Kunszabó Ferenc, a kozmopolita sajtó szélmalmán csüngő magányos harcos már fél évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy „ez a sajtó mennyire egy húron pendül, és mily gondosan sorba van kapcsolva…” A Hunnia-füzetek második számában az összes bizonyíték elolvasható (Bárdossy Szent László vértanú hazájáért mondott fohászával együtt).

Mindig ünnepnap számomra, ha akár csak egy nyúlfarknyi nyilatkozatot olvashatok valamelyik magyar főkémtől. Beleborzongok ilyenkor abba a lebilincselő logikába, amivel ők (eltérően tőlünk, nyápic civilektől) a világot látják, s annak fonákját is a maga teljes összetettségében sejtetik velünk.

Abban a kérdésben, hogy nemzetiség legyen-e a zsidóság, láthatóan nincs egyetértés az érintettek körében. Nincs, s nem is lehet, már csak azért sem, mert roppant nehezen megválaszolható a kérdés, hogy kik is azok, akiket ez – az SZDSZ legalábbis bizonytalankodó asszisztenciájával kísért – javaslat érint, akik tehát úgy ítélik meg, hogy az sorsukat negatív vagy pozitív irányba befolyásolhatja, függetlenül attól, hogy a történettudomány és a vallástörténet szerint e kérdésben mi is az igazság, ami az emberi jogok kérdéséhez képest másodrangú, ha nem épp lényegtelen.

Komor bika mered az Állatorvostudományi Egyetem területére belépő emberre. Félni nincs okunk: a campus ezen őre mozdulatlan, bronzból öntetett. A bika környezetében mostanában különös dolgok történtek: izgatott emberek szaladgáltak, telefondrótok izzottak, felhevült másológépek ontották a körleveleket, időnként több száz fős tömeg gyűlt össze a jellegtelenségében is egy adott kor nyomasztó hangulatát tükröző épületben.

A végeredmény, illetve a HELYZET. Ezen az egyetemen van eufória, van hatalomváltás, lesz, mert elkezdődött az ún.

A Beszélő Új folyam, I. évfolyam 24. számának 14. oldalán közlik Önök, hogy gyűjtik az adatokat a szakszervezeti tagdíjfizetés önkéntességéről. Ennek kapcsán hivatkoznak a Székesfehérvári Könnyűfémműnél tapasztalt jelenségre, amelyet mint egyedi esetet nem vonunk kétségbe, hanem mint szabálytalan eljárást mi is elítélünk. Szabálytalant, ugyanis a tagdíjlevonás módja, a megbízói nyilatkozat, visszavonó nyilatkozat, tagsági könyvek kezelése stb. alapszervezetünk belső szabályzatában pontosan megfogalmazott módon történhet. Ebből a szabályzatból idézünk.

„I. 2.

Munkakezdéskor, reggel hétkor – ekkorra szólt a DRV Önálló Szakszervezetének meghívása – az egységvezetők kint fogadták a dolgozókat a kapuban, tovább nyomatékosítva az előző napi érvet. Csak húszan-harmincan álltak ellen az ultimátumnak, nem maradt más hátra, mint kitárgyalni az előállott jogi helyzetet és szétszéledni. Ezek szerint a dolgozók nem hívhatnak össze gyűlést, csak az egységvezetők? – hangzott el.

A gyár, ahol élünk, öt, tíz, húsz, harminc éve, akkor inasként, segédként, munkásként ölelt magába, hogy majd füstben, koromban, vegyszergőzben, hasogató zajban, verejtékben, olajsárban, mészfüstben, szénporban éljük le életünk hátralévő éveit három-négy örökké mocskos munkaruhában, amely reggelente nyirkoshidegen tapad örökké álmos testünkre.

A gyár, ahol élünk, a másik műhelyből majd párt választ nekünk, valakit, aki már úgyis gyesre akarja vágatni magát, mert örökké fáj a feje a szemrontó géplámpától, vagy a CIBA-ragasztótól vérzik az ujja, és amúgy is elege van már abból, hog

Állam és egyház: együtt vagy külön?

– Van-e különbség jogi státusz szempontjából egy egyház és egy egyesület között?

Mészáros István László: Nincs. Az állam és az egyház szétválasztása elvének alapján az egyházak semmiféle közjogi státusszal nem rendelkeznek, kizárólag magánjogi szervezetként működnek (illetve, kellene hogy működjenek).

Dr. Pataky Kornél püspök
Győr, Káptalandomb 1.
H-9002 Győr, Pf. 60.

Főtisztelendő Püspök Úr!

A győri egyházmegye lelkipásztorilag mélyponton van. Annak ellenére igaz ez az állítás, hogy a politikai változások következtében jóval kedvezőbb körülmények között végezhetjük munkánkat. Úgy látjuk, hogy ezen lehetőségekkel az egyházmegye felelős vezetője és közvetlen munkatársai nem tudnak élni.

Ez megmutatkozik abban, hogy a jézusi koncepcióval nem rendelkező, az elmúlt kommunista rendszert kiszolgáló papok vannak az összes kulcspozícióban.

Csorog a veríték a hátamon és már nagyon feszengek. Az előbb tettem le a kagylót, miután valaki a képviselők parlamentben újságolvasását kifogásolta. Ő ugyan nagyon hisz a feltámadt magyar demokráciában, mondta, majd elcsuklott a hangja és zokogásba fúlt. A bácsi, aki itt vár, azt bizonygatja, hogy higgyem el, Budafokon az elit panamáira sose derül fény, ők ugyanolyan gondtalanul űzik tovább játékaikat, meg a szakoktatás, hát az elképesztő, hát semmi sem változik ebben az országban? A levél, amit a kezemben tartok, egy zalai faluból nagyon hasonlót mond.