Kedden délután, amikor e sorok a nyomdába kerülnek, még csupán négy megyei napilap van az Axel Springer Budapest Kft. tulajdonában. Mire a Beszélő szerdán az olvasók kezébe jut, már öt vagy talán hat lap lesz a német sajtócézáré, akit ezek szerint sértődéssel aligha lehet vádolni. Profi tőkésként könnyű szívvel tette túl magát azon az apróságon, hogy élete egyik legjobb üzletét azokkal köti, akik évtizedeken keresztül hiénának, manipulátornak bélyegezték, s újságíró-gyakornoki feladatul mint a legreakciósabb imperialistáról írattak róla színes karcolatokat.

A szabad demokraták első küldöttgyűlésén teljesen demokratikusan olyan ügyvivői testületet választottak, amely szinte kivétel nélkül az egykori ellenzék „kemény magjának” tagjaiból állt. Az adott pillanatban ez érthető és hasznos is volt. Érthető, mivel a gyorsan gyarapodó szervezet tagsága őket már ismerte; hasznos, mivel így egyértelművé vált, hogy ez nem az állampárttal paktumra törekvők csoportja. Hogy ez helyes stratégia volt, azt a népszavazási győzelem igazolja.

A Next 2000 körüli hatalomátmentési botránynál is nagyobb skandalum körvonalai bontakoztak ki, amikor kiderült, hogy a szocialista párti megyei napilapokra szemet vetett az Axel Springer Budapest Kft.

Ha Kádárnak lett volna humorérzéke, ma éjjel jót mulatott volna sírjában. Az őt eltávolító, s az általa oly sokáig védett pártállamot lebontó reformkommunistákat a magyar nép kerek perec elutasította azon a szabad választáson, melynek lehetőségét ők teremtették meg számára. A korábbi demokratikus ellenzék abba a nem túl irigylésre méltó helyzetbe került, hogy vagy ismét ellenzékbe megy, vagy részt vesz egy nagykoalícióban, s olyan kompromisszumokra kényszerül, amilyenekre az előző rezsimben nem volt hajlandó.

Erdélyből vagyok itt átutazóban. Csak sebtében írok a Nyugati pályaudvarról. Kérem, tudjuk – annyi hír eljutott hozzánk –, hogy a pártállam lebontásáért folytatott harcban mit tett ifj. Rajk László, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Nagy Jenő, Solt Ottilia és a többi szamizdat-kiadó, de az MDF-vezetők régebbi harcáról – Antall József, Für Lajos, Alexa stb. – úgyszólván semmit sem tudunk. Illetve annyit, hogy ők biztos főigazgatói, egyetemi tanári stb. állásokban voltak, s csak miután Pozsgay államminiszter lakitelki fellépése legalizálta őket, színre léphettek.

„Aki többre képes, a kevesebbre is képes” – jegyzi meg mélyértelműen Estragon, miközben Godot-ra várakozik. Mintha csak az SZDSZ-en mélázott volna el. A politikai helyzetelemzések tucatnyi okot sorolnak és fognak még felsorolni, amelyek miatt a lehetséges többől végül is kevesebb lett. Én most csak kettőt emelnék ki.

Az első ok, ami miatt az SZDSZ alulmúlta önmagát, maga a választási mechanizmus, amely keveri az arányos – azaz listás – és az aránytalan – azaz egyéni választókerületi – elemeket.

A választás eredménye sok egyéb levonandó tanulság és végiggondolandó következtetés mellett egyet mindenképpen igazolt, mégpedig, hogy akié a tévé, azé a hatalom (vagy legalábbis a választási győzelem).

Magyarországon akkreditált vagy a két forduló között itt ragadt külföldi újságíró – főleg tévés – ismerőseim itt-ott találkozva vagy baráti társaságban hitetlenkedve kérdezgették egymást és a magyarokat: Ezt lehet? Senki nem tiltakozik, senki nem kiált diszkvalifikációt a tévé, mindenekelőtt a híradóműsorok láttán?

A március 25-i választások után, legnagyobb rémületünkre, az SZDSZ szervezeteiben eluralkodott a mozgalmi hisztéria és a pánik.

A magyar választók nem utolsósorban avval is tanúságot tettek politikai érettségükről, hogy különböző irányzatok néhány különösen fülsiketítő hangú vagy másként szélsőséges közvetlen jelöltjét választókörzeteikben megbuktatták.

– Az utóbbi időben, de különösen az első forduló után mintha egy kicsit idegesek lettetek volna. Most, hogy a vártnál nagyobb fölénnyel nyertetek, megnyugodtatok?

Kiss Gy. Csaba: Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném mondani, hogy nem emlékszem arra, hogy az elmúlt két és fél, három hétben ideges lettem volna, és azt hiszem, az MDF sem volt ideges vagy nyugtalan. Amit mondtál, az feltétélezés, benyomás. Én mindig azt a jelszót szerettem a legjobban, hogy az MDF nyugodt erő, és azt hiszem, hogy eddig feltétlenül nyugodt volt a Demokrata Fórum.