Skip to main content

Belföld


Mexikóban jártam éppen hírünket-nevünket öregbítendő, amikor értesültem a magyar nagykövetség révén, hogy beválasztottak az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportjának vezetőségébe. A bizalom fölöttébb meghatott, különösen azért, mert hiszen ügyvivői tisztemről már korábban leköszöntem, továbbá a Beszélőben élesen bíráltam az SZDSZ stratégiáját. Ezek szerint szabad demokrata képviselőtársaim egy része úgy látja, az általam képviselt eszmék és napi politikai elképzelések értelmesek.


Budapest úttörő XIII. kerülete után tavaly (1989–90 telén) a IX. és a IV. is megkezdte az úgynevezett önkényes lakásfoglalók módszeres kilakoltatását. A jogállam megteremtése ugyanis nem 1990. május 2-án kezdődött. Hamarabb: amikor az állam- és párthatalom már nem tudott annyi húst adni a dolgozóknak, mint a kádári béke fénykorában. Ám mire kezdték törvények felváltani a titkos és nyilvános rendeleteket, töredékére zsugorodott a lakásépítés.

Az utcára pakolást a a IX. és a IV. kerületi lakásosztályok aktahalmazainak rendezése előzte meg.


A Gálszécsy-ügy


A múlt héten az SZDSZ parlamenti frakciójának tagja, Eörsi Mátyás nyílt levelet intézett a legfőbb ügyészhez, melyben Gálszécsy Andrást, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjét államtitok megsértésével vádolja. Állítása szerint Gálszécsy olyan határozatokról hozott információkat a közvélemény tudomására, melyeket az Országgyűlés december 18-i zárt ülésén tárgyaltak. A Legfőbb Ügyészség a nyílt levelet büntetőfeljelentésnek tekintette, és az ügyben vizsgálatot indított.


Új koalíció, új kormány, új miniszterelnök?

A választók 64 százaléka elmenne szavazni, ha most parlamenti választásokra kerülne sor. Ez a 64 százalék meglehetősen magasnak tűnik, különösen ahhoz képest, hogy a helyhatósági választásokon a részvételi arány az ország jelentős részében 35–40 százalék alá csúszott.



Örömmel olvashattuk a múlt heti kormánytájékoztatóról származó hírt, miszerint a Népjóléti Minisztérium létszáma az új kormány megalakulása óta száztizenhárom (113) fővel bővült. Bizony, ráfér már erre a kis népre egy kevés jólét, s ahhoz pedig sok minisztériumi dolgozó kell.


Beszédes számok

Tököl nyolcezres község Budapest vonzáskörzetében. A lakosság néhány évvel ezelőtt vállalta, hogy az úgynevezett önerős építkezés során bevezetteti a gázt a községbe. A közművesítésre mindenki annak rendje és módja szerint hitelt vett fel az OTP-től. Ily módon az új törlesztési többlet mintegy 1500 családot érint.

A községházán beszélgetőpartnereim már várnak rám. Egyikük, Bukov Lászlóné adminisztrátor, elmondja, hogy jelenleg egyedül neveli három gyermekét. Havi jövedelme 13 500 Ft körüli.





Keller László január 19-i számunkba cikket írt „A BKV alulnézetből” címmel. A cikk legtöbb ténybeli állítását cáfolja két olvasónk: a cikkben név szerint említett Oravecz Mártától, a BKV fejlesztési részlegének munkatársától levelet kaptunk, Szentpáli Gavallér Csaba pedig, aki ’74 óta a BKV-Előre kajak-kenu edzője, és aki a vállalat ügyeiben pártatlannak vallja magát, személyesen kereste fel szerkesztőségünket. Közléseit megerősítendő felhívtuk dr.


A Reform január 25-i száma tömegkivégzés áldozatainak a képét közli. A cikk, amelyet a két felvétel illusztrál, Tito partizánseregének 1944–45-ös rémtetteiről, a vajdasági magyarok ezreinek legyilkolásáról szól. Ugyanezek a holttesek láthatók az Így történt című fotóalbumban, amely a régi Magyar Hírlap kiadásában jelent meg 1935 körül. A Reform azt sugallja – bár a képekhez nincs szöveg –, hogy minden áldozat: magyar.


Mi, ilyet, soha

Ha péntek, akkor Panoráma. Nézem a műsort, s miközben Járai Judit műsorvezető egy, a központi idegrendszert megtámadó, ismeretlen eredetű betegség tüneteit produkálva: heves ajakrángások, szemdüllesztés, fejremegés, erőteljes szemöldökmunka stb., általa fensőbbségesnek, gúnyosnak ítélt hangon rakja helyére Jugoszláviát s ezen belül is a szerbeket, én azon gondolkodom, immáron sokadszor, kit és mit képvisel a Panoráma. Honnan ez a magabiztosság, ez a megfellebbezhetetlen hang?


Beszélgetés Elek Istvánnal


Beszélő: Az első kérdésem az lenne – bár elég költői a kérdés –, hogy mennyire tartod szükségszerűnek a korábbi ellenzék kettéválását?

Elek István: Monortól kezdve meggyőződésem volt, hogy ennek be kell következnie, viszont nem pontosan ott vált el a két párt, ahol el kellett volna válnia.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon