A Király–Pozsgay-féle népszavazás eredménye mindenki előtt bizonyította, hogy minálunk nyáridőben nemigen lehet megmozgatni az embereket. Rosszindulatú megfigyelők szerint éppen ez a felismerés késztette az Antall-kormányt, hogy a legforróbb augusztusban hirdesse meg és szeptember közepére már be is fejezze a vállalati tanácsok újraválasztását.

Az első kanyar

„Az eljövendő egy-két hónapban lesz még néhány kanyar a munkástanácsok mozgalmában.” – Írtuk néhány hete a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásáról szóló beszámolónkban (Le volt ez már pacsizva! – Beszélő, 28. sz.). A hétvégén valóban megkezdődött a háborúskodás a Rácz Sándor vezette Központi Munkástanács és az MDF-befolyás alatt álló Munkástanácsok Országos Szövetsége között.

A szombati munkástalálkozón Ráczék élesen bírálták az Országos Szövetséget az MDF-fel való összefonódás miatt.

Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakók s e csalások.

Így csináltad ezt már régen.
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.
(Ady Endre:






A mesebeli János)

Az elmúlt héten nyilvánosságra hozták az első félév bűnözési adatait. Alaposan nyilvánosságra hozták őket, a napilapok augusztus másodikán is és negyedikén is leközölték ugyanazokat a borús számadatokat. Ismétlés a tudás anyja.

Beszélő: 3 és fél hónap telt el a hét vidéki lap megszerzése óta, mi változott a lapkiadásban?

Bayer József: Először is nem megszerzésről, hanem új lapok alapításáról kell beszélni, ígéreteink teljesítése folyamatban van: 3 szerkesztőségből 3-3 újságíró utazott ki Hamburg közelébe hasonló lapokhoz, a nyár végéig valamennyi szerkesztőség sorra kerül. Megkezdtük a szövegszerkesztő rendszer kidolgozását, szeptembertől telepítjük a gépeket, ha ezzel végzünk, akkor a rendszerek közti kapcsolat is létrejön.

Hosszú ideje beszélgetünk a teraszon, Bagi Menyhért újszászi házában. Életéből, eddigi 40 évéből az utolsó hármat tárja fel előttem. Kimérten, nyugodtan beszél. Kérdezi, hogy olvastam-e a Mai Napban régebben megjelent írásokat Tengizről. Megegyezünk abban, hogy sokszor írtak már róla, de mégis keveset tudunk úgy valóságosan. Szerinte 50 ezer körüli a kint jártak száma, akik közül sokan megnyomorodtak.

Múlt csütörtökön a parlamenti vizsgálóbizottság (hivatalos nevén a nyomtatott és elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság) újabb ülése kétes eredményt tudott csak felmutatni. A meghallgatásra behívottakat másfél óra után kénytelen volt a bizottság szélnek engedni, mielőtt igazából szóhoz jutottak volna. Mindez annak a képviselői indítványnak következtében történt, amit Dornbach Alajos (bizottságon kívüli képviselő) terjesztett be.

Az MDF-en átok ül, őket mindig félremagyarázzák. Már nem is mernek egyenes válaszokat adni a görbe kérdésekre, mert abból csak baj lehet. Inkább maszatolnak.

A minap Kónya úrnak, mint frakcióvezérnek nyilatkoznia kellett volna arról, hogy mi a véleménye a frakciónak Kéri úr mondókájának tartalmáról. Kónya úr azt mondta, hogy nekik erről nem kell mondani semmit, mert úgyis mindenki tudja. Ez igaz. De mit? Ebben a kérdésben később Antall úr is szót kért.

A Nemzeti Alaptantervről sokat hallottunk, mint a közoktatást megmenteni hivatott új reformról. Májusban nagyszabású tanácskozást is rendeztek róla Székesfehérvárott a kidolgozásban részt vevő pedagógiai intézetek széles szakmai körök bevonásával, mígnem néhány hete a Művelődési Minisztérium szűkszavú közleménye jelent meg a napi sajtóban: Nem lesz Nemzeti Alaptanterv.



A döntésről a parlament illetékes bizottságában mit sem tudnak.

Némi túlzással azt mondanám: Rabár Ferenc pénzügyminiszter kisebb szenzációval szolgált az OÉT ülésén. Bejelentette ugyanis, hogy a kormány január 1-jével bevezeti a teljes piacgazdaságot. A tervek szerint az átfogó, komplex intézkedéscsomag a hazai ár-, bér-, vám- és adóviszonyokat hozzáillesztené az európai normákhoz.

Ami egyebek mellett azt jelentené, hogy a magyar munkabérek jelentősen megemelkednének. Hiszen – a pénzügyminiszter elmondása szerint – a bérekbe visszaépítenék például a lakáshoz jutás költségeit.

Mi a mulasztás oka? Az, hogy a testi másság és az ebből eredő hátrány nem került be a köztudatba, így az új vezetés sincsen tisztában azzal, milyen sürgős intézkedésekre lenne szükség ezen a területen (is). Az előző rendszer egyszerűen nem tudott mit kezdeni a fogyatékos emberekkel, ezért kirekesztéssel és alamizsna rokkantnyugdíjakkal „intézte el” gondjaikat.