Köszönöm kedves Kövér László, hogy a 88 éves Varga Béla, a jócskán 70 év fölötti Vörös Vince és a 89 éves Kéri Kálmán után Te is leuraimozod képviselőtársaidat. Különben helyesen: mióta bimbózik a magyar demokrácia, az a benyomásom, hogy a politika nálunk sajátos férfivetélkedésként működik. (Olyan is.)

Tisztelt Ifjú Herceg!

Bosszankodhatnék és kötekedhetnék, de a természeten annyiban már győzött az ész, hogy nem teszem. Pedig felhánytorgathatnám, például, hogy a Környezetvédelmi Bizottság neve körüli szócséplésben az SZDSZ korántsem vett részt aktívan, épp hogy megmukkant, és már el is szégyellte magát. És meg is sértődhetnék a Kőszeg úr marxengelszi hangzásán (vö.

Elgondolkodtató cikket írt Kőszeg Ferenc a Fidesz parlamenti frakciójának magatartásáról a Litvániával kapcsolatos országgyűlési állásfoglalás ügyében. (Beszélő, 1990. május 12.)

Hagyjuk most Hőscincér Huba kedves kis történetét, s azt, vajon komolyan gondolta-e a párhuzamot a szerző hőse és a Fidesz magatartása között, s ne tegyük fel azt a kézenfekvő kérdést sem, vajon Hőscincér Huba meggyőződéses pártonkívüliből melyik új párt tagja lett.

Némi megrökönyödéssel fogadta a közvélemény az új Országgyűlés megnyitását megelőző MDF–SZDSZ-megállapodást. Nocsak, újabb paktum? Az az SZDSZ, amely szeptemberben még felháborodva utasította el az EKA többségének kiegyezését az MSZP elődjével, most maga köt paktumot? Akkor elutasította azt, hogy Antall József eladja a köztársasági elnökséget az MSZMP-nek, most viszont ugyanarra az árura maga jelentkezik vevőként?

Nagyon gondosan előkészített és célirányosan levezetett alakuló ülés zajlott le 13-án, vasárnap, reggel hat órai kezdettel a balinkai szénbányaüzem kultúrtermében. Célirányosnak kellett lenni, nehogy a testileg ugyan nem, de szellemben annál inkább jelen lévő cégbíró kifogást emelhessen a lefolytatott eljárással szemben.

Tavaly ömlött az eső május elsején. Mégis százezren jöttek el a Népligetbe, a Függetlenek Majálisára. Idén – mint ezt Szécsényi Tibortól, a Liga majális-főszervezőjétől megtudtam – a megnövekedett tekintélyű független szakszervezetek elintézték a demokratikus Jóistennel, hogy süssön a nap május elsején.

Ez az első jó hírem.

Van más is. Olyan programot állítottak össze a szervezők, amely garantálja, hogy mindenki jól érezze magát.

Beszélő: Mi a véleménye az elmúlt másfél évben történtekről, a választásról, erről az egészről? Főképp a saját szempontjából!

– Egyike vagyok azoknak, akik örülnek, hogy az történt az utolsó pár évben, ami történt, és nem az folytatódott, ami régen. A választásokról pedig úgy gondolom – ez nagy közhely, de – pontosan kifejezi azt, hogy hol tart a mai magyar társadalom.

Akkor bezzeg nagy volt a tolongás, most viszont inkább a jó időt részesítették előnyben a vendégek. De hogy a koalíciós pártoktól senki nem jött el, az nemcsak a mérsékelt érdeklődés miatt volt kényelmetlen, hanem azért is, mert erősíteni látszott a gyanút, hogy a Liga az SZDSZ-hez áll közel.

Kelt Stockholmban, 1990. március 16-án

Kedves Sándor!

Március 10-én a stockholmi Magyar Házban arra biztattad hallgatóidat, legyenek tevékenyebbek, mert a nyugati magyarság véleményére és tevékenységére az ország igényt tart. E biztatásod eredménye ez a nyílt levél. Nagyképűség volna azt állítanom, hogy a nyugati magyarság, vagy akár csak a stockholmi közösségünk nevében szólok.

Beszélő: Egy beszélgetésben egyszer azt mondtad, hogy tulajdonképpen soha nem készültél közéleti pályára.

Raj Tamás: A kelet-európai sorsra azt jellemző, hogy a dolgokat nem mi intézzük, hanem megtörténnek velünk. Ez fájdalmas, de időnként megvan a maga szépsége. Én például, amikor leérettségiztem, egyetemre jelentkeztem, mert tanítani szerettem volna. Ez akkor ritka kivételnek számított, mert általában akik tanári szakra jelentkeztek, azok sem akartak tanítani. Tehát tanári szakra jelentkeztem, magyar–német szakra.