Tamás Gáspár Miklós legtöbb írása – szenzáció. Tamás Gáspár Miklós számos írása – botrány. Létezik-e a szerkesztő számára kívánatosabb szerző az ilyennél? Akkor hát miért a szabadkozás?



T. G. M. az SZDSZ ügyvivője volt. Az olvasó úgy vélhette, véleménye az SZDSZ-é, s a botrány az SZDSZ-re hullt. T. G. M. lemondott tisztéről – ma véleménye kizárólag az övé.



AZ SZDSZ ügyvivője volt a Beszélő szerkesztője, e sorok írója is. Az olvasók a Beszélőt az SZDSZ orgánumának tekintették. Antall József az SZDSZ vezetőihez írt levelében T. G. M.

A Reform c. népszerű hetilap november 23-i számában, a Virág László újságíró által jegyzett rendőri hírösszeállításban megjelent: Sz. A. budapesti, foglalkozásnélküli fiatal hölgynél házkutatást tartottak, s kábítószeres cigarettákat találtak nála. A hölgy azt állította, hogy ezeket különféle szórakozóhelyeken vásárolta, ismeretlenektől.

A hír izgalmas. Foglalkozás nélküli fiatal hölgyek, szórakozóhelyek, kábítószer, nyilván mesteri nyomozás, a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen lecsapó házkutatás, így a költségvetési vita tájékán. A hír vérfagylaló, csak sajnos nem igaz.

Bizony előfordult, hogy Beke Miklós veszprémi rendőr százados saját maga után nyomozott – természetesen eredménytelenül, bár, mint felettesei elmondták, ezekben az esetekben is rendkívül lelkiismeretesen rögzítette a helyszínen hagyott nyomokat. Így aztán másfél évtizedes betörői „mellékállásának” csak egy véletlen vetett véget. A százados úr ugyanis egy éjszaka behatolt a veszprémi Szabadság téri irodaházba (ahol egyébként már ismerte a járást, hiszen az emeleti SZDSZ-irodát is ő rabolta ki még a tavasszal), ám ezúttal elkövetett egy hibát: nyitva hagyta maga után a kaput.

Rég megszáradt a tinta az MTI vezérigazgatójának kinevezésén, eredendő kíváncsiságunk mégis arra ösztökélt, nézzünk utána, hogyan pályáztat a Miniszterelnöki Hivatal, hogyan pályáznak, döntenek ilyen fontos poszt esetében.

Valószínű – állította magáról Oltványi Ottó (65) újdonsült MTI-vezérigazgató – ő az egyetlen olyan magyar újságíró, aki nyugati kormánytól kapott kitüntetést, méghozzá az osztrák Aranykeresztet. Az Országgyűlés kulturális bizottsága előtti meghallgatása során az akkor még jelölt Oltványi hallatlan simulékonyságról tett bizonyságot.

Csalódás és félelem

Nagyon nem mindegy tehát, hogy mi van és mi lesz a televízióval. Az utóbbi időben ez a lomha, különös képződmény, az MTV, lassan-lassan mozdulni látszik. Néhány hónapja új elnököt neveztek ki élére, és a múlt hét közepétől a két csatorna intendánsait is ismerhetjük. Az elnök, Hankiss Elemér egyik leglátványosabb intézkedése a műsorpályázatok kiírása volt. Mint hírlik – minden elképzelést felülmúlóan – ezernél több pályamunka érkezett.

Kezünkbe került két dokumentum. Hasonló feltehetően naponta több is születik az ország számos vállalatánál. Nincs bennük tehát semmi különös, ha csak az nem, hogy hétköznapiságuk ellenére sem eléggé közismertek az ilyenek.

Az egyik a Magyar Távközlési Vállalat Győr-Sopron megyei részlegéből származik (igazgató: Bodnár László), s a vállalat dolgozóinak megítélt munkahelyi építési, illetve házvásárlási kölcsönök listáját tartalmazza. 29 építkező, illetve vásárolni szándékozó dolgozó adatai sorakoznak egymás után.

A Győr, Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Veszprém székhelyeken működő vidéki, valamint a fővárosi köztársasági megbízottaknak hivatalostul meg kell kezdeniük a munkát január 1-jéig – nyilatkozta a Beszélő tudósítójának Verebélyi Imre dr., a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

Beszélő: Rengeteg előzetes hír járta a Fidesz belső ellentéteiről. Tulajdonképpen kik vitatkoztak, és miről?

Németh Zsolt: A Fidesz úgynevezett belső konfliktusának a legszomorúbb sajátossága, hogy nincs a vitának medre. Ily módon ez a vita ráfűződött a szervezeti és működési szabályzat körüli kérdésekre. De meggyőződésem, hogy ez mellékvágány, a fő vágány viszont nem alakul ki. A megoldást abban látnám, ha a Fidesz belső ellenzéke képes lenne valamilyen eszme, gondolatrendszer vagy politikai filozófia köré tömöríteni magát.

Mi a Hejha?

Orbán Viktor a HVG-ben eloszlatta a félreértéseket: „liberális ellenzékről” nincs szó, ez nem egyéb, mint „közönséges zsurnalisztikai fogás”. Van Fidesz, és van SZDSZ, a Fidesznek az SZDSZ ugyanúgy ellenfele, mint bármely más magyarországi párt.

Halottainkról már megemlékezhetünk, de gyilkosaik még mindig rejtve vannak. Nemcsak azokra, és nem is elsősorban rájuk gondoltam, akiknek mutatóujja pufajkásként vagy keleties szemvágású kiskatonaként a PPS-géppisztoly elsütőbillentyűjére görcsösödött. Nem, nem! Az akciót kitervelőkről és a parancskiadókról beszélek, és persze az önként, kéjjel ölökről is.

Tavaly ilyenkor biztos voltam benne, a város és a környék népével együtt, hogy mára minden kiderül, és megvalósul a történelmi igazságtétel. Szomorúan kell leszögeznem: nem így történt.