Régóta meg akarom írni, mi történt velem 1982–83-ban. Korábban ez nem volt ajánlatos, most viszont egyre több hasonló történetet lehet hallani-olvasni. Az én esetem azért valamiben mégis különbözik az eddig elbeszéltektől. Nekem ugyanis sikerült megúsznom a beszervezést.

Annak idején – a nyolcvanas évek elejét írjuk – Tihanyban dolgoztam, a Vízműveknél. Munkám meglehetősen egyszerű volt, akár egyhangúnak is mondhatnám, de az a hat négyzetméteres kis iroda, ahová beülve csönd és nyugalom vett körül, sok mindenért kárpótolt.

I.: Vajon a személyed körüli bonyodalmak az egyház régi vezetősége és az új lehetőségek között munkálkodó lelkészek és teológusok közötti kötélhúzás, vagy ennek az ügynek valami más háttere is?

Roszik Gábor: Elég jó hasonlat a kötélhúzás. Valóban, mintha már hosszú ideje feszülne a kötél. Az egyik végén vagyunk néhányan, a másik felén meg mintha a kötél le lenne betonozva valahova.

Bár a hadügyminisztérium sietett kijelenteni, hogy a múlt heti magyar–román miniszteri szintű találkozó csak egy a szomszédokkal folytatódó hasonló megbeszélések sorában, azért annyit sejteni lehet: ez esetben többről van szó.

Csak üdvözölni lehet a Für Lajos vezette Honvédelmi Minisztérium által kezdeményezett tárgyalások létrejöttét: mintha a bukaresti kormányzat – de legalábbis a román hadsereg – kész volna némi kockázatot vállalni a magyar–román viszony épen tartása érdekében.

Sajtónk, valamint a miniszterelnök belépője

Már szombaton boldog izgalommal ébredtem Washingtonban, jaj de jó, holnap HEJHA Magyarországon, ráadásul kedvenc pártjaim sikerére lehet számítani, igaz, az MDF a tavaszi eredménnyel fenyegetőzik, de hál’ istennek, maga sem gondolja komolyan. És a választások után itt a nagy alkalom, Nagy Ferenc óta az első demokratikusan választott magyar miniszterelnök látogat az Egyesült Államokba, mennyi izgalom, mennyi érdekesség, végre egy kis magyar politika Amerikában.

Az elemzett műsormennyiség – zenei betétek nélkül – 599 óra. Ez a vizsgálatba bevont két csatorna, a Kossuth és a Petőfi teljes műsoridejének 29%-a, és benne van minden olyan műsor, amely a pártokra vonatkozóan érdemi és megfogható jelzéseket tartalmazhatott.

Bennünket, szabad demokrata szakértőket nem lepett meg a Gazdaságkutató Intézet jelentése. Mi eddig is tudtuk, hogy az ország kritikus gazdasági helyzetben van, és a tavaszi választási kampány során meg is mertük mondani ezt a választóknak. „Gazdasági és szociális választási programunkban” megmondtuk: „…a négy évtizedes állampárti-tervgazdasági berendezkedés nyomán a magyar gazdaság olyan súlyos bajoktól terhes, hogy a megújuláshoz a termelési és kereskedelmi szerkezet mélyreható átalakulására van szükség. Ez időigényes folyamat, és leépítéssel, veszteségekkel is jár.

Vasárnap este – kedd reggel

Vasárnap este, a hétfőn kezdődő rendőrakció hírétől nyugtalanul, hazajöttem Budapestre.

A Keletiben a legtöbben már aludtak a régi indulási csarnok folyosóin. Hosszú, tömör sorban, a falak mentén. Egy kamasz fiú álmosan felült. Marosvásárhelyi, meglépett otthonról. Alkalmi munkáért ácsingózott egy tapasztaltabb földivel naphosszat a Moszkva téren, s adódott is valami: szüretelni hívták őket valahová Nógrádba keddtől. Állítólag. Egy hete laknak a pályaudvaron.

„Mert már unom ezt az egész hosszúra nyúlt cirkuszt, miközben azt sem tudom, hogy holnap miből és mit eszünk. Sajnálatos, hogy ilyen földhözragadt dolgok foglalkoztatnak, és nem tudok együtt szárnyalni a demokrácia szárnyán, de az a gyanúm, hogy ez megint csak egy elit demokráciája, mi meg itt vagyunk a teljes bizonytalanságban. Valaki már megmondhatná, hogy meddig tart és mibe kerül.

Én bizony már a hatvanas években is megjártam a romantikával.

Pedig hogy átéltem, valósággal átborzongtam azt az egykori újsághírt az oroszlánról és a szép idomárnőről! A hír arról szólt, hogy Leila, a nagycirkusz nőstény oroszlánja megtámadta és félholtra marcangolta a szelídítőnőjét.

„Magára vessen” – jelentette ki szívtelenül ifjúkori jó barátom, H.

Ő igazán bennfentes volt, hisz akkoriban épp a cirkuszi zenekarban fújta a szaxofont.

„Ez a nő teljesen kretén az állatokhoz.

– Az első kérdéskörben egy 4 hónapra – tehát szeptembertől decemberig terjedő időszakra – szóló rövid távú, gyors megoldást javaslunk. Ez a szegediek eredeti javaslata. Meg kell vizsgálni intézményenként, hogy hogyan alakultak valójában a diáktámogatások, és azt személyenként a mindenkori, egyedülálló ember létminimumához kell igazítani. Ez egy jól átgondolt dolog, vannak persze problémás pontjai is.