1987. szeptember 27-én – Lezsák Sándor közelebbi pátriájában – összejövetelt szervezett a népi értelmiség egy csoportja, s részvételre bírta Pozsgay Imrét is. Pozsgay azonban jelenlétét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ne legyen ott a meghívottak között a demokratikus ellenzék számos (általa megnevezett?, vagy közismerten kényes ízlésének eo ipso meg nem felelő?) képviselője. Mutatóba azonban, hogy a teljes elzárkózást ne lehessen a szemükre hányni, meghívták Vásárhelyi Miklóst és Konrád Györgyöt.

Szabad polgármesterek, szabad ötletek

A kerületi polgármesterek elképzelései alapján kidolgozott ún. fővárosi törvény tervezete szerint az önkormányzati földek – a Duna-szigetek, illetve a természet- és műemlékvédelmi területek kivételével –, az önkormányzati bérlakások, valamint az önkormányzati vagyon körébe tartozó középületek és azok telkeinek, tulajdonosa a kerület. A törvénytervezet előző változatát a Belügyminisztérium dolgozta ki, de azt az önkormányzatok elvetették.

– Mindenekelőtt egy személyes kérdés: milyen mértékben és hogyan módosította álláspontodat a romániai valóságról mindaz, ami március 19-én, a pogrom idején történt veled?

– Nem mondhatom, hogy módosított volna, annak ellenére, hogy például Amerikában meglepő következtetésre jutott e téren néhány publikáció. Ezekben olyasmit lehetett olvasni, hogy milyen meggondolatlanul lelkes is volt Sütő, és most aztán megnézheti magát, miután a szemét kiverték.

I. G.: Hogyan kerülhetett valaki a nyolcvanas években érintkezésbe a Szabadegyházak Tanácsával, illetve figyelemmel kísérte-e az Állami Egyházügyi Hivatal ezeket a kapcsolatokat?

K. E.: Ha például egy-egy új felekezet törvényes elismeréséért folyamodott 1987 után, a Szabadegyházak Tanácsától már nem kértek semmifajta hozzájárulást.

Nem áll jól az éppen hogy megalakult önkormányzatok szénája. Pártviszályok, tisztséget osztó-fosztó marakodások, törvényhozási lemaradások kínos következményeivel küszködnek, nehezen indul be a normális üzemmenet. Budapesten máris hadat üzentek a kerületek a fővárosnak. Első cikkünkből megismerhetjük néhány kerületi polgármester harci álláspontját. A múlt héten leszavazott fővárosi alpolgármester-jelölt Kóródi Mária a vele készült interjúban föloldhatónak látja az ellentéteket.

Volt a hó eleji Nagy Pályaudvari Takarítási (és bezárási) Akciónak egy kicsit titokzatos mozzanata, bizonyos mentesítő vonat.

A bőven áradó sajtótudósítások némelyike megemlítette, hogy román állampolgárok kaptak ingyenjegyet a MÁV-tól. A kisebbségek védelmében mindig harcra kész szociális munkások aggódtak. Kényszer?

Lapunk először a rendőrséghez fordult. A BRFK ügyeletén mit sem tudtak az egészről. Ám mivel az ügyeletes tiszt – akiért elindultak, hogy a telefonhoz hívják – nem került meg, gyanakodni kezdtünk.

Tisztelt Igazgató Úr!

A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája tiltakozik az Állami Vagyonügynökség által a szabad szakszervezeti szervezkedés és képviselet alkotmányos jogának megsértése miatt.

Nem minősíthető másnak az Önök tisztségviselőjének, Báthory úrnak azon döntése, hogy a privatizálás alatt álló Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat privatizálására meghirdetett pályázat tenderbontására és elbírálására csak a Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakszervezetet hívták meg.

Mi, a 114. Postahivatal kézbesítői 1990. szeptember 18-án elmondtuk az összes problémát, amelyek az elmúlt, közel egy évtizedben felhalmozódtak munkánk körül.

Mi nem sztrájkolni akartunk, hanem tárgyalni a folyamatosan felgyülemlő bajaink megoldásáról. Egy hónapon keresztül hiába vártunk a vállalat vezetésének válaszára, a tárgyalások megkezdésére. A vállalat vezetése nemhogy írásban, de szóban sem válaszolt a munkásgyűlés által választott képviselőknek.

Ezért jelentettük be sztrájkszándékunkat.

„Senki sem kételkedik abban, hogy ami egyszer törvénnyé vált, az jogos. De semmi nem lehet törvénnyé, míg valaki azt elő nem terjeszti, valamint a törvény nem jogtalan, úgy az előterjesztés sem az. A tagoknak oly szabadoknak kell lenniök, mint maga a ház. A törvény nem forgatja fel az állam rendjét, s így nem teszi azt a vitatkozás sem, mert javasolva és megvitatva kell lennie annak, ami törvénnyé lesz.”

Ez a kijelentés 1667-ben hangzott el az angol alsóházban.

Kőbányának van polgármestere. Ez csak azoknak nem újság (ők vannak többen Kőbányán is), akik nem kísérték figyelemmel a polgármesterjelölt-állítás körüli majd’ egy hónapos hercehurcát. Kőbányán ment el a legkevesebb ember szavazni – kb. 25% –, és Kőbányának lett legutoljára polgármestere a fővárosban. A kettő között látszólag nem sok összefüggés van, mégis az SZDSZ gesztusa, amellyel belement a kétharmados minősített többségű vezetőségválasztásba, egyszerre növelte a polgármester és helyettesei legitimációját, ugyanakkor kitolta a választást a pártok közötti megegyezés hiányában.