következtetni lehet, még e kettőt is rosszul. Olvasom, hogy valaki megdöbben azon, hogy a parlament nem fogadja el Pető Iván indítványait, a fővárosi közgyűlés pedig Barsiné Pataky Etelka javaslatait; mások „szavazógépről” fecsegnek.

Előterjesztés a közgyűlés május 2-i ülésére

A közoktatási és sportbizottság a közgyűlés 45/1990. (XII. 3.) sz. határozata alapján tárgyalásokat folytatott a Geisler Eta utcai óvodának a Miasszonyunk Női Kanonok-rend részére történő használatba adásával kapcsolatban, a rend képviselőjével és az óvoda vezetőjével.

A rend képviselője szándékukat megerősítette, miszerint az óvoda használatba adását kérik 1991.

Bretter Zoltán: Most, hogy a kulturális bizottságnak, a KORTSS-nak megint tagja lett, vajon mit vár el a bizottságtól?

Beke Kata: Nagyon örülök, hogy visszakerültem, bár nem jó, hogy Csengey Dénes helyére. Nem ilyen áron akartam visszakerülni. Ismerem a bizottság tagjait. Mindenképpen azt várom, hogy tudok valamit tenni, s ez nem illúzió. Eddig ugyanis nem sikerült.

B. Z.: Közismert, hogy a bizottságra jellemző egyfajta ideologikus szembenállás.

B. K.: Ebben a szembenállásban nekem nem volt semmiféle szerepem.