Skip to main content

Belföld


A decemberi kormányátalakítás során Antall József Horváth Balázs korábbi belügyminisztert, Botos Katalin korábbi pénzügyi államtitkárt és Pungor Ernő korábbi címzetes államtitkárt tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Ezzel a tárca nélküli miniszterek száma 4-ről 7-re emelkedett. E látványos gyarapodás kapcsán érdemes felidézni a T. Ház tavaszi vitáját.

Május 9-én, a szabadon választott parlament 3. ülésnapján az alkotmánymódosítás vitájában Szigethy István (SZDSZ) javasolta, hogy a 34.



Két lány bérelt közösen lakást egy zuglói, frissen épült társasházban. A lányok – lévén fiatalok – időnként bulit csaptak. Így volt ez múlt év december 28-án is. Az alkalmat – többek között – az szolgáltatta, hogy a tulajdonos felmondott bérlőinek. Óvatosságból a lányok a túlzott jóindulattal nem vádolható szomszédok miatt most előre bejelentették a házibulit – a rendőrségnek. Noha erre őket semmi sem kötelezi.

Úgy este tizenegyig minden simán ment.



Sz. Pál Jánost majd 21 évi folyamatos munkaviszony után kiszekálták munkahelyéről a ’79-es Charta-aláírás után. Nem, nem rúgták ki, csak rávették, hogy ő mondjon föl megelőzendő a későbbi keményebb eljárást. (Ismerős módszer, jelen sorok írójával is ezt játszották el.) Sz. Pál János –hogy azok is értsék, miről beszélek, akik más kategóriákban fogalmazzák meg a világot, mint jómagam – finom úriember, akinek, ha azt mondják, mennie kell, fogja a sátorfáját, és megy. Mindez 1980 áprilisában történt. Azóta Sz.


– A kiskereskedelem egy jelentős része a világon mindenhol egyéni vállalkozók kezében van. Jó lenne, ha ez nálunk is megvalósulna. Enyhén szólva abszurd az az elmúlt negyven évben kialakult rendszer, mely szerint egy szatócsboltot is csak egy állami nagyvállalat üzemeltethet.

Köztudott, hogy az utóbbi időben számos nagyvállalat vezetősége megpróbálta hatalmát s a vállalat vagyonát valamilyen társaságba átmenekíteni.



Mi, a Jogsértettek Egyesülete alapító tagjai, úgy érezzük, hogy a politikai rendszerváltás és a jogállam kiépítése igen lassan halad előre hazánkban, de különösen lassan a bírósági és ügyészségi területeken!

A demokratikus úton megválasztott parlamentünknek, kormányunknak segítséget adhatunk azzal, hogy feltárjuk az 1963 utáni, eddig rejtve maradt, tudatos, politikai célzatú jogsértéseket, mulasztásokat, hiányosságokat.

Egyesületünk a megismert eseteket összegyűjti, rendszerezi, dokumentálja, és az illetékes hatóságok elé tárja további intézkedésre.





„Pont magának jár itten a szája! Aki elhúzta a csíkot, amikor meleg volt! Most meg idejön lazítani!”

Ilyen csúf szavakkal rontott Krassó Györgynek egy illető október végén, a taxisblokád egyik hídfőjénél. Krassó természetesen azért jött, hogy a tömegek forradalmi öntudatát erősítse. „Húzzatok be, srácok, az új elitnek; korpázd meg, kishaver, a pártokratát!”

Kicsit már rozogán, többedik infarktus, súlyos műtét után, vízhajtóktól elkínzottan, de azért ott állt ám a torlaszokon az öreg harcos!





Nehéz szülés volt, de megvan a második Antall-kormány. Két hónappal azt követően, hogy a miniszterelnök bejelentette: át fogja alakítani kormányát, közzétette a második listát, a kisgazda miniszterek körében elhatározott változásokat. Aki úgy vélekedik, hogy a két lépésben végrehajtott kormányátalakítás nem jelent jelentős változást a kormányban, az szerintem nagyot téved.

Antall Józsefnek kétségkívül igaza volt, amikor felállította helyéről az eddigi belügyi, földművelésügyi és munkaügyi minisztert, és elfogadta az eddigi pénzügyminiszter lemondását.


Interjú a belügyminiszterrel


Beszélő: Hadd kérdezzük először azt, ami a legtöbb embert érdekli a rendszerváltó kormányt illetően: hogyan csöppent bele miniszter úr, a Dél-pesti Vendéglátó Vállalat igazgatójaként a kormányba?

Dr. Boross Péter belügyminiszter: Az igazsághoz tartozik, hogy májusban én már nyugdíjban voltam. Dehogy gondoltam volna, hogy életem ilyen fordulatot vesz! Amikor a miniszterelnök felhívott telefonon, csupán arra gondoltam, hogy biztosan valamilyen tanácsadói körről van szó, s ha igen, akkor abban én szívesen vállalok szerepet.



Azelőtt a Központi Bizottság egy-egy – magától értetődően – zárt ülése után gyorsan elterjedt a városban: mi is hangzott el a KB-ülésen. Most képviselő barátaim udvariasan, de határozottan megkerülik, hogy akárcsak célzásokkal is beavassanak: milyen államtitokról volt szó a zárt ülésen. Jól van ez így: ideje szabadulni a rengeteg előírt és soha meg nem tartott szabálytól. Ami marad, azt tartsuk is be. Övék a titok, övék a felelősség.


Aki az Express Money sorsjegyet kapargatja, tegye ezentúl abban a tudatban, hogy igyekezete semmi szín alatt nem hiábavaló. A sorsjegy hasznának feléből ugyanis alapítványt hoznak létre. Így kívánják segíteni a hátrányos anyagi helyzetben levő gyerekek és fiatalok tanulását, továbbtanulását, és támogatni, hogy az arra rászoruló fiatalkorúakat műtét céljából külföldre vigyék.

Dóri Sándor, a sorsjegyet forgalmazó Gamex (ejtsd: gémeksz) Kft. ügyvezetője amerikai állampolgár.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon