Nem mondhatnám, hogy Nagy Sándor, egykori SZOT-főtitkár, mostani MSZOSZ-elnök áthenyélte volna az 1990. augusztus 1-jei napot. Ekkor tartották meg az újjászervezett Érdekegyeztető Tanács első ülését. Ha jól regisztráltam, Nagy Sándor nem kevesebb, mint huszonöt alkalommal emelkedett szólásra ezen az ülésen. Arról volt szó, mennyi legyen az új bérminimum.

De megérte neki: győzött! Pedig váltott ellenfelekkel, a munkaadókkal és a kormánnyal egyaránt meg kellett küzdenie.

Szóba elegyedünk a helyi áruház egy alkalmazottjával, mivel a Kőrös-vidéki Független Szakszervezet ötvenfőnyi tagságának törzsét az itteni személyzet alkotja. Felbukkan váratlanul Gyenes József, az áfész elnöke; ekkor a független szakszervezeti kollegina odébbsiklik, és a pult másik végénél álló vendéghez fordul előzékenyen. Csak amikor elvonul a viharfelhő, akkor folytatjuk. Alapfizetése 3500 Ft, ehhez jön annyi jutalék, hogy meglegyen a havi 6-7000 nettó. És ő még aránylag jól keres.

1. Az eredeti tervezet a főispánon és a vármegyén keresztül továbbra is hierarchikus láncba próbálta szervezni a városok és községek önkormányzatát. Az elfogadott törvényben ezzel szemben nincs főispán, vagyis a megye mellé delegált, széles jogkörrel rendelkező személy – helyette köztársasági biztos szerepel, akit nem a kormány nevez ki, hanem parlamenti meghallgatás után a köztársasági elnök. Jogköre a jogszerűség vizsgálatára korlátozódik, szakmai tanácsadói jogköre szűkül és a tervezethez képest szűkebb az első és másodfokú hatósági jogköre is.

2.

Az elmúlt héten a lapok nyilvánosságra hozták az Országgyűlés elnökéhez írott levelét, amelyben Ön tiltakozásának adott hangot amiatt, hogy a szabad demokraták javaslatot készülnek benyújtani a parlamentben „az iskolai hitoktatással kapcsolatosan”, s egyúttal határozottan kiállt ama „megállapodás” mellett, amelyet néhány egyház képviselője a kultuszminiszterrel kötött.

A leköszönő elnök, Ádám György a megalakítandó szövetségről szólva arra intette a küldötteket, hogy „akkor válunk hasznára az ismeretterjesztés ügyének, ha a helyi szervezetekből és szakmai közösségekből megalakult egyesületek egy nagy ernyő alá tömörülnek”. Ekkor talán még senki sem gondolt arra, hogy az ernyő alatt azok sem mind férnek el, akik a tudományos ismeretterjesztést választották élethivatásuknak.

Szendi Gábor 36 éves. Éppannyi idős, mint édesapja volt 1958-ban, kivégzésekor. Ez a majdhogynem mágikus mozzanat hatja át a pillanatot, amikor átveszi Szendi Dezső alezredes posztumusz vezérőrnagyi kinevezését Göncz Árpád ideiglenes államelnöktől, Antall József miniszterelnök, Für Lajos honvédelmi miniszter, valamint Vásárhelyi Miklós, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága elnöke jelenlétében, a Parlament Kupolacsarnokában, 1990.

A Pohlot-ügy

A Beszélő 4. számában Túrós András földjén c. írásunkban ismertettük egy sátoraljaújhelyi ügy kezdetét. Eszerint négy személy (Pohlot Sándor, Pohlot László, Kalocsai Sándorné szül. Pohlot Angéla és Kalocsai Sándor) cigarettát kívánt vásárolni egy üzletben valamivel záróra előtt. Kiszolgálásukat megtagadták, mert az üzletvezető kissé előbbre hozta aznap a zárórát (önkényesen). Szó szót követett, s a vásárlók (történetesen cigányok, bár maximálisan integrálódott cigányok) javaslatára kihívták a rendőrséget, hogy az tegyen igazságot.

A múlt heti sajtóvitában Szabó Miklós remek felszólalásban vont párhuzamot korábbi tekintélyelvű kormányzatoknak a liberális sajtóval kialakult konfliktusai és a jelenlegi helyzet között, és ebben az összefüggésben fontosnak tartotta megjegyezni: természetesen a Károlyi Mihály-féle Népköztársaság oldalán, és nem a Horthy-korszak oldalán áll.

Az országban mintegy háromszáz munkástanács működik. Többségüket az MDF pártfogolja, aminek egyik oka, hogy az MDF-jelvények és zászlócskák némi védelmet jelentettek a szervezőknek. A legelső, a Herendi Porcelángyár munkástanácsának elnöke, Palkovics Imre, országgyűlési képviselő – mondanunk sem kell, hogy melyik párt színeiben. Dénes Jánost, az ’56-os Kőbányai Gyógyszergyár munkástanácsának elnökét, szintén MDF-es képviselőt, ismerjük a parlamentből.

A rendelkező megye?

Az ellenzék félreérti a megye rendeletalkotási jogát. Ez a jog nem a települési, városi önkormányzatokra vonatkozik, hanem kizárólag a megyében lakó polgárokra.

Biankó felhatalmazás?

Nem az, mert mi nem fogjuk megszavazni az ilyen törvényt. Mert abban a pillanatban, ha ilyesmire kerülne sor, fel fog állni az MDF-es parlamenti képviselő, és azt fogja mondani: kérem, én ezt nem szavazom meg.