– Platthy Istvánnal, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyházügyi főosztálya vezetőjével beszélgetek.

Platthy István: Nem egyházügyi, hanem egyházi főosztály. A régi rendszer szóhasználata rossz emlékeket ébreszt, ugyanis állami szerv nem intézheti az egyházak ügyeit. Ügyeiket teljes szabadságban maguknak az egyházaknak kell megoldaniuk.

– Hogyan történt a főosztály felállítása?

P. I.: Abban az időszakban, amikor ’89.

Törékeny jövendő

A kormány diadalmasan zárta az óévet: sikerült egy hónap alatt keresztülhajtania és 61 százalékos többséggel elfogadtatnia a költségvetést, amelyről az új pénzügyminiszter azt mondta, ilyen többet nem kerülhet a parlament elé. A vitát állandósult hisztéria kísérte. A kormány azt sugallta, ha a koalíción belüli nézeteltérések miatt a Ház nem fogadja el az előterjesztést, ez nemcsak a kormány bukását eredményezi, de kilátástalan helyzetbe hozza az egész országot. E hangulatot magáévá tette az ellenzék is.

A demokratikus formákra sehol e hazában nem adnak ily keveset. A kisgazdák – írásbeliség, ügyrend, kisebbségi és többségi álláspont rögzítése és más kommunista mételyek helyett – inkább az „ahogy esik, úgy puffan” elvét kedvelik. Ez persze jól jön azoknak, akik épp az ügymenetet irányítják. Egy példa: Nagy Ferenc József elnök a terem idő előtti sajtótlanításával fenyegetőzve keresztülhajtja az általa összeállított napirendet. Vezetőségi beszámolók, választás, vita a koalícióról és a földről, pártalkotmány-módosítás.

A 29 éves vegyészmérnök és biológus, dr. Illés Zoltán menesztését – úgymond – „politikai megnyilatkozásaival” magyarázták; a helyettes államtitkár ugyanis nyilvánosan bírálta az MDF-es Keresztes K. Sándor irányítása alatt álló minisztériumot, amiért az nem törekszik az MDF választási programjának megvalósítására. Sőt a párton kívüli Illés hangot adott annak a véleményének is, hogy a környezetvédelmi miniszternek is pártonkívülinek kellene lennie.

Az angyalok földjén, ahol egykoron az ország legnépszerűbb tanácstagja, a rádióból ismerős Szabó bácsi kergette az ellenforradalmárokat és a visszásságokat végig a macskaköves utakon, az önkormányzati választásokon a szabad demokraták 45 képviselői helyből 24-et szereztek meg. Egy ekkora frakció már elég nagy ahhoz, hogy akár szét is essen!

Egy belső kompromisszum eredményeként a frakció kívülről keresett magának polgármestert.

Az SZDSZ „szociáldemokratái”

Az SZDSZ-nek nincs liberális és szociáldemokrata szárnya. A mítosz a bolsevik párt történetéből ered, amelyben minden jobboldali elhajlásnak meg kellett találni a baloldali tükörképét. A vita a két nem létező szárny között eddig mindig üresnek bizonyult, ezért a Beszélőt nem is foglalkoztatta.

Más kérdés, ha a szociáldemokrata bélyegző mást, önmagánál többet jelent.

MDF kontra sajtó

Beszélő: Az elmúlt két napban többször elhangzott, hogy javítani kell az MDF kapcsolatát a sajtóval. Valóban rossz ez a kapcsolat?

Csurka István: Én inkább azt mondanám, hogy az MDF-nek nincs kapcsolata a sajtóval. Illetve az annyira felszínes, a fórumnak annyira nincs saját jelenléte, hogy ez az egész átalakulási folyamatot veszélyezteti. A szekció ülésén egyébként egyhangú volt az a követelés, hogy az MDF teremtsen magának saját jelenlétet a sajtóban.

A főszerkesztő magabiztossága természetes. A lap pártoktól független orgánum. A főszerkesztő dönti el, közli-e különféle pártemberek nyilatkozatait és állásfoglalásait. Esetleg üzletet köt velük: közli az esedékes felhívást, de cserébe információkat vár. (Ilyen ügylet eredményeként pattant ki a nevezetes kaposvári koalíciós botrány: a városházi tisztségek elosztása a pártok előzetes megállapodása alapján.) A lapot az önkormányzat sem befolyásolhatja, hiszen magáncég, amely csakis a tulajdonosnak tartozik számadással.

Palotás Jánostól ezt már megszoktuk, hiszen a kormány megalakulásának első perce óta élesen szemben áll pl. a koalíciós koncepcióval. Olvasóink talán még emlékeznek, hogy röviden agyrémnek nevezte a kisgazdák föld koncepcióját és reprivatizációs irányát, most hétfőn pedig alaposan kritizálta a költségvetési törvényjavaslatot (lásd a 38. oldalon). Hétfőn a Parlamentben Takács Péter nyíregyházi történész-tanár nemzetvesztéssel vádolta a kormány költségvetése mögött meghúzódó koncepciót, pontosabban koncepcióváltásra való képtelenséget. C.

1. …az alapvető emberi és szabadságjogok teljes korú gyakorlása… feltételezi a békés közrendet és közbiztonságot élvező társadalom létét.

3. Úgy ítéli meg, hogy a rendőri erők azon tagjait, akik hivatásuk gyakorlása közben megsértették az emberi jogokat, valamint azon tagjait, akik embertelen módszerek alkalmazása miatt feloszlatott testület tagjai voltak, nem szabad rendőrtisztviselőkként alkalmazni.

4.