Május közepén az elmúlt évben aktívaülést tartott a még egységes MSZMP szentendrei szervezete a házunktól kétszáz méterre lévő általános iskolában. Az ünnepi szónok természetesen Hámori Csaba első titkár volt, aki sejtelmesen azt közölte a jelen lévőkkel, hogy Nagy Imre-ügyben még nem mondták ki a végső szót.

Hogy Pécsett is megmozdultak az egyetemisták, az nem hír. A hír az lenne, ha itt valami más(képp) történt volna, mint a többi egyetemen. Mivel a miniszter innét indult, valószínűleg a diákok több hittel, bizalommal viseltettek Andrásfalvy iránt. Hír azonban nincs. A szándék megvolt, tényleg élt a remény az egyetemek diákönkormányzati vezetőiben, hogy Pécsre hazajön a miniszter. Hogy lehet vele beszélgetni mint tanárral, a mesterrel. De Andrásfalvy csak eljött ide miniszterként.

A szegedi diákok egyhangúlag köszönetet mondanak a kormánynak. Szilárd meggyőződésük, hogy a kormány segítsége nélkül képtelen lettek volna erőteljes érdekvédelmi mozgalomba tömörülni, de mikor mozgolódásuk megalázó elutasítással találkozott, felbőszültek, és szárnyaik nőttek. Szerdára, a nagy országos demonstráció napjára feladták szigorú tartózkodásukat is, amellyel elhárítottak minden pártérintkezést (a Fidesszel való együttműködést is beleértve), s meghívták a JATE auditorium maximumába az összes pártokat.

A most következő történet moráljának a megértéséhez emlékeztetnem kell öreg barátomra, a néhány éve itt, Kölnben elhunyt Barta Lajosra, aki a legendákkal övezett egykori Európa Iskola szobrászművésze volt. Hihetetlen, szinte már mesebeli bizalommal fogadott azonnal mindenkit a szívébe, holott az élet az ellenkezőjére taníthatta volna. Életének több mint felét emigrációban töltötte, és vélt barátaiban is sokszor csalódott.

Debrecenben több mint 5000 egyetemista tüntetett az elmúlt heti országos demonstráció napján. Céljaikról, konkrét követeléseikről kérdeztük Csepinszky Andrást, a KLTE diákönkormányzatának tagját.

– Célunk az volt, hogy felhívjuk a minisztérium figyelmét arra, hogy egyáltalán tárgyalásokba bocsátkozzék velünk, mert mind ez ideig ez nem történt meg. Szeretnénk az anyagi érdekeinket érvényre juttatni, és szeretnénk az egyetem szervezetét megfelelőképpen átalakítani. Csak pályázat útján, megfelelő szakmai érdemek alapján tudjanak magas helyeken ülő emberek helyükön maradni.

„Az oktatás jó színvonalú anyagi ellátását állami feladatnak tekintjük.”

(Részlet az MDF választási programjából.)

Miközben a közgazdasági egyetem egyik emeleti dísztermében Manherz Károly – a művelődési minisztérium közigazgatási államtitkára – újságírók előtt parolázott a Német Akadémiai Csereszolgálat Budapesten tartózkodó képviselőivel, addig az aulában már diákok százai gyülekeztek.

Dermedt csend fogadta Bánlaki Ildikó negyedéves hallgató szavait, amikor a Diákjóléti Bizottság idei első ülésén azt mondta, hogy NE. Ne itt ossza meg a társaságot a koncért való marakodás, ne köztük szítson ellentétet a tárca felsőoktatást sújtó intézkedése.

Szombathelyen nem kellett különösebb gyúanyag ahhoz, hogy soha nem volt méretű hallgatói tiltakozás bontakozzon ki. Hatalmas „SZOCIÁLIS GETTÓ” feliratú vászon húzódott a főiskola bejárati kapuja felett, amikor kiderült, mi is várható.

A két liberális pártot az utóbbi hónapokban (rendszerint a két választási kampányidőszakban) többször illették a vallásellenesség vádjával. Vajon igaz-e ez a vád? Ha igen, hogy tudnak részt venni hívő emberek e pártok munkájában? Ezekkel a kérdésekkel gyakran találkozom.

A kereszténydemokrácia azt hirdeti, hogy bizonyos keresztény értékeket az államnak előnyben kell részesítenie, sőt meg kell jelenítenie. Aki egy kicsit is foglalkozott a keresztyén etikával, tudja, hogy ez nem más, mint a katolikus morálteológia szociális alapelve, a politikai katolicizmus támpillére.

Ha eddig nem tudták volna, most megtanulták diákjaink, mire jó egy kormányzat. Arra, hogy összehangolja az ellene lázadózók megmozdulásait. Szombathelyi, debreceni, szegedi, pécsi, budapesti beszámolóink egységesen tanúsítják: az elégedetlen, de nyugodt diákifjúság a nyugodt erő közreműködésével vált nyugtalanná.

Beszélő: A tettek embere! Ilyesmivel a diktátorok szoktak hivalkodni. Nem éppen liberális jelszó.

Demszky Gábor: Hozzá kellene tenni, hogy a tettek egy nyílt városházán folynak majd, amennyiben megválasztanak. Ami szó szerint azt jelenti, hogy a városházát ki kell nyitni az emberek előtt. Érezzék végre, hogy a hivatal őket szolgálja, a hivatalnok az ő adójukból fizetett alkalmazott. Az ülések teljesen nyitottak lesznek. Akit érdekel, előre megtudhatja, mi lesz a napirend. Minden fejlesztési koncepciót vitára bocsátunk a sajtóban.